Ezévi nyaralásunk egy wellness hétvégére redukálódott, amit most – kb egy hete – töltöttünk el, a legjobb időjárás közepette. Pesten túl utaztunk, a zsámbéki medencébe. Mivel a három nap nem volt annyira sok, ezért tartalmas túrát szerveztünk: romtemplom, lámpamúzeum, légvédelmi bázis. Közben némi ételfogyasztás a helyi Lámpás étteremben. Hatalmas adag kaja; csirkeboglya makói módra és göcsei csirkemell pirított pityókával. A szálloda is megér egy kattintást, mert az is szép és jó volt: Espa Hotel. Ott aztán szauna, úszás, kis punnyadás, és evészet. A szálloda Chris Rea hotelnek átkeresztelése, mert a Blue Cafe (link lentebb) szólt a hangszórókból, végtelenítve.

Séták közben rengeteg béka úton-útfélen, ezért lett az a poszt címe, ami. A Légvédelmi bázist okos navigálással elsőre szépen elkerültük, de némi bénázás után rábukkantunk. A galéria nagyrészt erről szól. A bajszos nyug. katonabácsi nagyon jó fej volt, mert a nagy melegben botor módon nem vittünk magunkkal vizet, de megkínált automatás poharassal. Fejenként le is csúszott három pohárral. Tartott kiselőadást a voltokról, a hogyanokról, feszültségről, igénybevételről. Ki lettünk okosítva. Tetszett a haditechnika mindkettőnknek.

A romtemplomnál összefogta a seggemet a padra potyogott eperfa termése; a fáról csipkedett, arcba tömött lilás bogyók ízletesebbek voltak, mint nadrágon keresztül felszívódva. A lámpamúzeumban sok-sok szép lámpást láttunk, rengeteg ismerős eszköz volt gyerekkoromból. Kint egy páva őrizte a kertet hangos vakkantásokkal. Feri bácsi, a múzeum tulaja azt mondta, hogy a páva dísz, nem ennivaló.

Odafelé autópályán egyszer majdnem meghaltunk egy elalvós kamionsofőr miatt, aztán Pesten dugóban aszalódtunk a negyven fokban, és kátyúkat, és építkezéseket kerülgettünk. Visszafelé Butapest elkerülése, Vácnál el átrévedés a Dunán kettő és fél forintért, majd Vácon Vácott némi séta, amíg a melegtől fel nem forr az agy. Közben fagyi, és ennek nálam arcszőrzetre ragadása nagy mennyiségben. A váci püspök anyámtól való emlegetése miatt a székesegyház megtekintése, bent a hűvösben zsolozsmázás és némi lamenta után irány haza az em hármason. Persze halálfélelem egyszer itt is, de túléltük. Utolsó közös nyaralásunkra itt teszek pontot; nagyon jó volt, viszont nagyon rossz volt hazaérkezni a nagy büdösbe.

|>| Chris Rea – The Blue Cafe

Vasárnap reggel hat óra tíz perc. Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, ő is a hatkor kinyitott kisbolt előtt, bal kezében félig elszívott, saját töltésű cigaretta, jobbjában lecsavart kupakú, hiányos beltartalmú féltengelyes üvegecske. Nézi az esőt a kisbolt eresze alól – még két féldekás erejéig. Hamarosan megindulnak a kutyasétáltatók is, hogy a nyolckor nyitó kocsma elé kikössék ebeiket a virágágyást körbefogó kis kerítés oszlopaihoz, míg a reggeli ócska fröccs vagy kommersznél is rosszabb konyak kíséretében kitárgyalják a tegnapi csúfos vereséget. A kutyák közben áznak majd türelmesen.

A házak ablakából odaégett pirítós, rántotta és friss kávé szaga kering kifelé, egy nő a negyediken kirázza a porrongyát s közben felnéz az ólomszínű égre, egy másik az erkélykorláton lévő műanyag esővízgyűjtőből mer, hogy szobanövényeit kényeztesse a lágy vízzel. Kopott rózsafüzért szorongató öregasszonyok sántikálnak a fél kilences misére, egyik kezükben bot, másikban ernyő. Az egyiküket lefröcsköli egy autó. Hosszasan motyorékol utána, majd eloldalog.

Valahol hörögve felbúg egy boldogabb éveket látott csehszlovák porszívó, a garázsból átalakított cipészműhelyben a mester házipálinkát iszik a mackónadrágos szomszédjával, aki épp csak leszaladt a szeméttel. Hangosan kvaterkáznak; hamar a politikára terelődik a szó, utána már hangosan kurvaannyáznak.

Az üvöltő tévé hangjai közé többfelől is húsklopfolás ütemes zaja keveredik. Ordibáló anyuka egy szuszra utasítja rendre a ruháit széthagyó gyerekét és a kölyköt védő szintén ordibáló, másnapos apukát. A járdákon giliszták tekeregnek, néhány rigó fázósan csíp belőlük.

A szél bevág egy ajtót.

|>| Deák Bill Gyula – Hosszú Fekete Haj

Itt van még egy anekdota a Légvédelmi bázisról. A mammutcsontos is onnan származik, csak az annyira nem köthető a légvédelemhez. A bázisról pedig picit később. A gengszterváltáskori honvédségi lezüllesztések után Nyírtelekről sorra tűntek el a rakétahajtómű-üzemanyag tárolására használatos tartályok. Ilyen egész zöld, hosszú, egy tonnás nagy saválló vashengerek (lásd posztkép). A NATO odaszólt az MH-nak, hogy ugyan má, nem kéne, mert oké, hogy elmutyizzák a vasat, viszont azokból egyikben-másikban még van üzemanyag (katonai jelölése: G). Ekkor kicsit nyomoztak Pestről a honvédségtől, hogy ugyan már, hova kerültek a tartályok, és kiderült, hogy az egri borosgazdák vették meg bortárolásra. Ugye saválló, nem oxidálódik, jó nagy, príma minőségű anyagból is van, és ha felállítva leássák a földbe, akkor egy igen praktikus bortároló tartályt kapnak.

