Csákányi Lacika barátom egyik külföldi lom-importőr barátjánál voltunk, és néztünk szemetet cuccokat. Én egy olcsó bringát vettem, mindössze nyolc forintért, ő pedig egy fasznántos kis motoros varrógépet, öt forintért. A bicikliről majd később írok külön posztot. A lényeg a varrógép. Mivel ő a szomszédnál/havernál/ismerősnél varratta eddig a szakadt ruhadarabjait, és egyéb varrnivalót; de akart önállósodni, én pedig kapóra jöttem neki, mert kicsit konyítok a varrógépekhez. Megnéztem a közel 20 éves készüléket, és tip-top állapotára való tekintettel azt mondtam neki, egy ötöst megér. Próbált alkudni a tibivel, de nem lehetett, keményáras volt a gép. Veszed, viszed. Így is lett.

Beígértem neki egy apróbb tanfolyamot, amit frau B. tartana neki a varrógéphasználat és karbantartás rejtelmeiről. Erre vasárnap került sor, amikor is másfél órás késés után beestek, és nekiláthattunk. Bachterné elmagyarázta a kezelőszerveket, programkapcsoló, pedál, kézi hajtótárcsa, papucs, tű, bobbin, alsószál, spulnizó. Ez utóbbi volt csak rossz benne, ami elég macerás, mert kézzel feltekerni a bobbinra a cérnát nagyon fárasztó. Én is mondtam apróbb okosságokat, amik eszembe jutottak, kis praktikák, meg ilyenek. Tudok ám én is varrógépen varrni. Valójában nem egy nagy ördöngösség. Amire büszke vagyok, hogy taknyos koromban varrtam nagymutter lucznik lábbalhajtósán a rózsaszín párducomnak (ilyen drótbelsejű pózoltatható gumifigura) hálózsákot, párnával.

A lényeg a lényeg, hogy Csákányi Lacikáék jó vételt csináltak a géppel, és most már otthon is tudnak varrni meg felhajtani.

A bendősoviniszta kádári kisember ikonja ő, a politikát úri huncutságnak tartó, cigányoknak beszóló, értelmiségit, nyugati magyart utáló, erdélyi magyart románozó, tenyérnyi telkén vasárnap délután esztergapadon valamit buheráló, lélekben örökre lumpennek maradt nyugdíjasé.

A megfejtés: Moldova. Egyébként magamra ismertem. Kurvára ám. Ez most narcisszizmus vagy önkritika?

Asszonykám az a fajta, aki nem szokott semmit a helyére visszatenni. Ezért van az, hogy mindig keresgél, mert nem tudja, hogy mit hova rakott előzőleg. Legújabb közös játékunk a csörgess meg, mert nem tudom, hol a telefonom, amit nagy élvezettel, már-már kincskereséshez hasonlatos szemcsillogással szoktunk mívelni. Rátehénkedek a telefonomon az egyes gombon a gyorshívóra, és figyelem, ahogy frau B. cikázik a lakásban, hallgatva a fojtott csengőhangot, és figyelve a vibrálást, és a telefon megtalálásának örömét.

Én persze – a tökéletesség mintaképe – mindig mindent visszarakok oda, ahonnan elvettem, vagy amit a helyének kineveztem. Ezért van az, hogy mindig mindent megtalálok. Akár több évre visszamenőleg is. Még a Bachterné cuccait is. Elmehetnék Matulának. No nem a hecclapnak, hanem a nyomozónak.

Kézi vagy gépes mosogatás? A kérdés eldöntéséhez több tényezőt érdemes összehasonlítani:

• használatkor felmerülő környezetterhelés (azaz víz- és energiaigény, mosogatószer-használat) – ez egyben a költségeket is jelenti
• eredmény (mennyire lesz tiszta az edény)
• a gyártáskor és hulladékká váláskor felmerülő környezetterhelés (a mosogatógép esetében)
• időigény

Egy komoly tanulmányt, a Bonni Egyetem kutatását találtam e témában.

A kutatás keretében 7 európai ország 113 lakosának kézi mosogatási szokását vizsgálták, ezt hasonlították össze a leghatékonyabb (A/A/A címkés) mosogatógépek teljesítményével. A kutatás eredménye: a mosogatógép feleannyi energiát, egyhatod annyi vizet és kevesebb mosogatószert is használ. A legtakarékosabb és legóvatosabb fogyasztók sem voltak olyan jók, mint a mosogatógép. Teli mosogatásonként a gép 88 liter vizet spórol, ami évi 32.000 liter megtakarítást jelent (ha legalább napi egyszer teletesszük).

A mosogatógépek az eredményt, az elmosott edények tisztaságát illetően is eredményesebbnek bizonyultak. Az időhasználat tekintetében: a kutatásban a mosogatógép ki- és bepakolása 15 percet vett igénybe, míg a kézi mosogatás átlag 79 percig tartott. A mosogatógép tehát évi akár 400 órás időmegtakarítást is jelenthet – a tanulmány szerint.

