 Volt unokaöcsém nálam, meghívott a szalcsitüzcsi szalagtűzőjére ballagására, csak elfelejtette mondani, hogy hogy és mint lesz utána. Az ok az volt, hogy megmutattam neki a nála korosabb Nintendómat. No nem a DS-t, hanem a Game Boy-t. Ez a kütyü eredeti 1989-es évjáratú, és csodaszép 4 színárnyalatú szürkét tud megjeleníteni a 160×144 pixeles kijelzőjén. Mai szemmel nézve a húsz éves kütyü valódi féltégla érzetét kelti kézbe véve, tapintásra és kinézetre robusztus, masszív benyomást kelt. Olyannyira masszívat, hogy akár egy bombatámadást is túlél, mint azt a link is mutatja. És még mindig működik. Ami érdekesség, és rosszul mondtam unokaöccsnek, hogy a link kábel nem az USB alapja volt, hanem a firewire csatlakozóé. Ezzel lehetett két féltéglát összekötni, és tetrisezni vagy forma-1-ezni egymás ellen.
A kölyök kipróbálta a Tetrist, elámult a fenomenális hangon és a grafikán, picit játszott vele, majd az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag kardicsát tette be (mert nem volt több cartridge-om hozzá), és fél perc után ki is kapcsolta, mert szintén elámult a grafikán és a hangon. Azért megmutattam neki a GTA Chinatown Wars-t a DS-en, avval már jobban elszórakozott. Hiába, no húsz év csak húsz év, még a játékkonzolok életében is.
Neked milyen működő őskonzolod van porosodás alatt? Konzol, nem mikroszámítógép.
Asszony ezt kapta emilben:
Azért küldöm, mert hasznos lehet…
Ne legyen rá szükségünk – de milyen érdekes. Jó tudni, ha igaz!
PIN KÓD FORDÍTVA (jó tudni)
Ha egy rabló arra kényszerítene, hogy ATM-ből pénzt vegyél ki, értesítheted a rendőrséget, ha a PIN kódodat fordítva adod meg.
Pl. ha a PIN kódod 1234, írd azt, hogy 4321.
Az ATM felismeri, hogy a PIN kódot fordítva adtad meg, mint ahogyan az a kártyádon van.
A gép ugyan kiadja a kért összeget, de anélkül, hogy a rabló tudná, a rendőrség azonnal a segítségedre jön.
Sajnos, ezt ritkán használják az emberek, mert nem tudnak róla.
KÉRLEK, ADD TOVÁBB!
Milyen szerencse, hogy az én pinkódom 1221, így minden egyes pénzfelvétkor értesítem a rendőrséget. Hihhetetlen, mekkora hülyék az emberek.
 A bínanő megint alakított: sípályát épített a hörcsögeinek, így azok katapulttal tudnak az egekbe szökellni, vagy át a szomszédhoz. Szerintem simán csinálhatna vele vándorcirkuszt, ő lenne az első repülőhörcsög-edző porondmester. De lehet azt is elbaszná, amilyen béna. De a rakétakilövője mókás; a hörcsögök visítva reppennek az égbe, át a szomszéd hársfájára. A munkahelye meg lassan a mutyi melegágyává válik, mert a Tűzmadár ingatlan- és autómutyizó kftTM igyekszik megszűnni, csődeljárás, vagyonátmentés (hőlégballonba, Bentley-be, limuzinba), százmilliós APEH-tartozás, és más egyéb finomságok.
Zombibácsi agya pedig egyre jobban rocskosodik, gondolom a kor és a nem megfelelő lakáshűtés hatására. Most már olyan hülyeségeket beszél, hogy a kertbe frissiben beintegrált hangtechnika nem biztonságos, nem vízálló és miért nem a kerítés tetején húzták a kábelt? Ekkor kérdeztem meg az öregtől, hogy tudja-e, hogy miért kapja a nyugdíjat? Azt mondta, hogy a ledolgozott évei után. Mondtam, hogy ez egy téves elképzelés, ugyanis azt díjazzák, hogy nyugton marad. Ennek tekintetében nyugodtságra intettem, és figyelmeztettem, hogy ha továbbra is zombiskodik, akkor lekapom a falról a fűrészeltcsövű sörétest, és jól agyvelőn durrantom. Azután meg már se nyugdíj, se túlélet.
