I am an empty dream. Like snow left on the mountains in summer. I feel my warm blood moving inside of me and I am reminded that I am living. My soul will have it’s home in the rising of the sun. If you feel sad, look at the dawn with all of it’s beauty. You will find me there.

Az ember ha eljut egy bizonyos korig, elgondolkodik azon, hogy hogyan tovább, mit kezdjen az életével. Maradjon a pénzhajhász, hedonista életmód mellett – menjen ki külföldre, kulizzon szar munkával egy kis pénzt 3-4 évig, utána jöjjön haza és döbbenjen rá, hogy a kint összeszedett pénz már nem ér semmit itthon? Vagy ha a szerencse gyermeke, és itthon is más kaparja ki neki a gesztenyét, szarjon az egészre, legyen kiégett dollárcsemete negyven éves korára, aki már mindent és mindenkit kipróbált?

Térjen meg magába, és keresse a spirituális táplálékot valamelyik tetszetős vallási tanítás keretein belül? Tanuljon, szerezzen öt diplomát, konformizálják az agyát az iskolákban, hogy kiváló értelmiségi legyen belőle, akinek mindenről megvan a véleménye, és mindent jobban tud? Esetleg ne tanuljon, hagyja a gondolkodást másra, nézze a tévét, olvassa az újságot, szörnyülködjön, hogy megint drágább az élet, és egy vállrándítással intézze is el, mert kezdődik a kedvenc sorozata?

Alapítson családot, huszonöt gyereket, vegyen fel hitelt, nyögjön élete végéig adósrabszolgaként, rettegjen a munkahelyi elbocsájtásoktól, élje a kispolgárok mosogatólé ízű életét? Vagy hagyjon hátra mindent, és autóstoppal induljon neki a világnak, hátha választ talál az őt űző kérdésekre?

Nem egyszerű a jövőbe tekinteni.

Aki a 3.0.2-es verzió óta szívott a jelszókezelő elégtelen működésével, és hiába várta, hogy megjelenjen az új verzió, ami szintén szarban hagyta a júzereit, annak itt a megoldás: (Igen, hekkelni kell. Na és?)

1. Firefox 3.0.3 bezárása és a notepad.exe megnyitása;
2. signons2.txt file megkeresése a Firefox profilok mappájában (Documents and Settings\lúzer neve\Application Data\Mozilla\Firefox\Profiles\xyz.default);
3. signons2.txt megnyitása a jegyzettömbbel;
4. a “mentés másként” kiválasztása a file menüből, a név nem változtatása és az ANSI kódolásról UTF-8-asra átállítása után mentés;
5. Firefox újbóli megnyitása és örülés nagyon.

A másik lehetőség, hogy valahová belépünk, ahol tudjuk fejből a jelszavunkat, és megjegyeztetjük vele az új jelszót, majd újraindítjuk a Firefox-ot. Ezután előkerülnek jelszavaink, és ismét örülhetünk, nagyon.

A móka végén ne felejtsünk el egy mesterjelszót beállítani, mert nagyon könnyen hozzáférhetnek a mentett jelszavainkhoz mindenféle script-kiddie-k és rosszindulatú hackerek.

A diktatúrában rend van. Hazánkban nincsen rend, tehát nincsen diktatúra. Ugyanakkor valódi demokrácia sincsen, mivel a valamennyiünket érintő döntéseket kevesek hozzák meg, és a széles többségnek csak látszólagos befolyással bír. Példaként említettem a lakóközösséget, ahol a lakók a közös képviselet bízzák meg a társasház ügyeinek vitelével. Mi történik? A közös képviselet a különböző munkákat (új beruházások, különféle felújítások, karbantartások, takarítás, stb.) vállalkozóknak adja ki. A vállalkozók egy része az indokoltnál több pénzt kap közösből, majd ennek egy hányadát visszaosztja a döntéshozóknak.
Az éves közgyűlésen megjelenő lakók szavaznak a jövő évi költségvetésről. A lakók jelentős része otthon marad, így nem vesz részt a döntésben. A megjelent lakók nagy része bólogató jános módjára mindent megszavaz, amit a képviselet javasol. A közgyűlési döntések nyomán a közös költség emelkedik.

