A méltán népszerű egyperces filmismertetőm ötödik epizódjához érkeztünk. Olvassátok, hogy mit nézzetek.

• The Go-Getter: Zooey Deschanel rulz. Talán a hangja miatt tetszik, talán mert igen tehetségesen színészkedik. Ebben a filmben egy kocsitulajdonost játszik, aki az autója tolvajával mobiltelefonon tartja a kapcsolatot, míg ez utóbbi autókázik egy előbbi előtt egyelőre ismeretlen uticél felé. Ebből következik, hogy utifilm ez, némi romantikával. Nekem tetszett, ajánlom.
• Slackers: Tinifilm, három kollégistáról, akik csalnak, hazudnak, lógnak, és mégis haladnak előre az életben. Megjelenik azonban a feketeszőrű zsidó lúzer, aki alávág hőseinknek, és a nő. Szerelem, kavarások, és a végén nagy beismerés és megkönnyebbülés. Nem ezt vártam a végétől, azt hittem, kihazudgálják magukat a kutyaszorítóból. De ezek ilyen becsületes naplopók. Csak korosztályának (tiniknek) ajánlott.
• Star Trek: Nem szeretem JJ Abrams-t. A munkássága egy színes, szivárványszínű lufihoz hasonlatos, amit belülről áporodott fingszag tölt meg. Sajnos halivúd csak a luft nézi, és azt próbálja ráerőszakolni a világra. De halivúd, eme tisztességtelenségben kivénhedt, hedonista vén zsidó, már csak ilyen. A film maga egy kurva nagy lens flare effekt, agyatlan történettel (ez egyébként sem az újabb Star Trek filmek erőssége), Leonard Nimoy vendégszereplésével (véletlenül ő is zs kategóriás színész, nahát), és csövekkel. Mit keres egy űrhajón naranccsárga, vízzel teli csőrendszer? Micsoda marhaság. Meg hogy Kirké kapitány fél óra alatt kapitány lesz csicskából. Aha. Alternatív univerzum. A tököm. Abrams inkább írjon bugyuta folytatásos hülyeségeket az amerikaiaknak, minthogy ilyen filmeket csináljon, mint a Cloverfield és ez is. Fujjbzmg.
• Southland Tales: ismét megnéztem, és még mindig szórakoztató a film. Csak a kibővített, és csak az eredeti szinkronos az igazi! A magyar szinkronos az első, gagyi verzióból készült csak, így azt nem ajánlom.
• Az Ügynök Élete: Magyar dokumentumfilm, a régi rendszer titkosügynökeiről, akik a mai kor ÁVÓsait is kinevelték. Rejtés, csomagok, megfigyelők és megfigyeltek. Lehallgatás, követés, csupa kémkedés és rettegés. Az üzenetek rejtegetése kicsit hasonlított a geocaching nevű mókához, csak itt ballonkabátos figurák dugdostak, nem fiatal értelmiségiek. Érdekes korkép, megszívlelendő tanácsokkal, ha meg akarsz figyelni valakit. Bár manapság, amikor mindenki minden személyes információt, ismeretségi kört önként felrak az internetre, nem kell nagy tehetség akárki lenyomozásához.
• Off Hollywood: Egy ultradepressziós, ad-hoc kísérleti film, amiben egy filmrendezőnő kiborul, mint a bili. Nem tudom, hogy miért néztem végig. A kövér bácsi sírós-kacagós jelenete viszont jó volt. Meg a kövér bácsi úgy általában jó volt a filmben. Ő volt az, aki a Tankcsapda Mennyország tourist klipjében a hentest játszotta, asszem Vásári Józsinak hívják. Bajusz nélkül tényleg rettenetes.
• Knowing: Mikulás Késztől (Nicholas Cage-től) már teljesen kész vagyok. Mostanában minden filmben ő szerepel. Ebben is, evidensen. Egy apukát játszik, akinek a fia földönkívüliekkel kommunikál, akik viszont világvégét kommunikálnak a kölyöknek. Kis kuszaság, gigantikus logikai bukfencek, apokaliptikus hangulat, és fekete kavicsok. Erős közepes.
• There Will Be Blood: Daniel Day-Lewis nagyon nagy arc volt a New York bandáiban is, és ebben a filmben is. Egy olajból gazdagodni vágyó vadnyugati mizantróp köcsög vállalkozót alakít, aki fogadott fiával, rengeteg olajjal, fúrással és csövekkel tör a pénz felé. Az útjába kerül egy nagyon tenyérbemászó arcú hamis próféta is, akivel a végén konszenzusra jut. Ugyanígy tesz a fiával is. Mivel a film végére a geciből vén geci lesz, katartikus happy end-re ne számítsatok. Megnézendő film, ötös alá. Én ittam meg a tejturmixodat, pubi.
• Wall Street: Kicsit későn pótoltam be elmaradásomat a brókerarcok terén; Gordon Gekkó és Charlie Sín (vasutas, vagy mi?) iszapbirkózását követhetjük nyomon a filmben. Charlie eleinte fél, hogy sáros lesz, de a végére úgyis a disznó jön ki jobban a buliból, és még élvezi is a dagonyázást. Mostanában hozzák ki a folytatását a filmnek, gondolom Gordon még mindig gyanús overnight bizniszekkel operál majd, mint régen tette. Klasszik film, megkopott fényű, bár még mindig ajánlós, pláne a kilencvenes évek ebből a filmből származó greed is good kapitalista ars poeticájának köszönhetően.
• Electroma: A Daft Punk nevű zenei formáció művészkedő, egész estés filmje. Nem tetszett annyira, mint a sample-újrafelhasználók zenéje. Én azon a véleményen vagyok, hogy tíz percben is le lehetett volna vetíteni az egészet. Nem lett volna olyan pátoszos, mint a jelenlegi formájában, de a mondanivalóját úgy is tökéletesen tudta volna közvetíteni. A tizenöt perces haláltusa azért durva volt. Daft Punk zene viszont semmi nincs benne.