Egyébként is túl sokat járőrözik már a ház körül, mint valami kopó. Ezeken az úgynevezett egészségügyi sétákon zajosan párologtat gázcserenyílásain, mindannnyiunk legnagyobb örömére. Csak annyit hallok, hogy ööööö, meg pffff és poááááá. Nem mintha nagyon hallani akarnám, de bejön a nyitott ablakon a rezgés. Mivel eléggé tompa a hallása és a szaglása a vén zombinak, nem nagyon zavarja az ilyesmi. Ha elérem a hatvan éves kort, basszatok tarkón egy szívlapáttal úgy, hogy egyenesen a kremálóba essek bele. Béke poraimra.
Örömhír, hogy a megjósolt prognózis bejött, most a kurva nagy kuss után vagy csendben elköltöztek cigányék, vagy elhaláloztak (ami ugye még jobb), és béke köszöntött a szomszédságra.
Valamelyik elvetemült szomszéd megint fúr-farag, de szerencsére csak halkan. A gondnok megcsinálta a kaput, bezsírozta a csigákat és a görgőket, így most olyan kurva csendes a csukódása, hogy valami hihetetlen. Még ha egyik-másik prosztó igyekszik izomból bebaszni az ajtót, csak a nagy suhogás hallatszik. Majd ne felejtsem el megköszönni a hangtompítást.
Csináltak valami kütyüt is a kert végébe, leginkább koncentrációs tábor szögesdrót-kerítéséhez hasonlít. Lehet valami zombicsapda lesz, és vezetnek bele áramot is. Majd rákérdezek, mert ha igen, akkor kirakom a teraszra a webkamerát, hadd lássátok ti is a zombipirítást. Meg felrakom tecsőre is, hátha mém lesz belőle.
 Anyósékkal kitekintettünk a rokonsághoz Hortobágyra, és ha már ott voltunk, megnéztük a Szent György-napi kihajtást is. Vagyis éppen ellenkezőleg, de ez mit sem változtat a dolgon. Számot adtak a gulyások a marhákról, elmondták, hogy tessék a vidéket, a tradíciót és a genetikai örökséget tiszteletben tartani és ápolni. Volt néptánc és népzene is, és jöttek a szittyó pálinkalovagok, akik körbekínálták a csikósokat. Az egyiket láttuk később “munkás”ruhában az állomás felé pályázni, mondhatni nem volt homlokegyenes a pályája. Volt képzőművészeti és biovásár, ahol megcsodáltam az ubiquitous zsannamannát, nagyon nézegettem néhány szép bicskát, és mindenféle pálinkákat. Lángost is faltunk, ami parázsabb volt az asszony kollégája által készítettől. Megnéztük após tesóját, aki remek faragásokat hozott a vásárra, és egy ilyen sok-sok minifésű-szerű izékből összerakott izét is, ami, mint megtudtam, egy kutya nyakára rakható fakígyó volt, hogy ne harapja el a gigáját a farkas. Olyan, mint a mai modern pitbulloknak a lánc nyakörv, csak ennek van is funkciója.
Átmentünk apóstesóék házikójához is; asszony mocsári gázlómadárrá fejlődött, ahogy átvágtunk a Máta felé vivő gyalogút közepén terpeszkedő kövekkel kirakott gázlón. Kicsit kockultam a rokonokkal, duma, trécs és evésparti (szürkemarha-lábszár pörkölt) is volt, majd szaladtunk haza, mert a tűzgyújtást nem akartuk elmulasztani, meg féltünk, hogy bezárják a látogatóközpont hátsó kapuját a kocsira, és gyalogolhatunk hazáig. Szerencsére a tüzet még láttuk, vidám hangulat volt, pörgették egymást a néptáncosok, és egy tűzrevaló banya is, akit remélem jól ráhajítottak a tűzre később.
Anyós egy ad-hoc piruettet dobott legnagyobb meglepetésünkre, mert éretlenkedtem, hogy bikahónalj-pörkölt volt-e a kaja, vagy nem, és hátrafordultában megbotlott, miközben gesztikulált és magyarázott. Később mondtam is neki, hogy szeretném ezt a figurát viszontlátni marcipánból a 200 gyertyás szülinapi tortámon. Apósomról hazaúton kiderült, hogy beoltották Sumaherrel, mert úgy tépett az autóval, hogy Bachterné majd szívrohamot kapott.
 Van egy nagyon remek kis videó, amit vagy két hónapja találtam a neten. Arról szól, hogy milyen nagy szarban leszünk mi is, ha továbbra is az IMF szárnyai alatt fogjuk Abszurdisztánban fizetgetni a közterheinket, és züllesztjük továbbra is az állam infrastruktúráját. Elsorvasztjuk a mezőgazdaságot, az ipart, inflálódunk, és euróra/dollárra váltjuk a forintunkat. Hogy miért is? Mert az IMF csak úgy ad kölcsönt – strukturális segélyt – az országoknak, ha azok aláírnak bizonyos kondíciókat. Kereskedelmi vámok eltörlése, fennhatóság a közkiadásokban, nulla deficit, szocprogramok és fizetések befagyasztása. Aztán ha szépen megbomlott az ország rendszere, jöhet a CORRALITO, ha a bankok is kivitték a tőkéjüket az országból, hadd dögöljön éhen a nép.
