Equality is a lie. A myth to appease the masses. Simply look around and you will see the lie for what it is! There are those with power, those with the strength and will to lead. And there are those meant to follow – those incapable of anything but servitude and a meager, worthless existence.

Equality is a perversion of the natural order! It binds the strong to the weak. They become anchors that drag the exceptional down to mediocrity. Individuals destined and deserving of greatness have it denied them. They suffer for the sake of keeping them even with their inferiors.

Equality is a chain, like obedience. Like fear or uncertainty or self doubt.

Darth Bane

A vallás nem a népek ópiuma. A vallás a placebó.

A vízválasztó mondat: Kisfiam, nehogy összefüvezd a nadrágod!
És hogy miért vízválasztó? Mert mást jelent nekem, vén fasznak, és mást a “mai fiataloknak”. Nekem azt jelenti, hogy a kisfiút focizás okozta farmerzöldülésektől óvja az édesanyja. A fiatalságnak meg azt, hogy nehogy kiégesse a füves cigivel a gatyáját.

Jópofa ez a magyar nyelv.

Már Caligulának csúfolják, mások Szent Györgyöt látnak benne, tehát nincs remény, hogy mostanában bukjék. Ez Ő, aki lefőzte a harmadik köztársaságot. Ebben az országban nem szabad, sőt nem illik ilyen sokáig legelején maradni a hatalomnak. De Ő világéletében illetlen viselkedésű, makacs ember volt, s ma is az. Kemény, ravasz merész, pózoló, ékes szavú, ötletes, amint s ahol kell. Nem titok, hogy imádja önmagát, s az eszét, mellyel – reméli – túl tud mindig járni a másokén. Minisztertársai többen gyűlölik, mert nem becsüli őket semmire, ezért válogatta be őket a kabinetjébe. Nevetve mondja például tanúk előtt egyik-másik miniszterének:

- Ejnye, ejnye, kár, hogy nincs valamivel több eszed, bár ez esetben nem használhatnálak.

Szabadszájú a parlamentben, a minisztertanácsban, párt-társaságban, mindenütt. Egy csodával több, hogy nem fordult már ellene az egész világ, s hogy félnek tőle. Egy államférfi, aki egy ötletért feláldoz barátságot – ritka species. Az ilyen emberrel általában könnyen szoktak elbánni, de hát ez az ország nem a szabályok országa. Apróbb-nagyobb erkölcstelenségekkel köti magához az embereket, terrorral és kedvezéssel. Egész kormányzása – hogy úgy mondjuk – cselekvő lenézése, megvető kicsúfolása a politika mai mivoltának.

Nagyszerűen, gyilkosan tud mosolyogni, amikor egy régi írásából vagy beszédéből a fejére olvasnak. Milyen érthető ez a mosolygás: Ő jobban tudja a legtöbb ország politikusánál, hogy a kormányférfiak nem azt teszik, amit akarnak s ígérnek, hanem amit kérlelhetetlenül muszáj. Ő egy kicsit békül a papokkal, hízeleg az ellenzéktől félő polgárságnak. Ugyanakkor, mikor zsandáraival lövet a tüntető radikálisokra, ő dirigál a bíróságoknak, miként sújtsák az ellenzékieket és a radikálisokat.

E nehezen bukó premier különben el van készülve mostani parlamenti csatáinál a bukásra, s ez is az ereje. Szereti az erőt…, s abból sem szokott nagy titkot csinálni, hogy mekkora tisztelője a volt birodalom temperamentumos premierjének. Ő voltaképpen minden kormányzat irányítója, feje, lelke, ő csinálja a külügyet, a pénzügyet, ő nevezi ki a harcias rendvédelmi tábornokokat.

Bár határozott és szenvedélyes, publicista természet, és a látása éles. Sőt, előrelátása is az. Aki utána kormányelnök lesz, még nem is sejti, hogy az lesz.

