kint jártunk hétvégén “sógorék”nál falun egy kis friss levegőt szívni, és megnézni, mi újság feléjük. fellendítettük a falusi turizmust feléjük kétszemélyes kommandónkkal. a smarkkal támadtuk meg a vidéket, amit Bachterné vezetett, idegőrlően mazsola tempóban. köszönhető a csúszós-jeges útnak és a nyári gumival közlekedő pöcssipkáknak.
egyébként ők (“sógorék”) köszönik jól vannak, élik egészséges (városi léptékhez képest) hétköznapjaikat, és nagyokat játszanak a catan telepeseivel.
mivel ebédre is kaptunk meghívást, ezért meg kell említenem a menüt, ami igen finom volt és különleges (lalikirály a város bálján megirigyelte volna): meggyleves körtével dúsítva, töltött dagadó törtburgonyával és hamis béles. a dagadó töltelékében finom laskagomba volt, amit “sógorék” a közelükben lévő erdőben szedtek. hihetetlen ízvilágot adott a vadon termett gomba a kajának. sajnálhatjátok, hogy nem ettetek belőle.
ebéd közben szóba került, hogy mosogatógép. én panaszkodtam, hogy totál vízkövesen mos a cuccosunk, mire “sógorné” megkérdezte, hogy milyen sűrűn adagoljuk a vízlágyító sót a gépbe. én mondtam, hogy úgy kb fél évente egy doboz. erre ő azt mondta, hogy itt a baj, mert azt majd’ havonta kellene. mondta azt is, hogy otthon nézzem meg az adagolót, mert biztos ott lehet valami gond. nagyobbik fiuk meg is jegyezte, hogy igen, a vízkövet a nátrium klorid oldja. (neki mindenre van válasza, ő ilyen kis tudomka)
majdnem hétig maradtunk, és hazafelé már gyorsabb tempóban tudtunk haladni, hála a napnak, ami kisütött, és felolvaszotta kicsit a jeget az úton. otthon azzal keztem, hogy megnéztem a sóadagolóját a mosogatógépnek, és tényleg, totál le volt csavarva. gyorsan feltekertem tökig, hadd adja a sót, ne legyenek vízkövesek a poharaink. (akut gondot okozott idáig az elmosott üvegáru fátyolosodása) a mosogatás után szemrevételeztük, és szemmel látható volt az eredmény. egy halk hálát elrebegtünk ezért “sógorné” irányába, hogy rávezetett minket a megoldásra.
ja, hogy miért írom őket idézőjelbe? mert igazából nem a sógorom, hanem a nagybátyám, csak fater mindig sógorozza, (mivel neki valóban a sógora) és valahogy rajtamaradt a dolog. meg úgy jól is áll neki a sógorság.

Olvass még valamit:

Nincs hozzászólás.

Nem kérek hozzászólást.