|>| Burial – Dog Shelter

Kicsit megboost-oltam unokaöcsém laptopját mind hardverileg, mint szoftverileg, cserébe némi padlizsánért. A némi alatt nyersen két kilónyi, összesen négy jól megtermett lila tököt értek. Még aznap kiszaladtunk Bachternével a szalonnasütőhöz, és némi fa és gyújtóspapír (no meg négy szál nedves gyufa) segítségével jó szenesre sütöttük a gyümölcsöket. Akkor van kész, ha megfogdosod, és jó puha mindenhol. A művelethez ajánlott egy munkáskesztyű (hogy ne égesd meg magad), a tűztér fölé egy ledrótkefézett sütőrács, és a padlizsánra a szára – máskülönben minél fogva forgatnád?

Sütés után egy lejtősre polcolt tálcára kell fektetni, hogy kihűljenek, aztán le kell szedegetni az elszenesedett héjukat, és fakéssel jól összetörni a húsukat. A csumáját most már ki lehet dobni. Aztán egy zsülienre vágott fej hagymával és két deciliter étolajjal összekeverni. Némi só is kerüljön bele ízesítésnek, de nem sok, mert megakadályozza, hogy a padlizsán felvegye az olajat. Utólag meg lehet sózni, ha valakinek sótlan lenne. A kész pépet botmixerrel vagy habverővel krémesre kell keverni, és még melegében mehet rá a karéj kenyérre. Szigorúan és minimum egy centi vastagon. Jó étvágyat!

