porszívózok. és már megint bebasztam a könyököm. rövidebbre kellene venni a porszívó szárát, mert mindenhova beleakadok ebben a kis lakásban. a hálószoba van soron. bemegyek az ágy alá is, mert gúnyosan nevetnek rám a porcicák. amióta megragasztottam a porszívófej gumiszoknyáját, azóta jobban szív. kikerülöm Bachterné kuckóját, itt nincs semmi szívnivaló számomra. porszívózok. kikanyarodok a fürdőszobába, összeszedegetem az elhullott hancúrozó bőrdarabokat és a hajvágás után maradt kóbor sörtécskéket. az előszobában az apám keresztanyjától örökölt rongyszőnyeget rázogatom, belőle a nyárvégi záporok megszáradt sárgombócai potyognak. porszívózok. a nappaliban kerülgetem a szobanövényeket. mikor is kaptak utoljára vizet? a konyhában a morzsák recsegve forognak a porszívó feje alatt, és utána vad vágtával egészen a portartályig szaladnak, ahol is őrült keringővel vetnek véget életútjuknak. visszakanyarodok a nappaliba, ahol az étkezőasztal alatt asszonykám elgurult gyöngyöcskéit szippantom fel, akik vidáman követik a morzsákat az enyészetbe. megfordulok az erkély felé, és már megint bebasztam a könyököm. porszívózok.

Olvass még valamit:

Nincs hozzászólás.

Nem kérek hozzászólást.