Orr – A hagyomány szerint innen lehet felismerni a zsidót, főleg ha nincs lehetőség ellenőrizni, hogy van-e előbőre. A nagy orr a zsidók jellemzésére használt kánon sarokköve. A kövér orrcimpa segít könnyen ábrázolhatóvá tenni a zsidót, ha le akarjuk rajzolni. Ugyanakkor óvatoskodó körülírásukra is alkalmas, vö. kampósorrúak, görbeorrúak, horgasorrúak.

 

Nyavalygás – Ha rendeznének nyavalygási világbajnokságot, azt egészen biztosan a zsidók nyernék. A zsidóknak ugyanis mindig van valami bajuk, és soha nem olyan szemérmesek, hogy ezt ne hozzák közvetlen és tágabb környezetük tudomására. Az állandó elégedetlenkedés a magyar zsidóknál valószínűleg a közel-keleti alkudozás utolsó maradványa lehet. Ha például valamilyen munkát adsz egy zsidónak, az egészen biztosan hosszas siránkozásba kezd, ha nem is feltétlenül ordítozva, de legalább maga elé motyogva, hogy ezt nem lehet megcsinálni, meg mi a kurva úristennek van ő megint ugráltatva. És az igazi vicc az, hogy ezután ugyanúgy megcsinálja, mint a nem zsidók, csak egyszerűen képtelen a körítéstől eltekinteni.

Nobel-díj – A magyar nemzeti büszkeség egyik sarokköve a 14 Nobel-díj. Ezek egy részét osztrákok szerezték, ami még a kisebbik baj, azok minek is vágnának fel rá. A kitüntetések kétharmadát viszont magyar, illetve magyar származású zsidók kapták, ami, hát hogy is mondjuk, az állítólag legendás magyar zsenialitás fényében, izé, vicces.
 
 

Média – A magyar médiában mindenki zsidó. Vannak kivételek, persze, mi is tudunk legalább egy párat, de azt a néhányat tényleg nagyítóval kell keresni. Tévé, sajtó, internet, reklám, mind-mind zs-terület, ide gyors ész és gátlástalanság kell, ezek hatékony kombinálása pedig hagyományosan jól megy a zsidóknak. A zsidó túlsúly annyira meggyőző, hogy simán bedarálják még a másik errefelé aktív kisebbséget, a homoszexuálisokat is. A médiában dolgozó zsidók igen változatos teljesítményre képesek, Rózsa Györgytől Sas Józsefen át Vágó Istvánig széles a skála.

Libidó – Közkeletű vélekedés szerint a zsidók egyszerűen nem bírnak nemi gerjedelmükkel, folyton azon jár az eszük, és önfertőzéstől ferde a gerincük. Az általuk pót-vallásként követett freudizmus is miből indul ki? Hát hogy a kisfiúk az anyukájukat basznák, a kislányok meg a papájuk micsodáját dugdosnák a nunusukba! És akkor az anális szakaszról még nem is beszéltünk. Ráadásul az egzotikusat mindenki meg akarja baszni, falvainkban régi hagyomány, hogy egyszer ki kell próbálni titkon egy zsidót. Négerünk nekünk sosem volt ugyanis. Persze nem zörög a haraszt csak úgy magától. A zsidók nem csak sokat foglalkoznak a micsodájukkal, de beszélni is imádnak róla.

Kozmopolita – A kilencvenes évek elejének politikai nyelvezetében a zsidó szinonimájaként használták. Ennek volt is némi alapja: a zsidók ortodoxok vagy cionisták lettek, vagy pedig valamelyik kozmopolita ideológia bűvkörébe kerültek. Lehetett ez a kommunizmus vagy a globális kapitalizmus iránti rajongás. Mivel az ortodoxok vidékiek voltak, őket kiirtották. A cionisták elmentek Izraelbe. Kik maradtak hát meg zsidónak a Duna két partján? (Lásd még az urbánus címszót, hamarosan)

Jobboldal – A két háború közti magyar politikai hagyomány és az üldözési mánia egymást erősítő hatásaiból eredően szilárdan tartja magát a magyar zsidók között a nézet, miszerint a mindenkori jobboldal antiszemita, a baloldal viszont megvédi és szereti őket. Ettől ötven Zuschlag János sem tudná eltántorítani őket, hiába, a hagyomány fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ezt a perverz helyzetet tovább bonyolítják azok a zsidók, akik a jobboldalhoz csapódtak a rendszerváltás után, és teljes politikai identitásukat az meríti ki, hogy a fenti tételt létezésükön keresztül cáfolják. Elég legyen itt annyit megjegyeznünk, hogy Szabad Gyuri bácsi.

Izrael – Herzl Tivadar a Dohány utcában született, Izrael épp úgy magyar találmány tehát, mint a hidrogénbomba. Az ország, ahol emelt fővel lehet zsidónak lenni, de sajnos három évig tart a sorkatonai szolgálat, és még utána is felrobbanthatnak. Az élet hatalmas fogócskájában a “ház”, aminek tudatában a zsidók nyugodtabban alszanak. 1989 előtt misztikus és egzotikus világ volt, a sivatag, ahová Simi bácsi a Klauzál téri árnyékból alijázott; ahol Sárikámék egy kibucba beadták közösbe a gyereküket; és ahonnan vastag tábla csokival jönnek ötévente látogatóba Jancsiék. 1989 után ez lett a zsidók SZOT-üdülője, ahová szochnuttal, hadsereggel meg miegyébbel lehet menni nyaralni: kis fizikai munkáért nagy agymosás, teljes ellátással.