|>| Asia – Heat of the Moment

Öcsémékkel megnéztük az Apolló moziban a címben említett filmet. Kicsit spóroltunk a jegyen, mert így két forintból kijött négyünk jegye, nem úgy, mint a plázában, ahol ennyi pénzből kettőre sem futotta volna. A film pont a kiírt időpontban kezdődött, nem volt előtte 10-15 perc reklám. A nagyteremben ültünk, körülöttünk alig voltak népek. A mozi sokat változott, mióta ’83-ban az ET-t néztük anyámékkal. De csak küllemben, mert a technika megmaradt jóféle békebeli. Semmi surround, semmi digitális technika, semmi ÁJMEKSZ, semmi parasztvakítás. Csak mi, az a néhány hangszóró, a kicsit kopottas, rosszul vágott film, és mi. Ja, és a vetítőszoba nyitva hagyott kis ablaka, ahonnan a kiszűrődő fény cuki kis négyszöget világított a sötétebb jelenetekbe.

A film amúgy nekem hozta az előzetes alapján elvárt szintet: jóféle popcornmozi, látványos jelenetekkel. A sztori is rendben volt, tekintve, hogy Jordan Mechner, az eredeti ’89-es játék készítője segédkezett benne. Jó sablonosra sikerült, de hát Mechner urat sem a szkriptírási zsengéi miatt szeretjük, hanem mert jól programoz. Donnie Darko (Dastan) viszont egész ügyesen játszotta a majomképességű és romantikus, bár cinikus fehér perzsát. Frau B.-nek ellenben nem tetszett a film, mert Gyllenhaal nagyon nyálas volt. A főhősnőt (Tamina) nem tudtam hova tenni, de mozi vége után kifelé menet megnéztem plakáton, hogy hogy hívják (Gemma Arterton), és akkor már leesett, hogy tipikus angol színésznő, aki szintén nem tudom mit keresett a filmben. Benjámin Kingsley (Nizam) is érdekes volt, bár ő zsidóként közelebb áll a perzsákhoz, földrajzilag legalább is.

Öcsém szerint tiszta Assassin’s Creed volt a film; ebben egyetértettem vele, mert az Uborkaszoft le sem tagadhatná, hogy meglovagolta a perzsa herceg sikerét, és csinált még egy parkour főhőst. A legújabb Prince-es játékukat még nem volt időm kipróbálni, de yahtzee szerint nagyon erős a tie-in a film felé.

Mozi után a jegyen megfigyeltük, hogy PizzaViában 10% kedvezmény jár, így mentünk enni pizzát. Vagyis Macesz és Bachterné gnocchit kértek, amit a pincér gnoccsinak mondott. Öcsémmel mi pizzáztunk. A pincér, aki egyébként nagyon hasonlít az egyik IHM-es figurára, Sipos Péterre, kihozta a gnoccsit, a csajok meg erősen skubizták, hogy ez nem gnocchi, hanem aprócsigatészta (conchiglie rigatone). Valószínűleg ezért nem nyokinak, hanem gnoccsinak mondta, mert tudta, hogy úgysem azt kapjuk. A mi pizzánk rendben volt, cseréltünk egy szeletet, de megegyeztünk abban, hogy nekem nem ízlik öcsém pizzája és vice versa. A kedvezmény jól jött, a gnoccsit meg el lehet nézni nekik, tekintve hogy egy Hónaljmirigy szolgált ki minket. Ez azért minden pénzt megér.

|>| Franz Ferdinand – The Fallen

Eszembe jutott, hogy F.anikóék múltkor megkínáltak minket (engem és frau B.-t) ilyen női sörrel. A márkája azt hiszem Holsten volt (nem holstein, mert az a tehén), és citrom, mangó és hasonlóan gyümölcsös ízekben leledzett. Mi mangót és citromot kapunk; az asszonynak tetszett, nekem meg olyan ízes habos lónyál érzésem volt. Mivel a múlt héten a Korában vettünk Karamalz-ot (abból is két ízűt), mélyítendő a divatsörök iránti tapasztalatunkat, úgy gondoltuk, hogy a Tecsóban is megnézzük ezt a mangós izét, mivel F.anikóék szerint ott kapható. Asszony kívánós, így neki mindent lehet. Vagyis mindent meg kell venni. Emiatt még a Tecsóba is bemerészkedtünk, pedig nagyon nem szoktunk.

