Hazaértemkor persze a szellőztetés ellenére is terjengett az amperszag. Megnéztem, mi lehet a hajszárító hibája – szétszedtem darabokra, és kikértem Béka véleményét, hogy szerinte az a sárga izé (lásd posztkép) az mi lehet. Azt válaszolta, hogy zajszűró kondi, és ha kihagyom, akkor a rádiót zavarni fogja. Ahogy megvizsgáltam, és szétbontottam, láttam, hogy jó szenes minden, viszont csak a szétolvadt háromállású kapcsolót kell kicserélni egy működőre, a többit sima újradrótozással meg lehet oldani.

Azért csak elmentem hobbielektronikába a megsemmisült alkatrészekkel, és az alapján vettem pótlást mindenből: zajszűrő kondit, ellenállást, kapcsolót. A cuki drótvégkötegelő nem volt, így kannibalizálnom kellett a régiből. Csináltam amatőr kapcsolási rajzot is, a fénykép alapján. Kicsit forrasztgattam, majd nagy nehezen összepakoltam. A markolatba alig fért bele a sok drót – jellemzően amit a kínaiak egyszer összepakolnak egy dobozba, és szétszeded, soha nem fogod tudni ugyanúgy visszarakni, és jó eséllyel nem is fog beleférni.

Kipróbáltam, működött. Milyen kár, hogy közben vettünk egy másikat (ionizálós, akvalézeres, stb) két forintért. Éljen a konzumerizmus. De legalább most már két hajszárítója van frau B.-nek. Majd ha nő még hat feje, akkor veszek neki még ötöt.

|>| 12012 – Cyclone

Erre megoldás lehet a visszatérés a régi metódusra, a következő about:config hack-kel:
megkeresed a dom.ipc.plugins.enabled.npswf32.dll beállítást, és a true-t false-ra állítod. Firefox újraindítás után megszűnik a szaggatás.

|>| Justice – DVNO (Surkin Remix)

Kicsit utánanéztem, hogy mit lehetne vele csinálni, és arra jutottam, hogy elő kell venni a standard Access-t, és lefuttatni a tools/database tools/clean&compress menüpontot az adatbázison. Némi üröm is került a képletbe, ugyanis az optimalizálandó adatbázis okosan le volt védve jelszóval. Nosza kerestem jelszótörőt (a neten diszkréten password recovery tool néven volt), és lefuttattam. Innen már nem volt akadálya az optimalizálásnak. A közel 350 megás file-ból lett egy 20 megás. Kiki barátom – aki azóta a pöcsét skót esővízben mossa – a megmondhatója annak, hogy egy optimalizálatlan Access adatbázissal nem kellemes egy nagyker százezres raktárkészlet-managelését végezni.

|>| Savage – Don’t Cry Tonight

|>| Blue Öyster Cult – Don’t Fear The Reaper

Először újat akartam venni, mert elég kopottas már, meg öreg is (2k4-ben vettem, ha jól emlékszem), de amikor megnéztem azt a kategóriát, ami nekem tetsző egereket tartalmazott, inkább úgy döntöttem, hogy hegesztgetek. Szétszedtem megint, és mivel forrasztani nem akartam, úgy döntöttem, hogy egy donoregérből (egy három gombos, golyós, soros példányból) szedem ki a mikrokapcsoló alkatrészeit. Hál’istennek a mikrokapcsolók technológiája, felépítése és típusai nem változtak tíz év alatt, így szépen ki tudtam bontani a régiből és beleapplikálni az újba a kis réz pillentyűt. Nagyon szépen kattan, és jól lehet huzigálni vele. Ha lenyomom, úgy marad, nem ereszti el a kattintást.

Az egér tappancsaival viszont gondban voltam, mert a legutóbbi szétszedéskor is le kellett szedni őket, ugyanis a sunyi gyártók a csavarokat épp alájuk rakták, és miután összeraktam, nem nagyon akartak visszatapadni a helyükre. Ezért fater beszáradt pinanyalatpillanatragasztója segítségével visszaragasztottam a helyükre, de előtte a képen láthatóhoz hasonló módon kifúrtam a tappancsokat, hogy legközelebb is tudjak majd szerelni.

Az egér olyan, mintha új lenne. Tartós is, pontos is, kényelmes, sok gomb van rajta, és jó nehéz. Meg kímélem is, remélem még öt évig kitart. Hurrá!

|>| Chicago – Feelin’ Stronger Everyday

Előtte azonban néhány szó a hentes filemegosztásáról. Ahhoz, hogy XP alól is olvashatóak/írhatóak legyenek a share-k, ahhoz nem elég az otthoni csoportban mindenki számára elérhetővé tenni, hanem a megosztás speciális beállításainál hozzá kell adni egy “mindenki” nevű új privilégiumot, teljes hozzáféréssel. Bővebben itt.

