Emlékszem kölyökkoromban mit röhögtem a bugris románokon, hogy milyen szar, kátyús útjaik vannak az országuk második legnagyobb városában (Kolozsváron) és az odavezető úton; hogy hogy kubikolják a hatalmas gödröket brazil gépsorokkal, és hogy építtetik az útjaikat rabosított egyénekkel.

Eltelt húsz év, és mi is eljutottunk erre a szintre: tengelytörően kátyúsak az útjaink, hamarosan kivezénylik a rabokat az útépítésekre, és mi közben lassan lovas szekérrel fogunk járni, mert nem lesz pénz benzinre. Miközben náluk csak épülnek a korszerű és biztonságos autópályák, és kapaszkodik a gazdaság. És még mi hívtuk Romániát Európa segglyukának.

Én kérek elnézést.

|>| Cracker – Sunrise in The Land of Milk and Honey

Friss pletykát hallottam: a Burgundia utcán lévő Beregszászi iskolát elköltöztetik az újkerti iskola épületébe. Tudjátok, az a ronda zöld betonkocka, a ronda szürke betonkockák közt. Hogy miért? Mert Kósáék már 2008-ban (bocsánat, 2006-ban) eldöntötték, hogy megszüntetik az ottani ált.iskolát. Szintén abban az időben döntötték el a magasságos Faurum és Latinovits erőmű felépítését. Már akkor tudták, hogy a Beregszásziból, a Burgundia és Csapó utca sarokból business centert fognak faragni. Ennek első lépését láthatjuk, amint a sok kölköt áttelepítik az újkertbe az oskolájukból. A következő lépés a vegyipari lesz majd.

A régi épületet meg jól felújítják a nemlétező yuppieköcsiknek, akik majd jól befészkelnek az ottani felújított irodákba. Persze ha lesz biznisz. Mert én úgy érzem, hogy itt nem nagyon van biznisz. A kósafreskós óbester is stagnál, a divinus is, a latinovits erőműben nincs színház, az iskolákat bezárják, nincs státusz sehol. Ráadásul már Soros Gyurci bácsi is megmondta, hogy a mostani felemelkedés temporális, mert jön a következő mély gazdasági szakadék. Persze aki sokszor farkast kiált, azt egy idő után nem veszik komolyan.

|>| Les Miserables – Castle on a Cloud

Kicsit megboost-oltam unokaöcsém laptopját mind hardverileg, mint szoftverileg, cserébe némi padlizsánért. A némi alatt nyersen két kilónyi, összesen négy jól megtermett lila tököt értek. Még aznap kiszaladtunk Bachternével a szalonnasütőhöz, és némi fa és gyújtóspapír (no meg négy szál nedves gyufa) segítségével jó szenesre sütöttük a gyümölcsöket. Akkor van kész, ha megfogdosod, és jó puha mindenhol. A művelethez ajánlott egy munkáskesztyű (hogy ne égesd meg magad), a tűztér fölé egy ledrótkefézett sütőrács, és a padlizsánra a szára – máskülönben minél fogva forgatnád?

Sütés után egy lejtősre polcolt tálcára kell fektetni, hogy kihűljenek, aztán le kell szedegetni az elszenesedett héjukat, és fakéssel jól összetörni a húsukat. A csumáját most már ki lehet dobni. Aztán egy zsülienre vágott fej hagymával és két deciliter étolajjal összekeverni. Némi só is kerüljön bele ízesítésnek, de nem sok, mert megakadályozza, hogy a padlizsán felvegye az olajat. Utólag meg lehet sózni, ha valakinek sótlan lenne. A kész pépet botmixerrel vagy habverővel krémesre kell keverni, és még melegében mehet rá a karéj kenyérre. Szigorúan és minimum egy centi vastagon. Jó étvágyat!

