Amikor ezt olvassátok, már Pest felé robogunk asszony Smartjával, hogy jól megérdemelt kétnapos hétvégénket töltsük. Az idő miatt nem aggódok, ír viszonyokhoz képest kellemes sétálóidő lesz (értsd: záporeső, szél, zivatar), és ennél már csak jobb lehet. Majd csinálok képeket is, és írok egy élménybeszámolót. Beterveztünk egy istencsászárkodást is, de ezt mindenféle kórságok és bacilusok lemondták, de mi azért figyelünk majd piszkosul, net-celebek után kutatva.
Addig is jó őszi szünetezést minden pulyának!

Hát így nézek én ki?

Kattints a képre, és polírozhatod az egódat te is. Ha küldesz linket, berakom a tiedet is. Tíz képig él a móka.
(tovább…)

Mátrix mesélte költözködés közben (jól feltöltekeztem pletykákkal és szaftos infókkal), hogy közös ismerősünk, Viqnya hazatért a napos Írországból, és le van törve, mint a bili füle, mert az amerikai tőzsdeválság (Kohn ad kölcsön a bankoknak) elérte a Brit szigeteket is. Emiatt billentették ki biztosnak hitt állásából szegényt. Pedig már a barátnőjét is kivitte, a könnyebb jövőbeli boldogulásuk reményében.

Nem mondom, hogy előre éreztem ezt a válságot, de a recession már ottlétemkor is érezhető volt, és talán önigazolásként, de leszögezhetem, hogy jobb, hogy hazajöttem onnan. Még ha ideiglenesen is tartózkodok itthon, mint a Földre pottyant férfi.

Some people are pragmatists, taking things as they come and making the best of the choices available. Some people are idealists, standing for principle and refusing to compromise. And some people just act on any whim that enters their heads. I, for instance, pragmatically turn my whims into principles.

MátrixHV végleges helyére költözött a Tócóvölgyben, és ebben picit segítségére voltam morális támogatóként és lokális szocializátorként én is. Annyi cucca volt, hogy a költöztetők két teherautóval jöttek, hogy el tudják vinni a sok bútort és dobozokat. Meg is kérték az árát tisztességgel a hórukk-munkának. De legalább nem törtek össze semmit, és semmi sem lett koszosabb-porosabb, mint volt.

Sikerült rekvirálnom egy doboz diafilmet, két zsák sosem használt stafírungot – rongynak, két fantasztikus állapotban lévő bőröndöt, vagy húsz bakelitlemezt, köztük olyan remekekkel, mint Mike Oldfield és Jean-Michel Jarre. Mátrix örült, hogy örülök a holmiknak.

Kidobáltunk közös erővel ezeken kívül még rengeteg cuccot, ami szegény faterja után maradt. Mátrix már néhányszor előtte szelektált és dobált, de túlságosan húzták az emlékek. Belegondoltam abba, hogy majd ha én is feldobom a pacskert, akkor az utódok – ha lesznek – majd mit fognak mondani, amikor beletúrnak a “kincseim” közé? Nézd a vén rohadékot, még nintendója is volt! vagy úristen, milyen hülye ruhákban jártak ezek! Vagy majd a zenei ízlésemet fogják kritizálni. Kidobálják a sok szemetet, ami marad utánam, de kicsipegetik belőle azokat, ami morális töltettel bír számukra, és a többit pedig berakják egy nagy sittes konténerbe, amit később majd csövesek lepnek el, és hangoskodva hordják szét egy élet hordalékát.

Nem jó dolog a költözés, mert mindig az elmúlás jut eszembe róla. És az, hogy az ember milyen halandó és esetlen a kedves tárgyai nélkül.

Úgy döntöttem, kár lenne a témát kihagyni, ezért írok róla egy poszt. Történt ugyanis tegnap este, hogy Bachternét elkapta a kulinária, és egy Engadiner nusstorte-t akart csinálni – remélem leblogolja majd – és épp kéz alatt voltam a disztrófrissítéssel és mikulásozásommal, hogy “nesze itt a dijótörő, törjél dijót!” paranccsal el lehessen foglalni a kezeimet.

Nagy ügyesen meg is törtem két diót két perc alatt, amikor a harmadik összeszorításakor egy fémes reccsenést hallottam, és mutattam frau B.-nek, hogy nini, megrepedt a diótörő. Mondta, hogy néé, én meg gondoltam, hogy csak egy kis fleshwound, semmi baja. A következő összeszorításkor bekövetkezett az, amire bizony isten nem számítottam: a dió eltörte a diótörőt. Pipáltatok már ilyet?

A tanulság a végére: “Zaseves Italy” márkájú diótörőt ne vegyetek, vagy ha már van, előtte puhítsátok meg a megtörendő diókat előző este pihepuha tolldunnán, vagy nyereg alatt, és akkor talán nem törik bele a foga.

A shepherd was herding his flock in a remote pasture when suddenly a brand-new BMW advanced out of the dust cloud towards him. The driver, a young man in a Broni suit, Gucci shoes, Ray Ban sunglasses and YSL tie, leaned out the window and asked the shepherd, “If I tell you exactly how many sheep you have in your flock, will you give me one?”

The shepherd looked at the man, obviously a yuppie, then looked at his peacefully grazing flock and calmly answered, “Sure.”

The yuppie parked his car, whipped out his notebook and connected it to a cell phone, then he surfed to a NASA page on the internet where he called up a GPS satellite navigation system, scanned the area, and then opened up a database and an Excel spreadsheet with complex formulas. He sent an email on his Blackberry and, after a few minutes, received a response. Finally, he prints out a 150-page report on his hi-tech, miniaturized printer then turns to the shepherd and says, “You have exactly 1586 sheep.”

“That is correct; take one of the sheep.” said the shepherd. He watches the young man select one of the animals and bundle it into his car.

Then the shepherd says: “If I can tell you exactly what your business is, will you give me back my sheep?”

“OK, why not.” answered the young man.

“Clearly, you are a consultant.” said the shepherd.

“That’s correct,” says the yuppie, “but how did you guess that?”

“No guessing required.” answers the shepherd. “You turned up here although nobody called you. You want to get paid for an answer I already knew, to a question I never asked, and you don’t know crap about my business. Now give me back my dog.”

Van egy hülyegyerek, legyen mondjuk Pistike, aki valamelyik haverjától kap egy vicces linket MSN-en. Valami angol szöveget küldött, de hát Pistike haverja mindig csuda vicces dolgokat szokott küldözgetni neki, ezért bátran rákattint. Természetesen Pistike Internet Explorer-rel böngészik, mint minden faszagyerek, aki egy kicsit is ért a pécéhez.

Bejön az oldal, de tele van felbukkanó hirdetésekkel és reklámszövegekkel. Pistike bezárja nagy mérgelődve, hogy milyen csúnyán átbaszta a haverja. De eközben az oldalról sunyi módon egy ActiveX vezérlőn keresztül már meg is fertőződött a gépe, és miután könnyedén megtudta a lokálisan tárolt MSN jelszavát és loginjét, működésbe lép. Az összes Messengeren található ismerősének elküldözgeti ugyanarra vagy ehhez hasonló vírusos oldalra mutató linkjét és angol szövegét. Ezek után már függetlenül attól, hogy be van-e Pistike jelentkezve, vagy nincs.

Így kapja meg Jocóka is Pistikétől, és Bachterke Jocókától. Ha kattint.
Hogy heppiendje legyen a történetnek, elmesélem, hogy Bachterke nem kapja meg a vírust, mert van olyan sznob, hogy ne Live Messengert és Windows-t használjon.

Itt a vége, fuss el véle.