Az ATI VGA kártyák rákfenéje, hogy HDMI csatlakozáson keresztül (ez lehet átalakított DVI-HDMI is akár) nem küldi az EDID jelet. Ez abban nyilvánul meg látványosan, hogy ha az LCD panelen elkapcsolok a HDMI jelről a TV-re mondjuk, és visszakapcsolok, akkor “kérem várjon” majd “nincs jel” és kék képernyő fogad. Ezt a problémát már a távirányító egyik hotkey-ével orvosoltam, és egy nagyon okos kis programmal. A HDMI Yo egy hotkey lenyomása után (tetszőlegesen állítható) küld egy EDID jelet a VGA-ra kötött megjelenítőnek. Standby után is, ha be van kapcsolva ez a funkció a winfosban.

A távirányító nagyon fasza kis cucc, jó kínai, meg olyan kis gagyi. De legalább olcsó volt. Van billentyű funkciója (mobiltelefon módon lehet gépelni vele betűket), egérkurzort is lehet vele távirányítani, és van négy előre definiált gombja felül, ami a CTRL+ALT+1,2,3 és 4 gombokat nyomja. Az egyiket okosan belőttem az XBMC indítójára, a másikat meg a HDMI Yo-t invokálja.

Megetettem az XBMC-t is filmekkel és zenékkel a bebozról, adtam hozzá némi plusz szkripteket, majd este asszonnyal megnéztük a Rokonok c. filmet. Azazhogy én néztem, ő meg aludt rajta. A lényeg, hogy a Proli Média Center megszületett, és örömmel tölt el. Hurrá! Nézhetek más életcél után.

|>| Art of Noise – Peter Gunn

Öcsém tippjére vettem olcsó filcet, és bekocsikáztam hozzá melóba, hogy kiburkoljam vele a gép belsejét. Másodsorban pedig silent-té tettük a VGA-t egy passzív hűtéssel. Ez annyiból állt, hogy kapott egy nagy felületű hűtőbordát, és kész. A posztó a gépen belül eredetileg buziragaccsal (meleg ragasztó) lett volna rögzítve, de nem volt jó, így vékony tapétaragasztó rétegre lett felapplikálva.

Mivel a filc teljesen lezárta a szellőzőket, ezért egy alternatív útvonalat kellett kialakítani a meleg levegő kivezetéséhez. Hátulra a slotok fölé kapott egy 8 centis ventillátort, ami 3,5 volton forgatva lassan kavarta ki a meleget a CPU ventije elől, afölött meg a táp ventije húzta ki a gép tetején rekedt meleget. A kinti levegő a kiszedett bővítőslotoknál, a hangkártya és a VGA között áramlott be. Így már egész jó lett az aerodinamikája, és a zajkibocsájtása is elfogadható értékre süllyedt.

A projektet lezártnak tekintem, a hardveri része – zaj és melegedés – megoldódott. Már csak azt a fránya Ubuntut akarom kiegyelni róla, mert úgy felbaszcsizta az agyamat a hisztiskurva viselkedésével, hogy megfogadtam, win98-at rakok rá. Végül hideg fejjel egy TinyXP és egy WinLIRC + infratávirányító megoldás mellett döntöttem. Némi hely kell, ahova a beboz tartalmát át tudom menteni ext2-től NTFS-re, aztán a Proli Média Center online lesz.

|>| Tux Party – EXIT Project

Azazhogy nem annyira örülés, mert az individuális posztokat nem lehetett megtekinteni valami buta php hiba miatt. Tegnap jöttem rá a megoldásra, miszerint a Plunder theme-ben vannak olyan – számomra ismeretlen – elavult részek, ami miatt nem hozza be a posztokat rendesen. Nekiestem, hekkeltem-hegesztettem, és az alapértelmezett Stardust témából sikerült rájöjjek a rejtély nyitjára. Most már működik normálisan a Plunder megint, viszont továbbra sem lehet mezei látogatóként listázni az archívumot. Gyász.

|>| Bruce Dickinson – Tears of The Dragon

Reboot pendrive-ról, partíció megnövelése 200 megával, mert kb annyi kellett neki pluszba az 1.2 giga mellé. (15 perc) Ezt a plusz helyet a swap-ból csíptem le. Utána restart, és disztrófrissítés. (20 perc) Hurrá, megy. Felfrissült, reboot. Minden szuper, kivéve a deluge-t, amit némi netes nyomozás (30 perc) után kiderítettem, hogy nem lehet egyszerűen megoldani, csak ha disztrót frissítek. Rápróbáltam, majd kiírta, hogy 600 mega híján nem fog menni. Futtattam egy apt-get clean-t, de még így is kevés volt. Némi sóhajtozás és utána káromkodás keretében megint reboot a pendrive-os live-ról, partíció átméretezése, és újraindítás.

Most már jó volt a 9.10-es disztrófrissítés, el is indult, és le is futott hibátlanul. (~20 perc) Újraindítás után kiderült, hogy egy csomó felesleges szart – mint például openoffice, pidgin és egyéb felesleges sallangok – felrakott, pedig nem is kértem. Nem baj, az új programkezelővel kiirtottam a felesleget. A filezilla sem akart települni, mert a csomagkezelő szerint az i386 verzió támogatása megszűnt. Kis google-zás (5 perc) után kiderítettem, hogy egy sima apt-get install filezilla-val feltelepül. Hurrá. A swap partíció fstab-süketségét egy apró kis hack-kel sikerült kiküszöbölni, mondanom sem kell, hogy ez az új disztró hülyesége, a régi nem csinálta.