Gyakorlatilag ugyanez történik makroszinten, állami szinten is.

Tegnapra bevállaltam, hogy Pannáék laptopját MrW-vel közösen megbogarásszuk, mert ha a proci hőmérséklete meghaladja a 60°C-t, akkor egy azonnali leállással elcsattan. A készülék valami Advent (karácsonyi, hehe) márkájú volt, másfél éves, és mint kiderült, annyi volt a melegedés oka, hogy az északi híd gyárilag ráragasztózott hűtőbordája leesett róla, és emiatt produkált olyan nagyon meleget. Értitek, kétoldalú ragasztóval applikálták fel a pici kis bordát, ami ugye nem valami okos megoldás, mert a ragasztó nem hőálló, és ráadásul a borda fejjel lefelé lóg, így könnyen le is eshet. Állítólag típushiba. Szerintem meg debilség valamit így legyártatni. No mindegy, láttam már nagyobb fasságot is életemben.

A lepotyogott bordácskát rövid úton eltávolítottuk, majd próbáltunk a borítástól hozzáférni a northbridge chipjéhez, hátha rövid úton tudok valami improvizatív megoldást találni a borda rögzítésére. A probléma ott kezdődött, hogy láttam a memóriamodul fedlapja mögött feltárt kis ragacsos felületet, de az istennek sem fértem hozzá. Na akkor bontsuk meg a hátulját. Az összes csavart kiszedtem belőle, de nem engedett. Feszgettem, forgattam, és rájöttem, hogy a kijelző! leszedése nélkül nem fogok hozzáférni a belsőségekhez. Nosza a kijelző szétbontása után még mindig nem engedett, így a billenytűzetet, a felső borítást is le kellett kapni. Kisvártatva (két óra múlva) sikerült az alaplapjához hozzáférni, és leszedtem róla a két fémborítást. MrW-vel megpucoltuk acetonos arclemosós vattákkal és fülpucolókkal a bordát és a chip tetejét, és egy fiók mélyéről előkotort hővezető pasztával összeragasztottuk a kettőt. Egy hangyányi Corás ragasztót is kapott az egyik sarka, hogy szerelés közben ne mászkáljon el. Mert ugye a paszta odatartja a bordát, le nem esik, de oldalra elcsúszhat. Eme problémát egy rögtönzött parafadugó-szelet beapplikálásával oldottam meg. Jól befeszült a fémkeret és a borda közé, de biztonság kedvéért odaragasztottam a fémhez.

Ezután következett a mókás, legózáshoz hasonlatos összerakás, amikor is egy csavart kihagytam valahonnan – nem tudom, hol lehetett, mert minden furatot és foglalatot végignéztem kétszer – és egy óra alatt összeraktam a gépet. Utána MrW elvégezte az utolsó simításokat (akksi, vinyó, memóriaborítás) és bekapcsolta. Működött. A SpeedFan szerint 23 fokos volt a chip. Ez meglepő volt a gazdája számára, mert ilyen alacsony értéket már újkorában sem produkált.

Remek mondom, lassan tizenegy óra, akkor én teperek haza. Majd holnap teszteljétek, hogy melegszik-e, evvel búcsúztam. Még kaptam puszit is Pannától, pedig utálom az ilyenféle dolgokat. Asszem elmondhatom, hogy ilyen elbaszott konstrukciójú lepivel még nem találkoztam. De épülésremre szolgált, legközelebb inkább csipesszel beapplikálom a burkolat alá, ha valami gondja lesz. Mert megint szétszedni, na az nagyon macera lenne.

Akkor mondhatjuk egy blogra azt, hogy szeretjük olvasni, naponta visszajárunk rá, RSS olvasóban követjük nyomon, ha az alábbi hat feltételből legalább négy fellelhető benne:

• Nyíltság: őszintén beszéljünk, elvégre nincs érdekünkben hazudni. Ugye?
• Azonnaliság: ha valami történik, azonnal tudósítsuk, írjuk le. Legyünk naprakészek és minél frissebbek.
• Pontosság: ne idézzünk pontatlanul, ne írjunk helytelenül, ne hibázzunk stilisztikailag.
• Tömörség: ne fossuk a szót oldalakon keresztül. Aki regényt akar olvasni, az úgy is fog tenni.
• Vitázhatóság: ha interaktivitást akarunk, akkor adjuk meg a lehetőséget az olvasóknak, hogy gondolkodjanak, döntsenek, reagáljanak.
• Hasznosság: ne írjunk olyanról, amit senkit sem érdekel. Miért olvasnánk mi el olyan dolgokat, amik érdektelenek számunkra?

