A kis méretű lakóközösségekre is jellemző az, mint a nagyobbakra; nevezetesen az, hogy ha vannak öten, hétfelé húznak. A másik jellegzetesség, hogy egy negyvenöt lakásos társasházból kb tíz lakót-lakást érdekli, hogy mi történik a lakógyűléseken. A többi általánosságban vagy leszarja, vagy úgy van vele, hogy majd csak lesz valahogy. Ez a baj evvel a kurva országgal is, hogy itt mindenki a másikra vár. Hogy majd a másik megcsinálja, majd valaki jön és kijavítja. Claim culture. És ha nem úgy megy valami, akkor jól feljelentjük.

Félünk és rettegünk, nehogy történjen valami, nehogy ne legyen állásunk, nehogy ne tudjuk miből fizetni a megtriplázódott lakás- és autóhitelünket. Tűrünk, nyeljük a szart, csendben hallgatunk. Hagyjuk, hogy a farkasok birka módjára nyírják le rólunk a gyapjúnkat. Néha jól kibégetjük magunkat, de ez nem sok hatással van a farkasainkra.

Visszatérve a lakóközösségekre, az szokott lenni a legfájóbb pont, hogy a közös képviselő általában – találkozva az emberek mérhetetlen ignoranciájával – rövid időn belül megunja az egyoldalú hadakozást, és otthagyja az egészet. Hasonlóképp éreztem én is a volt munkahelyemen, ahol a kommunista őskövületek ellen folytattam szélmalomharcomat.

Szétpicsogtam az agyamat ezen a szép szeles szombat délelőtt, pedig örömködni kéne, mert jön a pünkösd, meg a gyereknap. Éjjenek a gyerekek, a jövő időutazói!

Megfigyeltem valamit: ha túl hosszú posztot írok, arra nem lesz annyi komnent, mintha idebaszok egy egysorost.

TL;DR, vagy mi van?

Do I have any superpowers? Yes, actually I have. I can time travel. Of course, I can only go forward, and at a constant rate.

Cölöpverők voltak nálunk. Kint voltam velük, hogy figyeljem a munkájukat; mindig is lenyűgözött az ilyesmi. Néha képes vagyok órákig nézni, ahogy más dolgozik.

Öregecskedő munkások voltak, akik nem kimondottan megfeszített munkában dolgoztak. Az éppen lakása felé libbenő bínanőt – aki amúgy igen faros és csöcsös, csak hát nem fiatal már – nagyon meggusztázták, az egyik még egy olyat is utánanyögött, hogy hova megy a mami? Teljesen ráizgultak az öreglányra. Mondtam is a szomszédnak, aki szintén arrafelé lebzselt, hogy milyen gusztustalan ez így. Mint az öregkori szex; ami olyan, mint a biliárdozás, de kötéllel: húzni lehet, de tolni már nem.

Emlékeztessetek rá, hogy ha elérem a hatvan éves kort, lőjem magam fejbe. Nem vagyok oda a gerontofíliáért. Ráadásul a legborzasztóbb az egészben, hogyha nagypapa leszek, akkor majd nagymamával kell ágyba bújnom.

Méghozzá nagyon buzgón. A brogomon nem lehet regisztrálni, ellenben mindenki hozzászólhat. Eddig tart a demokrácia nálam. Van spamszűrő, meg adminisztrációi moderáció a renitenskedők, trollok és mindenféle káros elemek ellen. De néha meglepő, hogy mennyi spamot kapok. Erre találtam ki, hogy csírájában fojtom el a gëciséget, és a spammelő köcsögöket ip alapján bannolom. Ezt az ötletet miqlas mérnöktől lestem el, aki ban-listára tette egész Romániát.

A ban-karma nagyon jól működik, mert a próbálkozó spambotok visszapattanásainak száma egyre növekszik, a spam pedig heti egyre ritkult vissza. Csak ülök, jeges üdítőmet kortyolgatva, miközben híznak a számok. Az újonnan érkezőket természetesen azonnal meghívom a ban-listára, ahol a következő látogatáskor megkínálom őket egy csudaszép kis üzenetkével.

Egy állítólagos felmérés (erős csúsztatás, tessék vigyázni!) szerint az internet napi forgalmának 60-70%-át a spam és egyéb, nemhasznos forgalom teszi ki. Na az enyémet most már kevesebb.