Példátlan szerencséje, hogy cselekvő természete, hatalomszeretete s diplomatazsenije mellett nem kellett magából kiirtani a művészt. Ha megbukik, szélguta meg nem üti, el nem hülyül, vagy meg nem hal – literatúrát fog csinálni. Klasszikusa nem lesz belőle az irodalomnak, de alakja és élete már-már klasszikus, s kár, hogy ilyen erőnek így kellett el- s fölhasználódnia.

No, ki Ő?

Nem, egyáltalán nem az, akire a Kedves Olvasó gondol.

Szabad a gazda?

Ez az írás 100 éve született és jelent meg a Pesti Napló március 19-i számában.

Mi csak néhány árulkodó fogalmat változtattunk meg – „Franciaország”, „Németország temperamentumos császára,” stb.- a többit szó szerint közöltük Ady Endre tollából.

Nyakas Szilárd írása, a gondola.hu-ról

A megfejtést értelemszerűen lecsíptem a végéről.

Bachter megfigyelése következik:

1. keresőszavakkal megtalálás, kommentelés
2. viszontkommentelés, viszontlinkelés
3. chat, emailváltások
4. irl találkozás
5. találkozó posztolása és viszontposztolása
6. elhidegülés
7. linkek törlése

Akit érdekesnek találok blog alapján, nem biztos, hogy a valóságban is olyan jó fej. Vonatkozik ez mindenkire, még rám is.
Ízlés szerint lehet színezni a dolgot még egy-két fenyegető passzust tartalmazó levélváltással is.

Dr. Stein sorozatának sikerén felbuzdulva (jó hatással van rám a doki) én is hasonlóra vetemedek. Aki nem ismerné, annak röviden: fejtörő játék, rövid leírás alapján ki kell találni, hogy ki vagyok. A főhősök PC-s játékok főhősei, azokból az időkből, amikor még játékok voltak a játékok.

1. Emlékek nélkül zuhantam le a Titán dzsungelében, és az utam a Földre vezetett. Ragacsos és nyúlós alakváltók voltak az ellenségeim, bosszúból jól kinyírtam az anyabolygójukat. Legalábbis azt hittem.
2. Egy fáintos kalózkalap és a hozzá tartozó életvitel volt életem vágya, de zombikat nem kértem. A kardforgatás már megy, viszont közben inzultálni még nem tudok.
3. Cuki narancs pólóm elején a jel azt jelenti a helyiek nyelvén, hogy messiás. Ennek ellenére annyi apró nyűggel és szívességgel bombáznak, mintha valami kalandjátékban lennék. Azt hiszem felülök a twon-ha-mra, és elügetek Marionnal a naplementébe. Zort!
4. Gyurmavilágban meg kell keressem a király koronáját, hogy visszaállítsam a rendet. Willie csupa hülyeségeket írkált a diszkjein, az egyikért végig kellett gyalogolnom 38 képernyőnyi szöveget. A rozsomákot viszont sikerült a nyenyerével előcsalogatnom és dinamittal felrobbantanom. Vigyázat! Az alma böffent!
5. Ez a hegyes fülű moredhel folyton csak bosszant. Ha még egyszer hozzám szól, ráuszítom Patrus bácsit! Méghogy betűzáras ládák!
6. Kane már két napja őrjöng a cellájában, mert levágta a kezét a lézer. Szólok az őröknek, hogy csináljanak vele valamit, mert az idegeimre megy. Nem is. Átmegyek, és a levágott kezével verem agyon.
7. Ezt nem hiszem el! Egy sörről neveztek el. Joey azt mondta, hogy a LINC ránk vadászik. Nem hiszek neki; honnan tudhatna ilyet egy robot?
8. Nehéz a halottak élete, pláne, ha valaki utazási ügynök. Mindenki vágya a Kilences Számú gyorsvonat, amivel a lélek négy éves vándorlását négy percre lehet rövidíteni. De vajon mindenki megérdemelten ül fel az expresszre?
9. Egy antikvitáskereskedő felkért, hogy hajtsak fel neki egy zongorát. A nyomok Derceto-ba, egy elátkozott házba vezettek, ahol egy bizonyos Mr. Hartwood felakasztotta magát. A tárt kapukon át a padlásra jutottam, ahol is megtaláltam a zongorát. Siker! Csak azt tudnám, hogy mi ez a kaparászás a padló alól és az ablakból?
10. A rokkercsávó 200 évvel a múltba, a pszichocsaj pedig 200 évvel a jövőben ragadt. Az őrült professzor megbízott, hogy találjak egy 4000 karátos gyémántot az időgépéhez. Honnan is szerezzek? Megvan! Bekapcsolom a tévét, hátha kapható a home shoppingban.