Most már csak a képernyőfelbontást kéne netbook-on is VNC-zhető méretűre csökkenteni. És itt jött be egy újabb hiba, a fehér képernyő. Utánanéztem ennek is (10 perc), és kiderítettem, hogy egyelőre ez így marad. Integrált Inteles VGA, xorg átok. Na fasza, pedig már örültem, hogy minden jól megy. Aztán rájöttem, hogyha VNC-vel rácsatlakozok a fehér képernyőt mutató bebozra, VNC-n keresztül minden látszik faszányosan. Lehet használni, meg minden. Akkor a probléma megoldva, és lehet kakaóban fürdeni.

A produktivitást növelve persze a másik monitoron megnéztem közben 3 Star Trek TNG részt is a tecsőn, hogy teljes legyen a kockaság. Borg-kockaság, háhá.

|>| Delain – Sleepwalkers dream

Silent PC review-ket néztem, több tucat tesztet bújtam, megkérdeztem öcsém véleményét, és arra jutottam, hogy a Coolermaster Hyper TX3 lesz az én barátom. Hőpipáscsöves megoldású, nem kell Hulk segítsége (HULK SMASH!) a hűtő alaplapra felszereléséhez, kedvező árú (természetesen ez is Jó Áron érkezett), és halk. Ergo kiváló ár-érték arányos. Szeretem az ilyet, ha már konzumerizmusról van szó.

A megrendelés és a kézbevétel között eltelt egy karácsony (kb 2 hét volt az átfutás, ne éveket számoljatok), én pedig izgatottan bontogattam a bliszteres csomagolást. Posztképből annyira nem látszik, de a régihez képest bitang. Egyes extrém víz és venti nélküli példányokhoz képest pedig kicsi. Aki illesztett már socket 775-ös foglalatos procira gyári ventillátort, tudhatja, hogy milyen macerás a kis pöcköket egyenletesen belepattintani a számítógépházba beszerelt alaplapba, anélkül, hogy az halk reccs hangot adna ki. Ehhez képest a hiper tx3-ast egyszerű volt bepattintani. Előtte egy kicsit elmolyoltam a tartókarocskák felcsavarozásával és sokat szívtam a ventillátor bordára applikálásával. Asszonytárs közben a DeFincsi kódot nézte, amit blődsége miatt néha fej tévé felé oda-odakapásokkal jutalmaztam. Ennek meg is lett a következménye; slendrián, sőt, PA-CU-HA (ugye, anyós?) módon sikerült összeraknom a hűtést: a bordát ráraktam, de a ventillátort elfelejtettem rádugni az alaplapra, csak az előtte burjánzó kábelköteget kötegeltem jobban össze és igazgattam el a levegő útjából, amit reményeim szerint a csodacucc kavart volna. A hibát persze kurvára nem realizáltam. Visszaraktam a gépház oldalát, és bekapcsoltam. Látványosan csendesebb lett, aminek akkor fölöttébb örültem.

Öcsém tegnap lejött hozzám, hogy warezkodjunk és hazudgáljunk, és mutattam neki, hogy picit zajos a gép, pedig a speedfan nevű progival le is fékeztem a fanok sebességét. Megkérdezte, hogy miért 0 a CPU ventijének a sebessége. Nosza gyorsan lekapcsoltam a gépet, és a ház oldalának levétele után a pofámba esett egy szabadon lógó kábel: a venti csatlakozója. Öcsém is épp így járt, azt mondta, semmi baj, ezek a hőcsöves izék nagyon tutik, az övé is ment huzamosabb ideig venti nélkül. Mondtam is neki, hogy na jó, de egy hétig? Egy hét alatt simán játszottam r6v2-t is, és semmi baja nem lett, még a teljesítményt sem csökkentette le a gép, ahogy szokta elégtelen hűtéskor. Mondjuk az is igaz, hogy a két házventi piszkosul húzta ám ki a meleget, ha netán keletkezett is. Azt viszont észrevettem, hogy ventillátor segítsége nélkül 38-42 fokos volt futó oprendszerrel és apróbb gezemicékkel a CPU, míg forgó léghűtéssel 28 fokra csökkent a melegség. Ez igen.

Az itt leírtak és tapasztaltak alapján csak ajánlani tudom a ventillátort. 3,5 forintos árával pedig nagyon baráti tagja a megahertzek őrült futamának. Geekeknek egy kis specifikáció, hogy lássák, papíron mit tud a cucc. Itt van még egy tecsős videó, amit most találtam. Ennek segítségével könnyebben ment volna a venti illesztése, de nem akartam a bekapcsolt gépen nézni a videjót, miközben megy a szerelem.

|>| Wim Mertens – Struggle For Pleasure