itt ülök a leptok előtt, és pötyögöm be az elmúlt négy nap történéseit. van miről írni.

induláskor gyanúsan fájdalommentesen túlestünk a bebuszozódáson. hamar kiderült azonban, hogy a buszban a klímaszivattyú-tartója megmihálylott, így nem igazán lett volna az úton hűtésünk. leszállás, csomagok ki, és kb egy óra várakozás után gazdagabbak lettünk két plusz sofőrrel és két nememeletes busszal. bevágódtunk az egyikbe és go!

útközben elég sokszor megálltunk pössenteni, mert senkit nem érdekelt, hogy buszon vagyunk, és nem lehet nyakló nélkül inni és budira menni. mind1, a busz jó volt, jobb, mint az emeletes. és a csapat is kultúrált, csendes, olvasni szerető, nem őrjöngős emberekből állt. pihenő utáni indulásra mindenki pontosan ott volt, nem retinenskedett senki. az országok között sem volt baj: egyik határon se baszakodtak, nem volt leszállítás, köcsögösködés. kaptunk néhány pöcsétet az útlevélbe, és mehettünk is.

érkezéskor a szokásos zűrzavar fogadott. nem lehet elfoglalni a szobákat, mert még ganézzák, és még nem lehet a buszba bepakolni a távozóknak, mert a mi cuccaink még ott vannak. szóval volt feszültség. később kiderült, hogy az előző csapatból valaki megfújt néhány távirányítót, és ezért a görög tulaj kiverte a balhét, és beszedte az összes távirányt. a tavalyi ingyenes törölköző is a múlté lett, mert valami okból most nem kaptunk. pedig számoltunk rá. az egy hetes klímahasználatot is felvitték 5 € per napról 7 € per napra. és állítólag a tulajnő allergiás a ventillátorra, úgyhogy mindenki jól tette, hogy nem hozott magával. milyen szerencse, hogy a pénzünkre nem allergiásak. lecuccoltunk az eléggé silány módon takarított szobában, és irány a part. hál’istennek ott nem változott semmi, a víz és a homok ugyanolyan jó volt, mint tavaly.

este lementünk sassoshoz binyiglit bérelni, mert tavaly már rosszul voltunk a vernyegő pöcsköszörűk fejhangjától. meeeemeeeemeeeee böböböbö! borrzasztó. legalább mi ne zajszennyezzünk. és sportolunk is mintegy mellékesen. kaptunk két elég ramaty műszaki állapotban lévő kerékpárt. de legalább csendesek. Bachterné kapta a teleszpókost, mert csak egy volt ilyenből, én meg lovagiasan feláldoztam a tojásaimat a közjó érdekében. megnéztük, hogy sassosék min ügyködtek tavaly ősszel. vagyis annak a gyümölcsét: egy kis vasgyúrót, akit jaszasz-malasznak hívnak (lehet, hogy nem pont így írják, de én valami ilyesmire emlékszem). hatalmas a gyerek és jó erős, pont mint az apja.

elugrottunk a relax-ba is, üdvözölni a régi team-et. természetesen itt is megismertek minket (mint a rossz pénzt). gyorsan ettünk is egy kis rántott szeletet + rántott sajtot relax módra, csokis-vaníliás milkshake-el és gyümölcssalátával megspékelve. nyam. ez nagyon hiányzott már. a csapatból is sokan hiányzottak, kosztát besorozták katonának, pisti a ködös albionba távozott barátnője után, kornél pedig apuka lett. marika és kriszta maradtak, kiegészülve egy rakat új arccal.

másnap folytattuk az ismerős helyek bejárását, és az ovelix-be mentünk. ott nem ismertek meg, mert nem bratyizódtunk össze a népekkel, de a felszolgálófiút megint őrjítettem, hogy a szuflakikat nem pitában kértem, hanem tányéron. utána mr.magic-et kerestük fel, ahol két-két €-ért pompás adag fagyit nyaltunk el. kicsit tájékozódtunk a netkaffé árairól, vásároltunk mythos sert, a szálláson besöröztünk és este lementünk a partra panorámát fényképezni. ebből egy gyors sorozat lett, mert a susnyásba bemászva megtámadtak a vérszomjas nőstényszúnyogok, és jól megcsípkedtek minket.

a szálláson felváltva punnyadtunk és könyvet olvastunk. én pölö végigolvastam a valist horselover fat-től philip k dick-től. rendkívül erős, mély lélegzetvételű olvasmány volt, ami azóta is ülepszik bennem. ne feledjétek, a birodalom sosem ért véget.

ma reggel (inkább hajnalban) görög idő szerint fél nyolckor sepertünk a pékségbe, hogy mindenféle finomságot vegyünk reggelire. utána rongyoltunk a partra, ahol a korai idő miatt alig lézengtek embörök. hatalmas szél fújt a tenger felől, és emiatt óriási hullámok gerjedtek. nándi bácsit emiatt sokszor felemlegettük. tudniiliik ő volt hajdúszoboszlón a hullámmedence hullámgenerátor-kezelője, és amikor asszonytárs még kicsi volt, és nagypapájával voltak szoboszlón, akkor megkérték nándi bácsit, hogy indítsa be a hullámgépet egy ötvenesért, amikor senki nem volt a strandon. szóval nándi bácsi nyomta piszkosul a hullámokat, mi meg örültünk neki, mint hülyegyerek a karácsonyra kötött nyárisapkának.

a fotókat a fenti kollázsra kattintva találjátok, a következő bejegyzésnél majd rakok fel újabb képeket hozzájuk.

addig is maradunk a két bronzosodó isten:
Bachterman és Bachterné

Olvass még valamit:

Nincs hozzászólás.

Nem kérek hozzászólást.