Ha ezek megvannak, akkor a blog herointartalommal bír. Nem a SEO-ra kell koncentrálni, és mesterséges forgalmat gerjeszteni. Mert ez csak rövidtávon jó. Ha a keresőmotorokra optimalizálsz, elhanyagolod a humán látogatóidat. Ellenben ha a tartalomra, akkor a látogatók megsokasodhatnak a rossz keresési találatok ellenére is.

A heroin William Burroghs szerint a tökéletes termék. Az emberek bármit megtesznek azért, hogy megszerezhessék. Amit ma heroinoldalnak lehet nevezni, az például az iwiw (akárhogy is kapálózok ellene), a google és a youtube (tecső). Elég csak megnézni, napi szinten hányan látogatják és hányan nem tudnak élni nélküle.

Következzék a problémafelvetés: te miért olvasod a dinky island-et?

Megfogadtam, hogy nem foglalkozok az éretlen kis netcigányokkal, de már két hete itt van a moderációs sorba a hozzászólásuk, így muszáj vagyok foglalkozni vele. Szúrja a szemem, böki a csőröm, és nincs kedvem kitörölni. Aki elfelejtette volna, itt a korábbi poszt, ami ide kapcsolódik.

én
sebok@gmail.com | 78.92.126.210

Csak egy hülye képért veszekedsz…
Én nem a honlaptulajdonosra szállnék rá aki 1db képet levett a te oldaladról ami mellesleg már 600oldlaon rajta van…
ide csak hülyék járnak…ismerem annak az oldalnak a szerkijét és nem hinném hogy ilyen mély szintre lesüllyedne hogy 1gb képet ellopott amit te is csak loptál…
Szégyellje el magát ennek az oldalnak a szerkesztője aki lejárat más oldalakat…És láttam azt a menüt…1 saros képért nem kell balhézni amit ez a lap szerkije úgy ellopott és magénak tekinti…na mind1 egy kis hülye pöcs aki eszt a nem is tudom milyen oldalt szerkeszti…
csá te kis lopos köchög és a többi hülyegyerek

Ez a kis fasz azt se tudja, mit beszél, csak makog, mint egy majom a pórázon. Addig, amíg pofán nem baszom. Mert nem lakik messze, és nem okoz nehézséget leautózni hozzá, és elbeszélgetni az okos kis fejével. Eredetileg írtam neki egy csodaszép kis emilt, de úgy éreztem, azzal lesüllyednék az ő szintjére.
Az elmés kis majmot Sebők Szabolcsnak hívják, Nyírpazonyban a Táncsics Mihály utca 9 alatt lakik, és fogadok nincs tisztában azzal, hogy az interneten nem lehet névtelenül fikázni senkit. Tipikus faszparaszt mentalitás. Ha mégis bepróbálkozik, nem nehéz kideríteni, hogy hol lakik, és mi a neve.

Persze ezek után másnap még megpróbálkozott egy másik gépről is. Könnyen felismerhető a stílusa és a helyesírása.

Anonim
sajna@ezmaganyugy.hu | 193.68.43.65

Üdv!
Előre szeretném kijelenteni hogy én egyik fél pártján se állok.Én is weblpszerkesztő vok és nem egyszer esett elő hogy képet loptak a lapomról,de nem is szóltam ezért mivel tudom hogy nem az én képem.Már az is előfordult, hogy a saját két kezemmel rajzolt művemet lopták fel, de még ezért se törtem fel más lapját.Szerintem szálljatok le róla nem követett el semmit+ezt a képet 1000+1000 oldalon láttam már aminek 1-2 közüle hivatalos.

Üdv!