|>| Asia – Heat of the Moment

Hatalmas meglepetés ért ma melóból hazajövet, amikor kinyitottam a pistaládámat: egy vödörnyi (egészen pontosan nyolc) kövérre hízott tigázos boríték ömlött elém. Nagyon felcsigáztam magamat, mert amúgy is feszült voltam a hülye kollégák hülyeségei miatt, ráadásul ezek a fingosok is elöntenek levéllel. Felcammogtam az ötödikre, és Bachternére bíztam a bontogatást – ő nagyon szereti az ilyen papírmunkát végezni. Hamar kiderült, hogy egy egy éves ciklus elszámoló számlái, résszámlák, azok sztornói, és korrigáló számlák jöttek nagy mennyiségben. Azt persze mondanom sem kell, hogy minden egyes borítékban ott volt az aktuális promóciójuk. Értem én, hogy a borítékolást hülye gép csinálja, azt viszont hülye ember programozza be. Agyfasz ez, gyerekecskék. És ráadásul ott van a reklámblablájukon nagy betűkkel, hogy Szeretné csökkenteni energiaköltségeit… és óvni a környezetet? Igen, szeretném. Jövőre fával fútök. Vagy a hülye szóróanyagukkal, ha már ennyit küldenek. A számlák negyven oldalnyi A4-es lapot, a szóróanyag huszat tölt ki.

Azt hiszem visszaküldöm nekik egy borítékban, egy kedves kis levél társaságában, hogy ugyan már kapjanak a fejükhöz, mielőtt valaki más kap oda. Ne haragudjon már meg az atyaúristen, de ők nem közülettel leveleznek, hanem a végfelhasználóval. Ráadásul ahogy nézegettem, valami nem stimmelt a résszámlák és a sztornószámlák végösszegével sem; a résszámlákon tizenháromezer forintot vezettek, a sztornón pedig csak nyolcezer forintot. Telefon lesz holnap a csinovnyikjaiknak, természetesen céges telefonról.

|>| Yngwie J. Malmsteen – Molto Arpegiossa

Voltak a bínanőnél kifesteni a koszos kis kecójukat. A két tróger, akik igen hasonlítottak a címben szereplő két rajzfilmfigurára, munkájuk végeztével összecihelődtek, és a házból kifele menet hosszan nézték a häusmeister által az ajtóra odabiggyesztett papírt, hogy a kaput halkan baszd be, és röhögcséltek:

- Ehe ehe. Ehe ehe. Halkan.
- Hehe hehe. Halkan.
- Hülye! Nem érted? Hal kan.
- Ja? Hal kan! Hehe hehe hehe hehehehe.
- Ehe ehe ehe ehehe.

Nem baj, festeni biztosan jól tudnak.

|>| Spagna – Easy Lady

Post Scriptum: hál’istennek, hogy ez a BedeGeci befejezte a vendégbloggolást. Vasárnaponként most majd más program lesz.

A minap döbbentem rá, hogy az AKSD-nek jobbkormányos a Steyr (sajnos képet nem találtam róla, de épp olyan, mint az MK-é, csak ez fehér, nem naranccsárga) útmosókefés teherautója. Beálltunk mellé a lámpánál, és felkémleltem a kabrióból, de nem láttam senkit bal oldalon. Először azt hittem, robotpilóta vezérlésen van, de aztán Frau B. felhomályosított, hogy jobbos a kormányzás; azért, hogy a sofőr lássa a padkát lent. Mert ugye az ilyen teherautó lényege, hogy jó közel menjen az út széléhez, és az úttestről összeseperje és felmossa a mocskt. Persze az egész koncepciótlan, mert az útpadka mellett az esetek 90%-ában autókat tárolnak tulajdonosaik, így a télen felszórt homokot, és a szél által faluba behordott koszt nem tudják összeszedni. Az időszakos várakozást tiltó táblák elvileg ezért vannak ott, de nem nagyon tartják be az emberek. Pedig itt a Nagyfaluban igen gyorsan összegyűlik a sok mocsok és bűz. Nem politizálok inkább, az Basahalom dolga.

Programajánló következik: hadd hívjam fel figyelmeteket a László (június 26) napi össznépi csujogatásra lövöldözésre, az 5. Bocskai István lövészdandár jóvoltából. Gyertek el, én ott leszek frau B.-vel! Fontos, hogy a zászlós nénitől ne kérjetek HellóKittis arcfestést, mert zöld és fekete camo-ból nehéz rózsaszínt csinálni. Militáns faszoknak – mint nekem is – nagyon ajánlott program.

|>| Ayreon – Ride the Comet

Kaptunk egy élménykupont, ami rengeteg fasza kétszemélyes szolgáltatás (nem dugásra kell gondolni, mindjárt taglalom) igénybevételére jogosított fel minket, úgy mint masszázs, lovaglás, kajálás, túrázás, wellnessz, manikűr, szolárium, golf, siklóernyőzés, kajak, búvárkodás, és más hasonló úri muri. Nekünk földhözragadt, nyakas cívispolgároknak ezek egyrészt távolság, másrészt idő miatt elérhetetlenek voltak, kivéve az indiai kajálást, mert az van a Nagyfaluban is.

