Anyósék sárgabarackfájáról és a kertből összekapkodott excesszív mennyiségű barackmag jutott birtokomba, amit nagy buzgalommal megtörtem. Olyan sok lett, hogy kis papírból hajtogatott pohárba kellett tegyem. Itthon aztán a gép előtt ülve kibontottam, és rágcsáltam. És csak rágcsáltam…

Amikor el kellett menni itthonról, biciklire pattantam, és tekerés közben iszonyatosan éreztem a fejemet. Olyan érzés volt, mint amikor a szemnyomás megemelkedik a szemüregben, és próbálja kinyomni azt a fejedből. Két perc agyalás után rájöttem, hogy valószínűleg a barackmagban található amigdalinból alakított át a szervezetem némi cianogén glikozidet, ami ugye picit mérgező.

Az egyik kedves ismerősöm is mondta, hogy az emberek azért macskajajosodnak másnap a piálás után, mert az elégtelenül párolt-gyártott-készített alkoholban metil-alkohol található, nyomokban. Nem sok, de épp elég ahhoz, hogy mérgezéses tüneteket produkáljon. Jó minőségű alkoholnál nincs másnaposság érzés.

Visszatérve a magra, volt némi kutatás B17 vitaminról és mindenféle jótékony hatásokról, rák ellenszerről, meg ilyenekről. Akit érdekel, nézze meg, én nem tartok nagy jelentőséget neki.
Ellenben egy vicc a végére:
- Olyan vagy, mint a barackmag.
- Mer’ az milyen?
- Kicsi és köpnivaló.

Nyári nyaralásunk emlékeként felemlegettük a címben nevezett reggeliket Bachternével, amiket Máltán gyűrtünk arcba. Hirtelen ötletként az asszony tegnapelőtt feltúrta a hűtőt virsli után – pedig tudhatta volna, hogy hol talál azonnal egyet, hö hö – és csinált szalonnazsírban pirított virslit, tükörtojással és baconnel. Tegnap vettünk babot is, így ma reggelire már teljesértékű traditional english/irish breakfast-et ehettünk. Mint írtam volt még tavaly, nagyon tápláló kaja, délután kettőig nem is nagyon éhes az ember, ha reggel hétkor becsipeget belőle.

A virslit, amit vettünk hozzá, mangalicából csinálták. Tudjátok, abból a cuki göndör szőrű malackából, aminek állítólag nagyon egészséges a húsa. Vagy a zsírja? Gondolom azért, mert nincs agyontermesztve és tenyésztve. A termelők agyi fáradtságára jellemző, hogy a cégük neve Mangal Ilona Kft. Amúgy ők csinálják a ManGold-ot.

És ha már reggeli, következzék mellé egy kis olvasnivaló. És a hozzávalók: tükörtojás, paradicsomos bab, kolbászka (jó a virsli is), két vékony szelet húsos szalonna, jól kisütve. Köretként paradicsom, mellé pedig jóféle rozsos házikenyér, vagy toast. Inni pedig narancslevet ajánlok hozzá, de mit Traubit ittunk, mert az jó.

Amint azt a legutóbbi savazás is mutatja, sokan nem tudjátok, mi az a mizantróp. Egyem a lelketeket.

Nos, a mizantróp a japán miso, azaz levespor szóból származik. Mai, modern szóhasználatában azt jelenti, hogy fűszeres levest szívószállal fogyasztó. Tehát aki az aha, igen, vagy ja szavakra bökött, az vagy nem tudja, mi is valójában a mizantróp, vagy csak bökni jár ide.

Na, most komolyan, a mizantróp a filantróp ellentéte. Ha még így is a sötétben botorkálnának egyesek, azoknak némi – komoly – magyarázat. A filantróp a görög filosz és troposz szóból ered, azt jelenti, hogy emberszerető. Szokták mondani az adakozó milliárdosokra is, hogy filantrópok, ami eléggé álságos dolog, mert azoknak adakozik vissza, akiktől elvett. Pölö Pozako is filantrópnak vallja magát; de ő nem pénzzel, hanem segítséggel van az emberek irányába.
Ennek ellentéte a mizantróp, az embergyűlölő, aki legszívesebben atomot dobna mindegyikre, nem ritkán saját magára is. Juhász Gyula kis verse igen jól tükrözi a lelkiállapotukat:

Én szeretem a hű teheneket,
Szemükben annyi mélabú eped.