Asszony gépén Opera van, és azon láttam véletlenül egy bannerben, hogy a Lyukasarc és A Telltale Games öt epizódra darabolt új Monkey Island-os játékot ad ki, Tales of Monkey Island néven. Aki egy kicsit is komolyabb játékos az átlagnál, az láthatja, hogy az utóbbi cég nagyon ráment a futószalag-gyártott epizodikus szarok készítésére. Gondolok itt a Sam&Max újdonsült meggyalázására, vagy az ultra lapos és ultra unalmas Strong Bad hat részére. Lehetséges, hogy egyenesen a budget kategóriába célozták meg a játékokat? Merthogy ezek az epizódocskák se nem viccesek, se nem szórakoztatóak. A lábujjukig sem érnek fel az eredetiknek.

Mondjátok utánam: UN-DO-RÍ-TÓ! GUSZ-TUS-TA-LAN! Hát így kell bánni egy patinás klasszikussal? Hát nekik semmi sem szent?

Kicsit gondolkozzunk: ki is szereti a kalandjátékokat? Melyik korosztály? Az eredeti, amelyik azokon nőtt fel. Ergo én és sorstársaim. A vérpistikéket nem érdekli a sztori, ők WoW-ban hentelnek meg szocializálódnak. Vagy FPS-ben irtják az agysejtjeiket. A játékkészítők hozzáállását pedig hadd ne ecseteljem; elég csak a A Vampyre Story nevét megemlítenem. Ami nekik jó, az nem feltétlen jó a játékosoknak is. Uncsi! Ötlettelen! Túlspilázott! Fos. Nekünk sztori kell. Visszakacsintások. Valami új és valami régi.

Aztán csodálkoznak Lukácsék, ha nem veszik a játékukat.

- Mi ez a piros szar? – kérdeztem, miután lehajoltam, hogy megnézzem az ismerősök látogatása után keletkezett collateral damage-t. Valami kiömlött szörpre gyanakodtam. Frau B. is megnézte.
- Te, ez vér!
- Na jó, de honnan került ide? – kérdeztem.
Kiderült, hogy a fél perccel ezelőtt helyére visszatett székbe belebasztam a lábamat, és akkor felhasadt a bőr, csak nem vettem észre, hogy vérzik is a fájáson túl. Rámeredtem a vérző lábujjamra, és elkezdtem tapicskolni, hogy hol van még vér. Néztem, itt is van! Meg itt is! Aztán rájöttem, hogy ahogy a félhomályban tapicskoltam, úgy szaporodtak a vérpacák.
- Gyorsan, fürdőszoba, jód, géz! – parancsolta az asszony.
- Előbb adj valami papírt, amibe betekerhetem, hogy ne vérezzek össze mindent.
Adott, én eltipegtem a kádig, levizeltem, lejódoztam (A nem csípős fajtával, ami szerintem nem is igazi jód. Az igazi az csíp.), majd leragasztottam. Másnap reggel (azaz ma) meg itt ülök a gép előtt, babával a lábujjamon, és gépelem az élményeket.

Bachterné szerint jó piros, bő vérem van. Mondtam neki, hogy a szúnyogok is ezt ajánlják.