20080222Ideg
Tegnap ideges voltam. A szomszéd valamit felújított a lakásában, és olyan irdatlan zaj volt egész nap, hogy rajzolnom kellett. Majd’ agyfaszt kaptam.
Majdnem úgy jártam, mint Dobozi kartárs, a Döcike presszó egykori tulajdonosa, a Tisza partján egykoron. Merthogy ő akkora karakter volt a Tisza-túrán, hogy nem lehetett nem észrevenni. A vicc az, hogy aki mesélte a viccet, nem ismerte Dobozit, a bengát, én viszont egyből ráismertem a történet alapján. Naszóval így járt a kartárs:
A Tisza egyik hatalmas kanyarjának belső ívén lévő homokpadon, a bokáig érő kellemes, langy vízben üldögél egy pocakos negyvenes hippifazon – szintén valami vizitúrás -, egyik kezében üveg sör, másikban cigi.
Elmélyülten bámulja a mozdulatlan vizet. Verőfényes napsütés, érintetlen vad természet, az erdő a vízbe ér, tiszaparti idill. Néha kortyol, aztán szippant, semmi más nem történik órák óta.
Egyszer csak kitör belőle, amit mi egy hét alatt nem bírtunk megfogalmazni és így kiált: – “Szíjjelbasz az ideg!”
Szerencsére este fél kilencre befejezte a ricsajt, én meg a rajzot. Persze nem egész nap rajzoltam ezt a szart, hanem csak a végső fél órában. Addig evett az ideg. Ma már jól vagyok. 
Lazán kapcsolódó posztok:
5 hozzászólás
Nem kérek hozzászólást.
Loading ...
Bejegyzések
Ez jó. Nagyon jó sztori, vizuálisan teljesen megvolt.
Ezt mondta holdrablo — 20080223 09:55 magasságában.
Aszongya rajzolnom kellett
Ezt mondta lemegyek — 20080223 11:06 magasságában.
ha már van mivel, és mire…
Ezt mondta bachterman — 20080223 14:39 magasságában.
Szegény Dobozi! A saját kocsmája lépcsőjén törte ki a nyakát!
Ezt mondta pipakos — 20080223 18:09 magasságában.
ilyen az élet. halálában is a munkájának élt.
Ezt mondta bachterman — 20080223 18:32 magasságában.