Kis keresés után megtaláltuk a “kuriózum” sörök polcát, ahol meglepve vettem észre, hogy volt Bulmers. Az ára kicsit erős volt (1 forint per fél liter cider), de a kívánósságomra hivatkozva vettem magamnak egy üveggel. Igaz, hogy a pumáknál negyedennyibe került, de biztos sokáig tart és nagyon költséges, míg átúsztatják a La Manche-on egyenként őket. Frau B. meg megkapta a női söreit.

Máltán annak idején Woodpecker cidert ittunk (angol gyarmat, így minden angolság kapható ott), aminek ritka ronda neonzöld színe volt pohárba kiöntve. Elsőre így fogyasztottuk, aztán dobozosan, mert az íze jó volt, a látványa viszont borzalom. De már ott elhatároztam, hogy csinálok itthon cidert, almából. Kerestem hozzá akkor is és most is recepteket, de sajnos nem találtam értelmeset. A buta Tibi azóta már eladta a tirpák almáskertjét, így a hazai cider-termesztési álmom is szertefoszlott, pláne, hogy tripla adózás alá esik az ilyen nemkommersz ital gyártása, még Orrbán szeszfőzős törv.javaslata ellenére is.

Visszatérve a Bulmers-re, amikor öcsémék is itt voltak, kibontottam, és körbekínáltam. Nekik nem ízlett az almás sör, de én némi nosztalgiával gondolva élvezettel nyomtam arcba a jó kis erjesztett szeszes üdítőt, Pumaországgal az emlékeim között szörfölve. Mert csak a szépre emlékezem.

|>| Murray Head – One Night In Bangkok

Írhattam volna azt is, hogy géming nyúz, mert a Gametrailers.com-on (XBMC-vel a tévén néztem, persze) láttam néhány előzetest, ami felcsigázta az érdeklődésemet. Elsőnek egy Bulletstorm nevű agyatlanságot néztem; kreatív gyilkolászás, pörgős akció, szkriptelt singe player móka. Aztán megtekintettem a Deus Ex 3-at, amitől picit leesett az állam. Igen hangulatos trailert csináltak – ahogy láttam, Square Enix-ék – annyi biztos.
Remélem a játékélmény és a hangulat is lesz olyan jó, mint az elsőben volt. Tiszta borostyán és fekete az egész. A sztori szerint a Günther-féle cybermodulok előtti időkben nyomulhatunk, mint az első felturbózott MIB. Lesz itt összeesküvés, világmegváltás, és gondolom majd JC Denton útját is megalapozhatjuk majd.

Aztán rájöttem, hogy valami E3 nevű mókaexpó van, és arra készültek fel ilyen szépen a játékgyárosok. Volt ott még Crysis 2 is (same old, same old. Igazából Prototype-os lett az egész, hogy NY-ba helyezték a hadszíntért.) és az új Medál of Honorka. Ez utóbbi annyira nem hatott meg, ha jól emlékszem, az ilyen bugyuta COD-MOH szériából utoljára a Modern Warfare első része tetszett, a többi már ahhoz hasonlatos, mint amikor sajtreszelővel rejszolsz.

Lesz új TömbRadír is, amit már csak megszokásból végigszenvedek (persze trainerrel). Jóság, hogy a dagi kocka (Gabe Newell) bejelentette, hogy lesz Portal 2, de csak 2011-ben. Gondolom csinálják a Half-life 3-at is (már az epizód hármat, nem a harmadik részt), de azt majd 2012 után tudjuk csak meg, miután eljött Nibiru.

Az új Tron filmre való tekintettel – ami szvsz olyan lesz, mint az új Star Trek: tiniscifi, gigantikus mennyiségű lens flare-vel – kihoznak egy Tron játékot is, ami ismerve a filmipar-játékipar közötti árukapcsolási stratégiákat, csapnivaló lesz.