Melyik memóriakártya-típus neve a legviccesebb?
Hát az ikszdé.

Van egy olyan zenecsatorna, hogy TMF. Azt takarja a rövidítés, hogy The Music Factory. Ez egy holland-angol vegyesvállalkozás, aminek rendszeres szokása, hogy évente kiad egy Yearmix-et, ami az azévi videoklip termésből van kiválogatva és összemixelve. Az első ilyen mix 1995-ben készült el, az akkori termésből. A legutolsó pedig a 2008-as, mivel a jelenlegi év még nem ért véget, és így nem tisztességes egy fél évből mixet csinálni.

2004-ben nem volt mix, valami oknál fogva a holland mixelős fiúcskák abbahagyták a dolgot. Utána már a minőség nagyon lecsoffadt, a tavalyi mix például “DJ” Chuckie maszturbálása, egy elég borzalmas egyveleg. Személyes kedvencem a 2001-2002-es év, mert az nagyon jól össze van rakva mind vizuálisan, mind audiálisan.

Nosztalgiából most elővettem a 1995-öst, és elkezdtem nézni-hallgatni. MC Hammer, 2 Unlimited, Captain Hollywood Project, Whigfield, és egy rakat olyan előadó, amit a szám alapján hamarabb beazonosítottam, mint a nevük alapján. Aztán néztem sorban a többi évet is, mondhatni erős popzene-hullám öntött el, és emlékek! emlékek! Milyen kár, hogy a nyolcvanas évekből nincsenek ilyen zenemixek.

Valamikor ‘95 környékén megjelentek a Vengaboyzok, akik majd’ három évig tartották magukat, évente két-három számmal a mixekben. Tekintve, hogy ki nem állhattam őket, ez egész szép teljesítmény a populisták részéről. A ‘99-es mixben felbukkant BrikliSpricc, aki az Upsz-áj-didit nyekegte erotikusan. Belegondoltam, hogy ikaruszt idéző szárnyalása pont tíz évig tartott, amikor is a szcientológia bűvöletében kopaszra vág(at)ta a haját, és antiszociális tendenciákat produkált. De úgy tájékoztattak, hogy a köré épült marketing-gépezet nem hagyta veszni az aranytojást tojó tyúkocskát, és rehabilitálták fogyasztható állapotba.

Az ezredfordulón hatalmas undorcsomagok repültek a casting-olt fiúegyüttesek irányába a jobb ízlésű zenehallgatók köreiből, és nagyon vártuk már, mikor hagyják abba az ugribugri kismajmok prezentálását. Mostanra már kikopott a fényük, egyik-másik ügyesebb szólózni kezdett (nem oboán. ámbár, ki tudja). Remélhetőleg a hasonlóan alternatív emós kultúra is kihal egy idő után, amikor a fogyasztóik kiöregednek a hülyeségből, és nem fogja majd megérni zenét és stílust produkálni nekik.

Ezredforduló után jönnek a kedvencek, ahol is szisztematikusan vannak stílus szerint rendezve a zenék. Az eleje poposabb, utána jön a dance, majd a végén a trance/house. Persze semmi underground vagy deviáns, csak a népszerűbbek. Mondjuk halkan jegyzem meg, hogy elég sok olyan zenét hallottam még így is, amit nem ismertem.

Azért is jó ez a mix, mert noha nem nézek se MTV-t, se Z+-t, de így legalább tudom, hogy mi megy manapság a popszakmában, ami mostanság kimondottan ilyen.

Gondoltatok már úgy a halra, mint exkluzív, nem evilági csemegére? Mert én igen. Valójában simán lehetne, ha belegondoltok, hogy mennyivel másabb, és mégis mennyire hasonló a szárazföldi állatok húsától. Sokkal jobb a tápértéke, sokkal egészségesebb, mint a “termesztett” húsaink. Ez szerintem köszönhető a tengervíz kevésbé szennyezettségének, és a mesterséges szaporítás-hozamnövelés hiányának.

A víz, mint közeg miatt is lehetne földönkívüli, mert másabb sűrűségű közegben élnek, és másként lélegeznek. Ha a sci-fikből kiindulva előbb-utóbb találkoznánk idegen fajokkal, akkor biztos lenne köztük olyan, amit “lehalászhatnánk”, és idegen csemegeként megehetnénk bolygónkon.

Mi lennénk a humánok, a világűr ragadozói.