az én valóságom


Megismerkedtem a pesti vörösoroszlán nagyfalusi kistestvérével (ultra képzavar, nagyon figyeljetek!), a helyi Vörös Oroszlán Teaházzal, ami a Bajcsy-Zsilinszky Andor Endre Sándor utcán található, egy pincehelyiségben. Blogtársaim már írtak róla mindenféléket, most én is úgy érzem, hogy leírom az élményeimet.

Mint írtam, pincében van a teázó, ami a pestihez képest elég nagy különbség, ugyanis ez utóbbi egy földszintes kirakatban van, ahonnan kiváló kilátás nyílik az utcán nyüzsgő tüntetőkre és/vagy járókelőkre. Visszatérve a lokálisra, a pince berendezése igen eklektikus képet mutat. Látszott, hogy a divattervező vénával rendelkező dizájner asszony sok lakáskultúrát olvashatott, mert voltak itt inka nazca-fennsíkról átmentett mintájú fali faragványok, pasztellszínű festmények aranyozott keretben, nádszövet falburkolóként, műselyem szövetdarabok a szerelvények elfedésére, bambusz polcocskák, chálou-t idéző teázó asztalkák és paraván, és hetvenes évekből származó babzsák-puffok és afrikai törzsi dekoráció is. Látszott az igyekezet, hogy meghitté tegyék a helyiséget.

Az étlapon mindenféle hangulatos és sznobok számára meleg és simogató érzéssel eltöltő nevek és italok voltak. Innen egy csirkés szendvicset választottunk – ász salátabár által gyártmányolva, közepes minőségben – és egy kancsó pu-erth teát. Teában jártasabbak már kitalálhatták, hogy ez egy oolong föld-tea, méghozzá a vörös fajtából. Az étlap és a weboldaluk szerint speciális módon fermentált kínai fekete tea, egyenesen a Yunnan kantonból, és pont bele a csészénkbe. Illatra éppen olyan, mint a kedvenc Tar-pizzám, a speciális Bachter-pizza, amin fekete olívabogyó, parmezán és szardínia van. Ízre azonban tipikus aromás, föld ízű.

Az egyik szeparátumba ültünk le nikecellel töltött puha puffokra, ahol paravánnal le lehetett szeparálódni az teaház többi részétől. Felvetettem, hogy ha valaki magára húzná itt a paravánt és dugványozást színlelne, megzavarnák-e a pincérek, vagy hagynák mókázni? Kicsit elbeszélgettünk a kapcsolatunkról, a jövőről, asszony munkahelyén a selejtes gyerekanyagról és arról, hogy hogy sikerült nekem a volt munkahelyemről milliókat leakasztanom végkielégítés gyanánt, és abból milyen szépen éldegélek a mai napig.

Hogy összegezzem is a teaházban tapasztaltakat, igazán kirívót nem találtam; se pozitív se negatív értelemben. A felszolgálók és a pultosok kedvesek voltak és szívélyesek – a hely miatt el is várható – távozáskor kaptunk análisan penetrált kardamomos szerencsemackót is, amiből kicibálva a penetrációt, igen nagy életbölcsességekkel lettünk gazdagabbak.
Én ezt kaptam: Késő a takarékosság, amikor már fogytán a vagyon. Seneca
Bachterné pedig ezt: Ahová az értelem nem hatol be, oda eljut az érzés. Bonaventura
Magyarázat az enyémhez: te rohadt millkós.
Magyarázat az asszonyéhoz: ha hülye a gyerek, golyót neki!


Lazán kapcsolódó posztok:


2 hozzászólás »

  1. Ez a valami olyan mint a forcsönkuki?


    Ezt mondta öcséd — 20081022 17:01 magasságában.

  2. öcséd: így van. csak itt egy mézesmackó segglyukába volt bedugva a papírfecni.


    Ezt mondta bachterman — 20081022 17:07 magasságában.