helló halló elektor kalandorok! a mai napon tibibácsi fog nektek mesélni a legújabb zupper máriócskás élményeiről! csak hadd szippantsak egy kicsit a fehér porocskámból előtte. áhhh, szipp-szipp! máris jobb a hangulatom, gyerekek!

a nintendóhoz kapott gyári csomagolású játékot sikerült megszakításokkal egy bő hónap alatt végigjátszani. ezidő alatt hatalmas reflexidő-csökkenést sikerült elérnem, hála a játéknak, és a néha igen kihegyezett, időre történő ugrabugrálásnak. a játék nem követi a nintendo 64-es és wii-s 3d-s trendet, és visszatér a gyökerekhez, azaz a jól megszokott oldalra scrollozós mókát kapjuk kézhez. a játék egyfajta fúziója a super mario world-nek és a super mario bros 3-nak, amit még snes-re adtak ki. térképen mozogva választhatjuk ki a teljesítendő pályákat, és haladhatunk a térképenként főcél, a kastély felé. erdős, mezős, sivatagos, jeges, hegyes, felhős tájakon tehetjük próbára reflexeinket, és sajátíthatunk el új mozgásokat. van felszedhető gigantgomba, amitől felmegyünk fullscreen-módba, és úgy tiprunk végig a pályán. ennek ellenkezője a mikrogomba, amivel nyúlfingnyi méretűre megy össze máriócska, de így a rá ható kisebb gravitáció miatt nagyobbakat tud ugrani, és tud a víz tetején is szaladni. sőt, a két bónusz térkép csak úgy érhető el, ha mikró módban győzzük le az előttük lévő főelleneket. az ellenségek mindenféle és fajta variációban törnek a gombáinkra, van rengeteg régi ismerős és (nekem) új genya is.
a pályákon találhatunk elrejtve (nem nagyon, csak kicsit) aranyérmék (nem aranyerek), amiket a térképen elvásárolhatunk gombás házak felszabadítására és alternatív útvonalak megnyitására. sőt, ha összeharácsoljuk az összeset, akkor a legelső térkép első pályája előtti gomba-boltban vehetünk a feleslegért új hátteret az alsó képernyőhöz. ha elköltöttük az összes fellelhető aranyat, akkor megkapjuk a savénk mellé az első csillagunkat. ha végigjátsszuk a játékot, és megmentjük a hercegnőt, akkor megkapjuk a másodikat is. a harmadik csak az összes világ és összes pálya végigjátszása után jelenik meg. nekem az első és harmadik csillagot sikerült megszereznem, bevallom az aranyerességhez már nem volt türelmem.
jól el lehet a mászkálós résszel mókázni, ha a kezdeti kudarcok nem veszik el a kedvünket, akkor hosszan tartó játékélményben lehet részünk.

szólok a minijátékokról is, mert ugye a mászkálós részhez nem igazán szükségeltetik a stylus, pedig a nintendo ds egyik fő erénye az érintőképernyő, és hiba lett volna a készítők részéről parlagon hagyni a lehetőséget. találunk akciót, ahol pölö egy hógolyót kell görgetni a célegyenesig, folyamatosan csökkenő időre. vagy yoshi-t kell a mikrofon segítségével a léghajóba fújni. a puzzle az elme logikai részét hivatott pallérozni, mindenféle fejt törő játékkal. a table a szokásos szerencsejátékok (póker, high-low, stb) lelőhelye. a variety-ban az előző háromba nem illő játékokat találunk, például egy olyat, amikor három szaltózó mario alá kell a ceruzánkkal trampolinokat rajzolnunk, hogy ne essenek le, és jussanak át a képernyő másik oldalára. vagy ott a csúzlis, amiben spiky-ket kell lakitu-k által tartott piklikbe belelövöldözni. mókás.

végszóként annyit szögeznék le: nemhiába a mario játékok viszik el a hátukon az egész nintendo frencsájzt.

Olvass még valamit:

Nincs hozzászólás.

Nem kérek hozzászólást.