megint egy sztrugackij idézet, csak hogy örüljetek:

hiszen korábban azt hittem, hogy szükségük van rám – folytatja halkan.
- hittem benne, hogy lesznek, akik jobbak és becsületesebbek lesznek a blogomtól. tisztábbak, jobbak… senkinek sem kellek. csak egy villát szereztem a lelkem árán. szaunával. ha megdöglök, két nap múlva elfelednek, és másvalakit fognak falni. hát hagyhatom ezt ennyiben? át akartam formálni őket a saját képemre és hasonlatosságomra. de ők formáltak engem a saját kedvükre. régebben a jövő csupán a jelen ismétlődése volt, s a változások valahol ott derengtek a látóhatár peremén. most azonban már nincs semmilyen jövő. egybeolvadt a jelennel. talán készen állnak erre? megpróbáltam felkészíteni őket, de nem kívánnak felkészülni rá, nekik teljesen mindegy, csak falnak.

és egy sort sem kommentelnek…

Olvass még valamit:

Nincs hozzászólás.

Nem kérek hozzászólást.