Ha azzal kezdeném, hogy ez micsoda egy szar év volt, hazudnék. Mert nem volt szar. Voltak nagyon szar pillanatai – nem számítva ezt a bankosdit-válságosdit – elismerem, de sajnos a jó dolgok megint alulmaradtak.

Optimista énem ilyenkor buzog, hogy jajj, majd de jó lesz jövőre, mert tejjel-vérrel folyó kánaán lesz, amikor is pesszimista énem elköhögi magát, és benyögi, hogy gázáremelés, cigányok, politikai rákos burjánzás, munkanélküliség. Ilyenkor elcsüggedek. Aztán kapcsolok, hogy támasztékom, frau B. mindig itt van mellettem, rosszban, jóban. És megnyugszom, hogy csak nem lesz olyan szar a jövő év.

A savazást tekintve ti, kedves olvasóim, nem látjátok ilyen optimistán a helyzetet.

 Loading ...

I realized that the purpose of writing is to inflate weak ideas, obscure poor reasoning, and inhibit clarity. With little practice, writing can be an intimidating and impenetrable fog.

Az asszony olyan finomtúrótortát csinált a kedves vendégeknek és szisz nevű kislányuknak, hogy le a sipkával. Sajnos be kell érjétek az én beszémolómmal, mert ő juszt se fog írni róla. Pedig érdemes, mert nagyon kiegyensúlyozott kis torta lett. Az alja kemény és édes linzerszerű barna, vékony tésztalap, a túró kissé fanyar, tömörebb, nem habos változat, és a tetején banán. Ez utóbbit én szeleteltem mérnöki pontossággal két milliméteres darabokra. Az lett a legjobb az egészben. Az elkészítése is nagyon hamar megvan, így a sosemérekrásemmire és sosemértekhozzá és sosemúgysikerülahogy háziasszonyok is bepróbálkozhatnak vele.

Az a jó benne, hogy olyan jól harmonizál az egész, a fanyarabb túró, az édes-roppanós lap, és a puha banán. Mennyei. A recept innen van, de az ott felvázoltakhoz képest teljesen másként néz ki, lásd a kis (és nagy) képet. Azt hiszem iszok is egy korty fehérbort, mert az jó sütire. De nem asztalit, mert azt tartja a több évszázados népi bölcsesség: asztali bort ne igyál, asztali DVD-t ne vegyél!

Fellebbentem a fátylat asszonytársam ajándékáról, amit én manufaktúráltam neki. Többre nem tellett. Vagy inkább úgy mondanám, hogy nem akartam Mammon oltárára áldozni szűkös javaimból. Az ajándék – ha valaki nem jött volna rá a kép alapján – egy vagon billentyű-hűtőmágnes volt.

Végtelenül egyszerű az elkészítése: Végy egy – vagy több – kiszuperált billentyűzetet. Ha magyar, az külön öröm. Csipegesd ki belőle a betűket tartalmazó gombokat csavarhúzóval, vésővel, vagy akár flexszel. Az angolnál 26, magyarnál 34 lesz a kinyerhető betűs gombok száma. Ha ettől eltérő számú gombokat sikerül kitermelni, akkor vagy nagyon ügyes vagy, vagy nem tudsz számolni. Mindkét esetben gratulálj önmagadnak, és add át a szóbeli vállveregetésemet.
Ha olyan gombokat sikerül zsákmányolnod, mint nekem is, hogy hosszabb az alján található prücök, akkor azokat érdemes lecsiszolni vagy lefaragni, mert így egyrészt nagyobb felület lesz ragasztani, másrészt nem fog nagyon elállni a hűtőtől a gomb. A gombokat vagy áztasd be ultrás vízbe, vagy egyenként törölgesd át, hogy szép tiszták legyenek. A nagyon elsárgult gombokat – mint az én esetemben is – egyszerűen szard le.
Ezután keress egy olyan hobbiboltot, ahol pici korongmágneseket lehet kapni, és vásárolj be belőle bőségesen (az én projektemhez 108 mágnes lett elhasználva). Kapard elő a fiók mélyéről a ragasztópisztolyt (hot glue gun néven is ismerik), és tárazz be hozzá 2-3 rudit. Egy nagyobb méretű reklámújságot készíts a munkaasztalra – hülyemarkt-os szép piros tökéletesen megfelel a célra – hogy azért mégse a drága mahagóni asztalt ragacsozd össze. Az azóta beüzemelt ragasztópisztolyból adagolj a billentyű aljára jó sok ragacsot, majd próbáld meg a mágnest a közepébe ragasztani. Kisebb mennyiségnél nem fogja megfogni a mágnesvasat, nagyobb mennyiségnél pedig megolvaszthatja a silány minőségű gombokat a sok forró ragacs.
Miután megszáradtak, lehet őket felhinteni a hűtőre, és mindenféle hülye üzenettel boldogítani a családtagokat.