Feltörni más lapját, értitek. Mert én azzal, hogy egy egyszerű htaccess sorral lehetetlenné tettem, hogy a saját kezem által fényképezett képeket használja az én tárhelyemről, azzal feltörtem az oldalát. És természetesen a ramenes kép is olyan népszerű, hogy több ezer oldalon használják, megkérdezés nélkül. Hivatalos oldalakon. Biztosan a falu önkormányzati portálján van temérdek japán recept, amihez nélkülözhetetlen volt egy – bocsánat, mindjárt ezer – jó képet lopni.

Unom már, hogy nekem kelljen rendre nevelni a taknyosokat. A szüleik nem képesek ezt megtenni? Sírás lesz a játék vége, ezt borítékolhatom.

Tegnap Kritikus Massza volt, jó sokan voltunk. Az idő is jó volt ránk, így kellemesen telt az az egy óra a Nagyfaluban a bringázással. Találkoztam Basahalommal is, aki asszonytársa kivételével elhozta az egész családját. Még videót is csináltak, zsebtyűvel. Majd kíváncsi leszek. Vaspati is ott volt, egyedül, én pedig vittem magammal az influenza kezdeti tüneteit produkáló frau B.-t. Utóbbinak – saját elmondása szerint – jót tett a tekerés a szabad levegőn. Két faszparaszt volt csak, aki bőszen túráztatta a kocsiját, hogy nehogy jó legyen nekünk. A többi járókelő-közlekedő joviális volt velünk szemben. Kicsit kezdük úgy érezni magunkat, mintha kirakatban lennénk, úgy megbámultak.

Kicsit elgondolkoztunk a felvonulás (tüntetés?) politikai vonatkozásán, és arra jutottunk, hogy ez a tömeges kerékpározás elméletileg a libsi baloldal szüleménye lehetett, – mert ugye az éppen aktuális vezetést támadja, hogy csináljon kerékpárutakat és népszerűsítse a kerékpározást – de szigorúan politikamentesnek állítják be. Persze eljátszottunk Vaspatival a gondolattal, hogy mi lenne, ha egy árpádpöttyös zászlóval vonulnánk, de nyilvánvalóan hamar persona non gratak lennénk a tömeg testében, és kiemelnének. Félúton valahol elszakadtunk egymástól egy dinamó-aktiválási móka miatti félreálláskor, és már a finis előtt félreállva láthattam öt percig, hogy mekkora néptömeg is gyűlt össze. A kósatéren jól felkaptuk a bringát a levegőbe, vijjogtunk egy sort, és megegyeztünk abban, hogy milyen jó lenne, ha tényleg lenne valami bicikliút-hálózat a faluban, hogy mindenhová lehessen két keréken gurulni. Ezután tekertünk anyósékhoz egy levél algopyrinért – az influenzára.

Odaúton megláttuk az Oli gyros gyorskajáldát, és úgy gondoltuk, miért ne? Bezavartam az asszonyt, hogy kérdezze meg, azonnalra van-e kajájuk. Mondták, hogy 20 perc. (este hétkor voltunk, hat-hét embernél nem volt több bent) Oké, visszajövünk algopyrinnel. Anyósnál dobbantottunk, majd tekertünk vissza olléékhoz, akiknél már készen állt – kicsit kihűlten is – a kaja. Gyorsan nekifeküdtünk, mert a tekeréstől megéhezik ám a cívisparaszt. (énparaszt, Bachterné nem) Hogy a kaja minőségéről is tegyek említést: standard, porból készült majonéz-szerű öntet, standard hús, standard zöldségek, műanyag tányér és műanyag villa. Görög gyros tál, nyolcszáztíz forint. Bachterné erős párhuzamot húzott a Csapó gyros, az Apolló gyros, úgy nagy általánosságban a parasztgyrosok és e közt. Én csak helyeselni tudtam. Tocsogós, kommersz vacak. A másik kritikus massza. Nem is értem, hogy mit szeretnek benne az emberek. Ráadásul kicsi az adag. Így, hogy egyszer sikerült is megkóstolni, hogy mit készítenek, sem ajánlanám senkinek, aki egy jót szeretne enni. Inkább ne legyen lusta, és lepje meg magát (vagy párját) egy házilag készült zöldséges-húsos tállal.