Amik kiesnek nálam a szórásból (játékplatformi és pénzügyi okok miatt), bár ismerem őket, de nem fogok velük a közeljövőben játszani: Halo-Reach, Patapon3, Assassin’s Creed – Brotherhood, Metál Zsír Zoli legújabb reinkarnációja (szegény Zoli Sznék, nem hagyják békében nyugodni), eh, inkább nézzétek meg, hátha egyszerűbb lesz saját értékrend szerint nézegetnetek, mint az én szűrőmön keresztül.

|>| Olof Gustafsson – Pinball Fantasies

A minap döbbentem rá, hogy az AKSD-nek jobbkormányos a Steyr (sajnos képet nem találtam róla, de épp olyan, mint az MK-é, csak ez fehér, nem naranccsárga) útmosókefés teherautója. Beálltunk mellé a lámpánál, és felkémleltem a kabrióból, de nem láttam senkit bal oldalon. Először azt hittem, robotpilóta vezérlésen van, de aztán Frau B. felhomályosított, hogy jobbos a kormányzás; azért, hogy a sofőr lássa a padkát lent. Mert ugye az ilyen teherautó lényege, hogy jó közel menjen az út széléhez, és az úttestről összeseperje és felmossa a mocskt. Persze az egész koncepciótlan, mert az útpadka mellett az esetek 90%-ában autókat tárolnak tulajdonosaik, így a télen felszórt homokot, és a szél által faluba behordott koszt nem tudják összeszedni. Az időszakos várakozást tiltó táblák elvileg ezért vannak ott, de nem nagyon tartják be az emberek. Pedig itt a Nagyfaluban igen gyorsan összegyűlik a sok mocsok és bűz. Nem politizálok inkább, az Basahalom dolga.

Programajánló következik: hadd hívjam fel figyelmeteket a László (június 26) napi össznépi csujogatásra lövöldözésre, az 5. Bocskai István lövészdandár jóvoltából. Gyertek el, én ott leszek frau B.-vel! Fontos, hogy a zászlós nénitől ne kérjetek HellóKittis arcfestést, mert zöld és fekete camo-ból nehéz rózsaszínt csinálni. Militáns faszoknak – mint nekem is – nagyon ajánlott program.

|>| Ayreon – Ride the Comet

Rég nem írtam filmekről, mert sztenderen volt a blog.txt-ben ez a széria, és lecsúszott 4 pagedown-nyi helyre, hogy frissebb dolgok kerüljenek posztba. De most folytatom a dömpinget.