Jelenleg nálunk az van kirakva, hogy Bachterné takarít. Így szeretem látni, mind a kettőt.

A christmas special is another show extolling love and peace interrupted every seven minutes by commercials extolling greed and waste. So there you have it.

Voltunk tegnapelőtt még egy utolsó só/liszt/cukor bevásárlásra a címben nevesített áruházban, és az ott tanyázó Mammon-hívők nagy örömére vettek fel egy hónapos (utána persze jól kirúgják majd őket) próbaidőre fiatalokat, akik a pénztáraknál segítettek be a vásárolt cuccok bezacskózásánál. Magyarán azt csinálták, mint a madaras teszkóban a futószalag. Szatyor tele, újat kezd, kosárba berak. Mi Bachternével az egyes pénztárhoz soroltunk be, ahol is egy kigombolt ingű, zakós, enyhén őszes yuppie-figura rakosgatott szatyorba a cuccokat. Mire odaértem, már felkészítettem magam a bájcsevegésre, de kis híján ledöntött a lábamról az a hatalmas méretű arrogancia és képmutatás, amit a fickó prezentált felém. Tegnap még jók voltak a pénztárak, direkt megnézettük. Nem, hagyja csak, én szeretek a szatyorba pakolni. Gizike gyere már ide és segíts a kolleginának leszedni a cédéről a védőizét. Úgy hallom, azt mondta, non food. Talán szakmabeli? És hasonlókat. A végén persze kellemes karácsonyt és valami hasonlóan gyomorforgatót kívánt (Varga László) igazgató úr, merthogy kicsit utánanyomoztam, hogy ki is volt ő.

Biztosan nagyon jót tett a lelkivilágának, hogy leereszkedett a pórnép közé, és este minden bizonnyal keményebb erekcióval fog nőstényére rámászni, majd az aktus után avval hajtja pihe-puha vánkosára buksi fejét, hogy milyen jót is tett ő, a főnök, karácsonykor.

Cora, Carácsony, Cépmutatás.

Boldog karácsonyt minden Mammon-hívőnek, aki még ma is ajándék után rohangál.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Egyik kedves ismerősöm mesélte, hogy milyen jó olcsó Doovdé-lejátszót vett olcsó pénzért. Arra persze külön figyelnie kellett, hogy akinek veszi, ne gyagyi kínait vegyen, mert megszólják érte. Örömmel mondta, hogy képzeljem, egy hétig keresték a fedett kínai piacon (gy.k. Teszkó), és sikerült találniuk egy fajtát, amire nem made in china volt írva, hanem MADE IN PRC, így, csupa nagybetűvel.

Megkérdeztem tőle, hogy tudja, a PRC minek a rövidítése? Azt mondta, hogy biztos Poland, azaz Lengyelország, csak kacifántosan van írva. Mondtam neki, hogy nem nem, ez azt jelenti, hogy People’s Republic of China, azaz Kínai Népköztársaság. Nem kicsit le volt törve a hír hallatán, de megegyeztünk abban, hogy a szüleinek nem fogja megmondani a PRC titkát, mert ők sem tudják, hogy mit jelent.