Na azóta mondják azt, hogy az egri bor ballisztikus.

|>| Dead or Alive – You Spin Me Round

Hallottam egy sztorit, miszerint orosz maffiózók vettek rengeteg amcsi terepjárót, mert Oroszországban nagyon sok a feltáratlan mammutcsontváz. Persze nem Moszkva környékén, ahol az utolsó szakadt csöves is tudná turkászni, hanem fent, észak felé, a tajgában. Oda meg olyan ember merészkedik ki, aki vagy nagyon hülye, vagy nagyon gazdag, és tudja, hogy tuti bizniszbe nyúl. Mert a mammutcsont ám az. Csakhogy a ruszki maffiózó nem az eszéről híres, így, mint fentebb említettem, amcsi terepjárókkal (Hummer-ekkel, Jeep-ekkel) próbálkozott a csontokhoz feljutni. De aztán rájöttek, hogy az ilyen divatterepjárók nem éppen terepjárási célra való, így az Orosz Néphadsereg utódától felvásároltak rengeteg katonai járművet.

Most ott tartanak, hogy lajtoskocsival támogatott vízágyúkkal mosatják ki a mocsarakból a csontokat, aztán azokat viszik koreai és vietnámi faragókhoz, akik bagóért csodaszép műtárgyakat készítenek belőle, azután pedig áthajózzák őket Amerikába, mert jelenleg az USA korlátlan felvevőpiac a mammutcsontból készült relikviákra.

Valószínűleg ebből van Putyinnak is zsebpénze.

|>| Heaven Shall Burn – A Dying Ember

Most, hogy megoldódott a kommentelés problémája – nagyon nagy gond ám, mint minden önigazolást váró blogger, nekem is fontos a sok betű, amit idevettek – ideje valami egész másról beszélni. Bréking! Annyira megtetszett ez a bréking hírcunami Johnny Kulak-nál, hogy most én is használom. Szóval bréking nyúz, ma reggeli megfigyelés.

Van nekem egy okos időjáráshazudó kis appletem, ami mutatja a naptárat, a pontos időt, a jelenlegi időjárást (ha lusta lennék kinézni az ablakon), és egy négy és fél napos időprognózist. Ma reggel bekapcsoltam a gépet, hogy olvasottnak jelöljem a 600 RSS feed-emet (nincs időm elolvasni őket), és akkor bevillant az a kép, amit posztképnek belinkeltem. Csupa szánsájn és hepinessz. Így öröm trógerelni menni. Külön öröm a dologban, hogy wellnesszhétvégézünk, és jó időnk lesz. Dupla hepinessz. És velnessz, természetesen.

Milyen jó már ez a kis hűvös. Fasz kivolt már a nagy meleggel. Kurva kontinentális időjárás.

|>| Ayreon – Beneath The Waves

Tegnap (vagyis ma hajnalban) egy remeket álmodtam, vonatos kalandtúráztunk többedmagammal Hortobágy és Tiszalök felé, a nagy pusztában. Eurocity kocsikkal és giganttal. Álmomban fejlődött a vasúti infrastruktúra, mert arrafelé nem villamosított a vasútvonal, és ugye a gigant csak úgy megy, ha jön fentről a delej. A vonatozás érdemi részére nem nagyon emlékszem, de a kaland az jó volt. kellemes bizsergéssel ébredtem reggel, tekintve, hogy Fairuza Balk volt a szolgálatot teljesítő kallercsaj.

A párbeszédekről nem beszélek, mert saját napi élmények feldolgozása volt, szétfragmentálva összevissza kusza katyvaszban a munkahelyről, a családról, és személyes dolgokról, amikből – okkal – egyre kevesebb van a blogon. Érjétek be azzal, hogy Balk kisasszony igen jó kolléga és beszélgetőtárs.

|>| Within Temptation – What Have You Done

Na mer’ miér’? Ezért:

• mert nem lehet közlekedni ebben a kurva faluban. Reggel dugó, este dugó, a barom nem indul el, ha zöld a lámpa; nem indul egyszerre, ha zöld a lámpa; az ostoreffektus miatt a zöldhullám szart sem ér.
• mert az összes kukás reggel 7-kor viszi el a kukát, így ahol járnak, ott dugul minden, Este nem lehet csinálni, mert akkor már mindenki alszik. És senki sincs az utcán.
• mert a Mikroszoft LifeCam VX 3000-hez nincs Winfos 7-es driver. Mikroszoft termék, a kurva anyját.
• mert egy gyárilag negyven literes autó üzemanyagtankjába ötven litert tankolsz a 360 forintos benzinből.
• mert senki sem tud köszönni. Még ha ráköszön az ember, akkor sem.
• mert ha azt írja ki a kibaszott üzlete ajtajára, hogy nyitvatartás h-p 8:00-17:00, az nekik azt jelenti, hogy 7:30-15:30. Ezt utólag tudod meg persze, amikor lyukra futsz 16:00 után.
• mert semmire sincs időm, most, hogy Dinky.
• mert még nem vitte el az árvíz ezt a hazug, szemét világot. Piha.

|>| The Prodigy – Invaders Must Die