És szeretem a fáradt lovakat,
Mikor a jászolnál boronganak.

És szeretem a víg kakast, ha szól,
Mikor gyöngy szürkül lila ég alól.

És szeretem a tücsköt, monoton
Gyászával nyárutói lombokon.

Csupán az ember, a mohó, a vad,
A gonosz ember ne bántana csak!

A savazásból kiindulva azért elég érdekes, hogy az embergyűlölő olvasók idejárnak a mizantróp bachter brogját olvasni. Akkor most ez valami szelektív mizantrópia? Vagy szociológiai cinizmus?

Hallgattam a körtemuzsikán a legújabb Bruce Springsteen albumot, a Working on a Dream-et, csak nem tudtam, hogy az. Körtemuzsika zsebben, én meg mással vagyok elfoglalva. Találgattam, hogy mi lehet ez a country zene, és arra jutottam, hogy valami csoda folytán Kenny Rogers került a lejátszóra. Olyan öreges volt a rakenroll, hogy kb az ötödik szám környékén jöttem rá, hogy ez mégsem Kenny, hanem Bruce. Öregszik már a Főnök úr, és ez a dalain is hallatszik.

Szivattyúcsere volt. Megjavítottam a mosógépemet, az energomat.

Ma Miqlas-napot tartottam; a parasztelosztónál találkoztunk, majd a Vadászban deriváltunk jó sokat. Meg sétáltunk is. De főleg deriváltunk. Meg sört ittunk a melegre. Nagy örömömre megtudtam, hogy a római katolikus és a görög katolikus papok hogy házasodhatnak. A lényeg, hogy ha valahogy az életben rómainak keresztelik fel, akkor nem házasodhat. Szegény csuhások.

Aztán a Kósa-térre menet lőttem egy jó fotót a Micsubicsisről, amint szépen virított rajta a bilincs. Állást foglalni nem tudok, egy részről a legszebb öröm a káröröm, másrészről viszont amekkora köcsög és korrupt a bilincselős banda, még rám is kerülhet. És akkor nem fogok röhögni. De ettől függetlenül jó volt látni a gyors fekete autót bilincsben.

Miqlas pedig még elvarázsoltabb, mint hittem. Vicces volt, mert ő egy dagadt, alacsony vén köcsögnek képzelt. Végül is nem sokat tévedett, mert sovány, magas vén köcsög vagyok.

A nagy melegre való tekintettel rátekintettem a klíma kültéri egységére, és megrémülve tapasztaltam, hogy a rézcső szigetelése teljesen lemállott, és alatta virított a réz. Nosza elugrottam venni némi szigetelőcsövet, és egy százas csomag gyorskötözőt. Lepucoltam a szanaszét málló, morzsálódó régi szivacsizét, és az új szigetelést a kikönnyített részénél felvágtam, mint a hírhedt hasfelmetsző, és ráügyeskedtem. Aztán a kétmarékra vett gyorskötözővel tíz centinként ráhúztam a csőre, jól.

Szeretem a gyorskötözőt. Egy végletekig funkcionális, egyszerű eszköz. Összedugod, meghúzod, megfeszíted, tart. Leszedni pedig nem tudod. Vagy elcsíped oldalcsípővel, vagy lemarcangolod foggal-körömmel. Thomas & Betts találta ki 1958-ban ezeket az eszközöket, és el kell hogy mondjam, szerintem az évszázad ötlete volt. Okos találmány.

A gyorskötözővel nagyapám is szeretett szórakozni: a macska farkára feszítette rá őket. A macska meg olyan fajta, hogy ha érzi, hogy fogják a farkát, akkor szalad, amíg nem fogják a farkát. A gyorskötöző meg ugye nem jön le olyan könnyen, ha jól rászorítják. A macska pedig csak szalad, csak szalad, csak szalad…

Közben visszatoltam a helyére a kültéri egységet, és bezártam ajtót, ablakot, majd bekapcsoltam a klímát. 10 perc múlva érezhetően hűvösebb levegőt nyomott, mint a legutóbbi kánikula alatti használatakor. Banzai!

Egy öreg fickótól hallottam, aki már régóta rágódott rajta. A kérdés így hangzik: hová tűnnek az öreg kínaiak, miután meghaltak?
Mert mióta is vannak Magyarországon kínai emigránsok? Hány temető is van? Ha jártál temetőben, hány kínai sírt láttál?