20080619Okok
Sokan kérdeztétek, hogy miért is mentem ki, és hogy csak úgy, minden alapozás nélkül-e. Nos, hogy eloszlassam a zavartság felhõit, nem csupasz hátsóval jöttem ki, hanem alaposan utánaolvastam információk után, hogy hol és merre keresik (és fizetik meg) a szakmámbelieket. Interneten olvasgattam mások véleményét, tapasztalatait, meglátásait. Ezekbõl formáltam egy lehetõséget, egy célt, amerre elindulhatok: Írország. Egy ismerõsöm is ajánlotta írhont, mint jóléti társadalmat, a lehetõségek országát, a kis Amerikát. Saját tapasztalatból beszélt, mert õ volt kint a párjával több, mint egy évig, és ketten nagyon vígan eléldegéltek a havi minimálbérbõl úgy, hogy a fizetésük kétharmada megmaradt szabad felhasználásra.
Ezt a virtust ki lehet próbálni itthon is, havi 80-90 forintos fizetésbõl, úgy, hogy albérletet is fizetsz, és még mellette eszel is. Ha valakinek sikerül, szóljon, ülök repülõre, és megyek haza.
Az egyik oka ez volt a disszidálásnak. A lecsó. Sajnos a két szép szememre nem adnak kenyeret meg kóbászt, szükségeltetik hozzá a munkánk ellenértéke helyett adott univerzális bibsi találmány, a pénz is. Cigányországban (vagy kurvaországban, kinek hogy tetszik) a munkádat nem fizetik meg. De az ellenértéket könyörtelenül bevasalják rajtad. Otthon ott tart a nép, hogy azért dolgozik, hogy megtermelhesse az ételre és a minimális rekreációra valót, amibõl elég erõt meríthet, hogy el tudja végezni a munkáját. Ördögi kör. Azért keresel, hogy dolgozhass.
Én ebbõl a körbõl próbálok szabadulni. El kell mondanom, hogy egy ilyen kiugrás nagyon nehéz. Anyagilag is, mert amíg nem találsz munkát, addig az otthoni pénzecskédet költöd. Érdemes egy itteni havi fizetéssel elindulni, ami forintban félmilliónál kezdõdik. A túléléshez elég lesz, míg nem találsz munkát magadnak.
Munka viszont itt akad. Csak akarj is dolgozni. A faszlengetõs, az-ügyfél-van-értem mentalitás itt nem müködik. És mivel van munkalehetõség, emiatt minimális az esélye, hogy a fõnök debil keresztfia fogja a marketingosztály vezetõi székét kapni helyetted; mert itt a gyakorlat és a tehetség számít. Kisebb az igény a korrupcióra, mert nem éhbérért dolgoznak a dolgozók. A motivációnak se látom hiányát; szerencsére alig-alig találkoztam unott, körmötpiszkáló eladóval.
A kiugrás annyiban lehet nehéz egyeseknek, hogy gyerek, nagyi, család, kutyák, szomszédok függnek tõlük, akiket lelkileg nehéz maguk mögött hagyniuk. Nekem anyámékon kívül egy Bachterné is lesi az ide csepegtetett információmorzsákat (innen az informalitás, kedves exer), mint vak a braille-írást, mert az emailen, voip-en és az sms-en kívül ez a legköltséghatékonyabb megoldás a kommunikációra. A széles (és hál’istennek érdeklõdõ) ismeretlen olvasóközönség miatt kissé kihipózott, megnyirbált infók kerülnek ide, megõrizvén kicsit anonimitásomat, fenntartva az ismeretlenek iránti részvétlenség látszatát, és emelve a mások életébe való betekintés lehetõségének pikantériáját. De nektek magyarázom, hogy mirõl szól a blogolás?
A végsõ célom ez: letelepedni, családot alapítani, és majd az unokáknak vén hülyeként mesélni Abszurdisztánról, az országról, ahonnan nagyapjuk elszármazott.
Ha nem jön össze, hazamenni, és megint próbálkozni. Más országban, másfelé. Mert az otthoninál csak jobb lehet. Azt hiszem ebben egyetérthetünk.
Lazán kapcsolódó posztok:
5 hozzászólás
Nem kérek hozzászólást.
Loading ...
Bejegyzések
Abszolúte csak egyetérteni tudok!!!
Ezt mondta SEPU — 20080619 14:08 magasságában.
Nekem mondhatod, egyetértek az okokkal, mintha valahol olvastam volna egy hasonló sztorit… csak az rosszabbul végződött (bizonyos szempontból, másból jobban). Mindenesetre követem a fejleményeket, és ha bedolgoztad magad a kelták közé, csinálj helyet nekem is! Addig is hajrá, Kovács néni!
Ezt mondta Istencsászár — 20080619 14:14 magasságában.
Hajrá Bachterman!!!
Ezt mondta lemegyek — 20080619 15:43 magasságában.
Sok sikert!
De azért én a többiekkel ellentétben hadd fejezzem ki sajnálatom amiatt, hogy erre kényszerültél… tényleg kurvaország ez. Szép lassan minden normális ember új hazát keres magának… elkeserítő…
Ezt mondta Bob — 20080620 11:33 magasságában.
köszönöm a bátorító szavakat.
Ezt mondta bachterman — 20080620 17:39 magasságában.