20080212Borsos néni
A pestországbeli földalattiról elnevezett hipermaketlánc egyik helyi intézményében vásárolgattunk, amikor is kiszúrtam a képen látható apró kis eszközt. Az ára nem volt vészes, egy forintba került, így rögtön vettem kettőt, egyet magunknak, egyet pedig faternak, mert ő sem kompenzál. Otthon egyből megbízott asszony a borsőrlő feltöltésével, amit egy szaros kis zacskó borssal kellett megpróbáljak.
A borsról pedig eszembe jutott egy sztori, a nagyapámról. Nem az egyikről, aki most szombaton lett volna száz éves, hanem a másikról, aki a vagongyárban gályázta el az élete javát, és jómunkásember volt. Nos, ez a nagyapám az ottani, vagongyáros menzára járt ebédelni, és ott volt egy igen terebélyes hátsójú konyhásnéni, a Borsos néni, aki eme szembetűnő attributuma miatt kivívta a melósok tiszteletét irányában. Ha valaki tüsszentett (esetleg ebéd közben az utólagosan adagolt tetemes mennyiségű borstól), akkor egyből rávágták, kórusban, hogy Segg oda! A Borsos nénié! Mert ugyebár ha valaki tüsszent, annak egészségére kell kívánni, és nem is lehet nagyobbat kívánni, mint a Borsos nénié.
Olvass még valamit:
Nincs hozzászólás.
Nem kérek hozzászólást.
Loading ...
Bejegyzések
