20091109Állom
Olyan fasságokat álmodok mostanában, hogy ihaj. Tegnap (vagyis ma hajnalban) is sikerült egy remeket remekelnem. Azt álmodtam, hogy a vadiúj, vagyis felújított biciklimet leláncoltam a Kósa téren egy padhoz, és a valóságban már 20 éve elbontott trafikhoz mentem, hogy vegyek magamnak egy Donald-rágót és egy Herkuleses (Pif társa) kitűzőt. Mire visszamentem, már nem volt ott, csak egy kis nyomi valami, ugyanolyan színnel, csak kempingbicikli kerekekkel, és kopott fekete kormányrúddal. És nem volt leláncolva.
Elkezdtem keresgélni, mentem ide-oda a főtéren, járt a szemem, és rengeteg ugyanolyan színű, de más elrendezésű bringát láttam, másoknál. De a kerekeimet vagy az eredeti bringámat nem. Aztán ha jól emlékszem, vége lett a matinének, és zaklatva ébredtem.
Úgy látszik, lassan itt az ideje, hogy valamit megint ellopjanak tőlem. Ebben az évben még semmim nem tűnt el, pedig szinte évi rendszerességgel lopnak meg. Figyelnem kell nagyon. De lehet azzal csak odázom az elkerülhetetlent. Ki tudja? Lehet az álmom a valóság, és az álmom álmodik engemet, amint élem sekélyes életemet. Tudjátok, Szabó Lőrinc, Dsuang-dszi és a pillangó, meg a Tao. Ha nem, akkor itt van.
Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- Álmomban – mondta – ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.- Lepke – mesélte – igen lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi…
És felébredtem… És most nem tudom,most nem tudom – folytatta eltűnődve -
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -
Ő mosolygott: – Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.
Loading ...
Bejegyzések
Én meg már annak örülnék, ha nem csak minden másnap tudnék aludni. Onnantól nem érdekelne, hogy mimet viszik el és ki akar megölni, legalább alszok
Ezt mondta thommz — 20091109 18:36 magasságában.
És még te küldesz engem Zappához?
Nyolcadikban nem tanultam meg a “Magas hegynek” műdal szövegét énekórára (versdoga volt, énekeltetésünkről már lemondtak a tanerők), s lázadásos lázból magam írtam meg a szöveget:
“Magas hegynek magas a teje;
Itt élt Yű és a keselyű.
Mesélj nekem;
kérte Yűt a keselyű.
De nem hiszek a mesédbe;
Mert nem látok a vesédbe.
Szólt a keselyű, s kivesézte Yűt.
Most már hiszek a mesédbe;
Mert belelátok a vesédbe.”
Tudom, szimbolikus naiv költészet, de máig emlékszem rá, szemben a deriválással (tudom, +C, mint a matematikusviccben).
B+ a chaptádat.
Ezt mondta Dr. Stein — 20091109 20:03 magasságában.
a kapcsa jó, a kapcsa minden,
s míg létezhet, a földön ember
a spam, mi egybeköt, nem állhat le!
ám spammentes már blogom egy hete.
Ezt mondta bachterman — 20091109 20:58 magasságában.