• My Name is Bruce: Bruce Campbell nem is akar a B kategóriából kiemelkedni, jó neki ott. A film őróla szól, mint egoista, de szar színészről, akit segítségül hívnak, mert egy valódi istenség (aki a tofu védőszentje mellékesen) megtámadta békés kisvárosukat. Bruce bevágódik, elsütögeti szar szóvicceit, majd amikor dologra kerül sor, kiderül, hogy a Guan Di valódi, akkor megfutamodik. A többit a filmben. Raimi rajongóknak kötelező.
• Shooter: Valamelyik ismerősöm (a számos húszból valaki) felhívta a figyelmemet, hogy ebben a filmben látható a magyar mesterlövlészpuska, a Gepárd, működés közben. Meg amúgy is, akciós film, nézzem meg. Megnéztem, Marky Mark a főszereplő, aki jól lő. Történetileg a Hitman-hez hasonlít, csak a főszereplő őrmesternek hazaszeretet és erkölcsi morál nevű programok vannak besütve az agyába. A film végére persze kinövi majd, de nem akarom lelőni a poént. Höhö.
• In Bruges: Egy nagyon kellemes romantikus film ez, a festői és gótikus Bruges városkában, Belgiumban, Bullseye-jal és Rémszem Mordon-nal. Mordon nem olyan rémisztő, mint a Harry Pottyerben, és Colin sem lő olyan jól, mint a Daredevil-ben. Ennek ellenére nagyon ajánlom a filmet, mert szép és jó. Na jó, se nem szép, se nem jó, de legalább mondanivalót közvetít: ha fejbe lősz egy rasszista törpét, akkor ragaszkodj az elveidhez. Ja, és azok a csendes alkóvok. Kö-te-le-ző!
• Passchendaele: Aki Iron Maiden fan, az ismeri a filmmel azonos számukat: szomorú, dramatikus, erős érzelmi töltetű szöveg, hatalmas gitárriffek. A film meg sem próbálja ezt visszaadni, annyi közös van a számmal, hogy az első világháború legvéresebb ütközetét, a Paschendaele-i csatát mutatja be egy kanadai shellshocked (nem tudom a magyar nevét, mostanában háborús stressznek hívják talán) katona szemszögéből, aki szerelmének öccsét követve visszatér a frontra. Kicsi teátrális, szerintem kevés benne a csatát bemutató jelenet, és sok a körítés. Persze szükséges ez, hogy megértsük a szereplők motivációit. Női filmnek is lehetne mondani, mert elég erős benne a szerelmi szál.
• Revolver: Gájricsi filmje, animációkkal, szociológiával, Stathammel, Liottával. Mindegyik színész nagyot alakít benne, a történet is fasza, egy trükkről szól, amit eljátszanak egymással az egymást átverő és lehúzó alvilági figurák. A kritikusok utálták, mert nem értették a sztoriját, pedig egyszerű az, mint egy facsipesz. Nagyon tetszett, ajánlom a filmet.
• Righteous kill: Al Pacino és Robert De Niro egy filmben? Csak fasza lehet, nem? Nem. Sokkal többet vártam a filmtől, de a szkript pocsék lett. Meg talán érezhető, hogy a színészek sem szívesen játszottak. Csalódtam a filmben, kiszámítható volt. Meg ne nézzétek.
• Rock n Rolla: Még egy Gájricsi film, a populárisabb darabok közül. A Blöff sikerét próbálja továbbvinni, sikerrel. Nekem tetszett. Sőt, egy az egyben az előbb említett film, csak mások a szereplők. Gerald “300″ Butler nagyon jó volt One Two-ként.
• The Bank Job: Megvadult bantuniggerek, kormányzatszintű rohadékok szarkavarásai, autónepper balekok, és egy bankrablás sok szerencsével és egy acetilénfáklyával, no és Poirot. Megtörtént eseményt romanticizál a sztori, de ennek ellenére élvezetes. No meg persze öröm látni, ahogy az MI5 izzad. Megnézni!
• The Signal: Nincs köze J.Elek gabonakör-rajzoló szakköréhez, ez egy teljesen más film. Arról szól, hogy a tévében-rádióban a megszokott szemét helyett statikus zaj zörög, ami megőríti az embereket. Kibontakozik egy szerelmi háromszög is, és néhány dilis túlélő. A film stílusa a dark humor és a dráma között úszkál. Kicsit nyers, kicsit indie, de mindenképpen üt.
• District 9: Gregor Samsa átváltozása földönkívüli garnélarákká, sommázná Kafka bácsi egy ütős acidflash után. Ez a film azonban nem csak erről szól: van benne sci-fi, akciózás, földönkívüli kultúra, és az ebből adódó culture shock. Társadalomkritika lenne a bogarakhoz enyhén hasonlatos szinten és stílusban élő dél-afrikai negroidok lázongására. A szirupos tanítást ignorálni kell, amúgy jó film, ajánlom.

Egyelőre ennyi.

|>| Iron Maiden – Paschendale

Az asszony nézte ezt a borzalmat a tévében. Az jutott eszembe, hogy ez a műsor tökéletesíti meg az amerikai kultúra és nép legcsúcsát: minél többet, minél egészségtelenebbet zabálni. Nem enni, hanem zabálni. Ha a zabálás az új pornó, akkor ez a műsor egy igazi orgia.

Ráadásul utálom hallgatni (nézni nem nézem), mert folyton éhes leszek tőle.

|>| Fancy – Bolero