Törökország és Arentína példáján bemutatva megláthatjátok, hogy az IMF és a világbank az országok adósságán keresztül ráteszi a kezét a gazdaságokra, és úgy irányítja kénye-kedve szerint. Pénzért hatalmat vásárolnak az emberek fölött. Ez az, ami nem azonos a demokráciával, és jobban hasonlít az általam sokat emlegetett plutokráciára. Nem összeesküvés elmélet, hanem a valóság. Globalizáció, avagy kolonizáció, az állam kiiktatásával.
“Mostanra sokkal több amerikai dollár van forgalomban az USA-n kívül, mint belül. És az amerikai gazdaság alapvetően erre épít. Más szóval, a dollár, amit mi (Törökország) használunk, az tartja fenn az amerikai gazdaságot. Nem az USA segít Törökországnak, hanem Törökország az, aki segít az USA-nak. Most képzelje el, ha az összes dollár visszakerülne az USA-ba, összeomlana a gazdaságuk.”
A lehetséges megoldást a lokális cserekredit bevezetésében látja a film rendezője, mert annak nyomon lehet követni az útját, máshol nem használható fel, csak ott, ahol elfogadják, és nem lehet kamatosan kölcsönadni. Mert tudjuk ugye a Money as Debt óta, hogy a pénzt a semmire adott kamat öli meg és inflálja.
Szerintem a Magyarok Szövetsége, mint alapítvány, könnyedén felépíthetne egy dolgozókból-kistermelőkből-iskolákból álló, saját kreditre épülő rendszert, ami a forinttól teljesen függetlenül működhetne, és a nemzetközi példákon alapulva (Svájc!) igen jól stabilizálná a nép létét és élhetőségét.
A videó a tovább után. A mozi majd’ egy órás, de érdemes végignézni.
(tovább…)
Volt ma ilyen is, Kikivel voltam, öcsémmel, meg az asszonnyal. Jót tekertünk, Kikinek az első ilyen megmozdulása volt, azt mondta, hogy tetszett, és hogy jön ősszel is. A vonulást csak egy-két köcsi zavarta meg, méteres szmogfüggönyt eregetve, és volt egy-két szuicid gyalogos is.
Bátran SÜN!öztük a kereszteződésben biztosító szerveket, és anyáztuk a járó motorral várakozó autósokat. Az idő is szép volt, eső sem esett a prevíziók ellenére sem. Vaspatit nem láttam a tömegben, de ahogy az asszony mondta, ismerős arcokat vélt felfedezni a tömegben tavalyról. Legalább hatvanan fotózták, filmezték, rögzítették, ami dícséretes, de jó lenne, ha látnánk is belőle valamit onlájn.
Hosszú szürke sáv az út,
mely a messzeségbe néz.
Egyre fut, csak egyre fut
és a végtelenbe vész.
Merre kattog, búg a gép,
biztos kézben van a volán.
Frissen jár a négy kerék,
kéken csillog fenn az ég.
Út felett a nap leszáll,
egyre száguld, suhan a gép.
Nincs szünetje, meg nem áll,
végig zúgva süvít a lég.
Meg se moccan a vezető,
néz az útra mereven ő.
Csábít erdő, zöld mező,
félrenézni nincs idő.
Mert élni, élni jó,
ne légy hát álmodozó.
Csak egy kis könnyelműség,
és jön a mély szakadék.
Veszélyes úton jársz,
hogy el ne térj, jól vigyázz.
Ne légy hát álmodozó
mert élni szép, élni jó.
Csábíthatja délibáb,
rémítheti jégverés.
Mozdulatlan ingovány
Meg se rezzen, oda se néz.
Átroboghat városon,
fenn a ringó vánkoson.
Társa alszik, álma még
csendes házak, néma ég.
Veszélyes úton jársz,
hogy el ne térj, jól vigyázz.
Ne légy hát álmodozó
mert élni szép, élni jó.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Ez az kis részlet az eredeti, Yves Montand – Les Routiers előadásában. A fentebb írt dalt Csákányi László énekli ezekkel a szavakkal az Idő van című ‘98-as filmben. Suttogo/Botond kedvenc témája/elfglaltsága a kamion, biztos orgazmálna, ha olvasná/hallaná. 
|
|
|
Loading ...
Bejegyzések