Fontos, hogy ez a tanulmány az összehasonlításkor nem veszi figyelembe a mosogatógép gyártásakor és előállításakor felmerülő környezeti terhelést. Ez azonban valószínleg nem is módosítaná jelentősen az eredményeket, hiszen, mint egy másik kutatásból (úgynevezett teljes életciklus elemzés, elérhető itt) kiderül, a mosogatógépek esetében a gyártáskor és hulladékká váláskor jelentkező környezeti teher a gép teljes élettartama alatt felmerülő “szennyezésnek” csak az 5%-át teszi ki.

Ennek ellenére a mi mosogatógépünk nem mos tisztességgel, pedig nagyon figyelek, hogy

• A nagyobb ételmaradék-darabokat a szemetesbe tegyem;
• Az edényeket nem öblítem el, mielőtt beteszem őket a mosogatógépbe;
• Bepakoláskor mindig meggyőződök arról, hogy minden edényt jól elérnek majd a vízsugarak;
• Mindig teljesen megtöltöm a gépet, és vigyázok arra, hogy az edények ne érjenek egymáshoz. Az üvegpoharakat mindig fejjel lefelé helyezem rá a kosarakra;
• A mosogatószert, öblítőszert és a regeneráló sót a gyártó utasítása szerinti mennyiségben adagolom. Többféle árú, állagú és minőségű mosogatószerekkel is kísérleteztem;
• A programot és a hőmérsékletet az edények típusának és koszosságának megfelelően, a használati utasítás alapján választom ki: bitang program a mocskosoknak, szoft program, ha gyorsan kell elmosogatni. Ha nem gyűlik össze annyi edény, amivel tele lesz a gép, akkor vagy várok egy fél napot, vagy elindítom félprogramon;
• A víz keménységével sincs baj, mert kemény a víz, de a sóval rákompenzálok; a gép leírásának megfelelően;
• Rendszeresen megtisztítom a mosogatógép szűrőjét, és megnézem, hogy a helyén van-e.

Csak hallgattam múlthét szombaton, hogy össze-vissza szirénáznak a mentők-rendőrök-szűzoltók a faluban, és ma is rákezdtek az őrjöngésre. Pedig a verebek őrjöngését egy közeli bozontos fán szívesebben hallgattam volna.

A múlthetinél arra tippeltem, hogy a rendőröknél csoportos esküvő van, és a násznép (gyásznép?) a szolgálati sün-mobilokkal, megkülönböztető fény- és hangjelzésekkel vonul a házasságkötő terembe és onnan a lagzira. A mostani pedig frau B. szerint a fradimeccs miatt lehet, mert állítólag ma a lokival játszik. Mondjuk érdekes, mert sógorék most jöttek vissza Winchester Manchester Liverpoolból, és ott is lokimeccs volt, ha jól tudom. De én nem értek a focihoz.

A szirénák elhallgattak végre. Vagy meghalt mind, vagy lement az esemény. De nem. Kezdik újra, még több nénó.

Ha 10 éves korodban megváltoztathatnál valamit – csak egy dolgot – a múltadban, mi lenne az?
Ha 20 éves korodban megváltoztathatnál valamit – csak egy dolgot – a múltadban, mi lenne az?
Ha 30 éves korodban megváltoztathatnál valamit – csak egy dolgot – a múltadban, mi lenne az?
Ha 40 éves korodban megváltoztathatnál valamit – csak egy dolgot – a múltadban, mi lenne az?
Ha 50 éves korodban megváltoztathatnál valamit – csak egy dolgot – a múltadban, mi lenne az?
Ha 60 éves korodban megváltoztathatnál valamit – csak egy dolgot – a múltadban, mi lenne az?
Ha 70 éves korodban megváltoztathatnál valamit – csak egy dolgot – a múltadban, mi lenne az?
Ha 80 éves korodban megváltoztathatnál valamit – csak egy dolgot – a múltadban, mi lenne az?
Ha 90 éves korodban megváltoztathatnál valamit – csak egy dolgot – a múltadban, mi lenne az?

Savazásnak túl komplex lett volna, a válaszokat meg sejteni sem sejthetem.

People only recognize greatness when some authority confirms it for them.

1. Az egész azzal kezdődött, hogy Sendell istennőről álmodtam, és ezért börtönbe zártak, ikernapunk kis bolygóján.
2. Nincsenek végtagjaim, mégis ugrok, kúszok, bunyózok a levegőben lebegő ökleimmel. Ja, és naiv természetemből adódóan mindig megmentem a kis, szőrös ártatlanokat a gonoszoktól. Arcom sugárzik, mint egy ember.
3. Meg sem szólalok, mégis buknak rám a nők. Noha elméleti MIT-n végzett fizikus vagyok rövid felezési idővel, csupa kétkezi munkát bíznak rám az emberek. Pajszerem legendás.
4. Egy névtelen, sorszámozott klón vagyok, de megmentem az univerzumot behálózó gonosz burjánzó spóralényektől. Szabadidőmben orbitális ugrásokat gyakorlok a zöld páncélzatomban. A galaxis faszagyereke vagyok.
5. Az élet nagy tanulsága: ha a ciklotron-gyorsítóddal dimenzióugrasz, megmérgeznek a piócák, megesznek a fekete négylábú dögök, lelőnek a humanoidok, leesel, szénné égsz, vízbe fulladsz, ezerféle halált halsz egy másik világban, és a végén még eltörik a gerincedet is. Happy end?

Figyelmezzetek a poszt címére; ne játékcímeket, hanem neveket írjatok.