Lezsíroztunk egy időt, és elsétáltunk odáig. Bent kedves pincérek, tömény szantálfa-illat (füstölők a pultnál csokorban) és kellemes félhomály fogadott. Kaptunk egy asztalt, és néztünk valamit az étlapról. A wifi kódolva volt, de nem szarakodtunk a WEP kód megkérdezésével. A kupon csak bizonyos ételcsoportokra szólt (néhány kaját nem lehetett kérni ingyér), de nagy többségüket igen. Furcsa volt, hogy volt húsos étel is az étlapon – a pincér elmondása szerint magyarítottak a kaják, kevésbé fűszeresek és fehérjedúsabbak – végül is én olyat választottam, míg az asszony egy húsmentes, tejszínes-vajas izémizét. Inni ő ásványvizet kért, én pedig teát. Ez utóbbi később lesz érdekes. Az ételhez nem jár köret, ezért rotit kértünk hozzá, fokhagymásat és vajasat. Jó sok idő múlva kihozták a kis tálakat – ízléses tálalás, élménykajálás, yeah – és beletúrtunk. Az enyém eleinte nagyon csípős és forró volt, aztán később kurva csípősre váltott. A forró tea sem sokat segített leöblíteni a csipit a pofámból. Bachterné kajája kevésbé volt csípős, ő szépen bekajálta az egészet. A roti finom volt, csak mivel kézzel ettük, nem volt elég szalvéta törölközni hozzá.

Ami furcsa volt, hogy nem volt csípős utóíze a kajának, pedig amikor ettem, rettenetesen erős volt. A magyaros-csípős kajákkal eddig olyan tapasztalatom volt csak, hogy még elfogyasztás után is fél óráig-óráig égett a pofám tőlük. Ennek ellenére akkor és ott megfogadtam, hogy soha a büdös életben nem fogok indiai kaját enni. Persze asszony szereti a csípőset, neki ízlett. Annak az egyénnek ajánlom az éttermet (a kupont senkinek, mert vidéken használhatatlan), aki rajong a csípősért és/vagy tűznyelő. Az indiai kaja alapja a garam masala szósz, amit eleve csípős (garam masala=tüzes keverék). Puhány és edzetlen ízlelőbimbóim terrorveszélyt sikoltottak, maradok a puha és pépes kajánál, amit szívószállal fel lehet szippantani. Az igazi sápkóros mátrixlakók amúgy is intravénás tápszeren élnek. Turmixolt oldalason és rántotthúson.

|>| Peter Gabriel – Sledgehammer

Aki a Kósa tér környékén jár, az egy egészen egyedi miliőre bukkanhat. A padokon öreg zombik, csövesek, cigányok, és szerelmes tinédzserek üldögélnek. Néha felbukkannak sétáló turisták is (akik minden lehetséges eszközzel a szárnyas fókát és az agytemplomot fényképezik), egy-két Sutka-katona (közteresek), Attila, a Vodafone előtt bólogató megélhetési hajlékony, és a pozőr.

A pozőrt arról lehet felismerni, hogy igen laza ruházatban (bő, deszkás nadrág, vékony, hosszú ujjú póló) és vállig érő szőke hajjal közlekedik. Mozgása a hiperlaza és a rigalánc között van valahol félúton. Szinte terpeszben jár, nagy elánnal, és karjait nagy amplitúdóval lengeti. Különös ismérve még, hogy amikor fiatalokat lát beszélgetni (padon ülve, állva), akkor odamegy, széles terpeszben megáll, az egyik kezét csípőre teszi, a másikat a fejéhez emeli és az ujjaival telefont mutatva megkérdezi a lányokat, hogy van-e cigijük/rágójuk/idejük. Általában erre riadt – vagy szánalmas – nézés a válasz, és kínos csend. Öt másodperc elteltével a jóképű pozőr leereszti kezeit, és továbbáll.

Egyszer engem is leszólított – biztos a szakállam miatt nézett lánynak -, de egy aha válasz után szintén kínos csend következett. Úgy figyeltem meg, hogy inkább a lányokat szereti lejmolni.

|>| Machinae Supremacy – Need For Steve