Nem volt kedvem lefordítani, olvassátok! Vagy nézzétek.

Mivel most már lefixálódott, hogy mikor repülök külföldre, ezért elkezdtem alaposabban mustrálgatni az aktuális laptopkínálatot, mert egy igazi kocka gépe nélkül féltökű lepkevadász karú óriás.
Alant a lista, amit összecsipegettem Áron, öcsém, és a intarnet segítségével. Nem ismertető, hanem egyfajta emlékeztető, gondolatrendező lista ez.

• Lenovo Thinkpad T61: Ez azért lenne jó választás, mert elég bika ahhoz, hogy az asztali gépemet helyettesítse. 1400€ körül kezdődik az ára, ami nem rossz vételt feltételez. Van rajta csiklóegér, meg tapipad is, és olyan jó robusztus a kinézete. Multimédiás is rendesen. Csendesen. Szépen. Kedvenc.
• Lenovo Thinkpad x300: Ő azért lenne jó, mert kicsi. Kurvára. A vinyója csak 64 gigás, de SSD, és emiatt gyors. Külső HDD enclosure-ban lehet hozott vinyót adni hozzá végül is. Tehát maximálisan hordozható, ami előny, ha sokat mászkálok majd odakint. Erőtlen egy picit, mert kicsi a mérete, de még mindig jobb, mint a Macbook Air, amiben nincs pl. DVD lejátszó. A nagy kezem nem tudom hogy abszolválná a szűkösen rakott gombokat.
• Panasonic CF-08: Ez egy minitablet, azaz csak kijelzőből álló készülék. Régóta vágyom már egy ilyen irkafirka cuccra. Eddig Toshibákat és Fujitsukat néztem, de azokra sem volt pénzem akkor. Ez egy Toughbook, ami azt jelenti, hogy törhetetlen, karcolhatatlan, egyszóval baleset-álló. Ára emiatt kicsit magasabb az átlagnál. Viszont gépelni nehéz rajta a tollacskával. Hekkelni meg pláne. Tetézi a bajt, hogy Win CE fut rajta. Hogy minek ez nekem?
• Panasonic CF-Y5: Ismét egy panaszkodik készülék, ez is Toughbook. Annyiban lenne jó, hogy ezt sem kell hímestojásként óvni a külső behatásoktól. Árban eléggé megkérik az árát. Érdekes viszont, hogy hardverben erősen gyengécske ennek ellenére. Hogy fog boldogulni majd a 2010-es erőforrás-zabáló programokkal?
• Toshiba Portégé R500: Hardverileg picit gyengus, de ezt ellensúlyozza pici mérete. Olyan kis picurka. Kis kijelző, nagy billentyűk, kis súly, nagy vinyó, kis pénisz. Kinek-kinek a kompenzálnivalója szerint.
• Asus W7SG: Erről mit lehetne elmondani? Szép, hagy, erős VGA, viszont kurvára melegszik. Van bele integrálva minden fiszfasz, ami a fenti lepikben is, bluetooth, dvd író, wlan, gigabit ehternet. És webkamera is, integrálva. Hardverkiépítettségben majdnem ott van, mint ez a gép, amin most pötyögöm a blogtémát (az asztali gépem), csak egy kicsit kompaktabb az egész.
• Dell XPS M1530: Kicsi, könnyű, sokat tud. Dizájnos is, és kapok hozzá MediaCenter távirányítót (csak tudnám minek). A nagy teljesítményéhez képest is tud halk és hűvös maradni. Csak tudnám, hogy hogy csinálják? Másik kedvencem a listából.
• Dell XPS m1710: Ez egy power notebook, ergo erős proci, erős VGA, sok memória, erős akksi. És tíz tonna súly. Szóval öt év múlva is laptop marad. Meg jáccani jó. De jáccani már nem nagyon akarok, pláne nem winfost telepíteni. Játékos kisfiúknak való, nem borderhopper wiseguy-oknak. Megemlítettem, mint tipikus rossz választást.
• Macbook Pro: Poénnak nem lenne rossz “belebutulni” az Apple felhasználók táborába. Kérdés, hogy a magasabb ár megérné-e a nekem a cuccos dizájnt és az állítólagos stabilitást. Meg aztán ki tudnám-e használni? Leszarom a SteveJobsisták véleményét, semmivel sem jobb ez, mint akármelyik másik készülék. Nincs mindenható laptop, mert mindent emberek csinálnak, és emiatt nagy a hibalehetőség. Ettől függetlenül kedvenc ez is.

Szándékosan kihagytam a (számomra) gagyi kategóriás készülékeket (Acer, Fujitsu, HP, LG), és a nevetségesen felülárazottakat (Sony), mert számomra nem képviselnek piaci szegmenst. Milyen kis marketing-gecisen fogalmaztam, mi?
Ha tudtok okos tippekkel szolgálni (gondolok itt pölö ics-re), hogy mik lehetnek a buktatók vásárlásnál, garanciánál, milyen készüléket tudnátok még az itt produkált szájízem szerint ajánlani, ne habozzatok, kommenteljetek bátran.

Hallgattam egy interjút Clifford Saper-rel, aki a Harvardon az Ideggyógyászat és Idegtudományok professzora. A párbeszéd egy tanulmányról szólt, amit mostanában publikáltak a Science magazinban. A tanulmány arról szólt, hogy az emlősöknek van egy második napi szinten működő biológiai órájuk, ami az étel elérhetőségéhez kapcsolódik. A kutatás szerint ez a második óra (vagy idő érzékelés) egyfajta alvási ciklust átíró mechanizmus, ami arra jó, hogy így az emlősállatok (és mi is) gyorsan alkalmazkodni tudnak az ébrenléti idejükkel, így lehetővé téve, hogy minél több ételt tudjanak zsákmányolni, amikor az kevésbé elérhető.

Ez az átírás tizenhat órányi koplalás után lép működésbe. Amikor a koplalást megszakítjuk megfelelő mennyiségű kalóriabevétellel (valódi kaját eszünk), a szervezetünk átállítja a természetes ébrenléti idejét, hogy egybeessen az étkezés időpontjával. Ezért ha a jet lag-et el akarod kerülni, vagy korai felkelésre akarod szoktatni magad, nincs más dolgod, mint a tervezett ébredés előtt 16 órát koplalni, és utána behabzsolni valami táplálót. A szervezeted át fogja állítani az alapértelmezett fény alapú (a hasadra süt a nap) bioritmusát, és ezentúl minden nap a beállított időben fog felkelni.

Érdekes tudnivaló, hogy én is sokat szenvedtem a koránkeléssel, míg dolgoztam. A másik érdekesség, hogy általában hanyagoltam a reggelit. Az első étkezésem az ebéd volt, vagy a tízórai. Ami azt jelenti, hogy szinte minden nap 16 órát koplaltam vacsora és a másnapi ebéd/tízórai közt. Ha kihagynám egyszer a vacsorát, és korán bereggeliznék, és ezt rendszeresen csinálnám, akkor talán aranyat is lelnék, és korán kelnék.

Meghallgatni itt tudjátok. Van összefoglaló is róla.

Egyik ismerősöm pedig diétába fogott, de nem úgy ám, hogy koplal, hanem úgy, hogy 2-3 óránként eszik egy kicsit. Semmi zaftosat, zsírosat, hanem csupa lájtos cuccot. Elmondása szerint ebben az a jó, hogy a szervezete nincs rákényszerítve arra, hogy zsírtartalékot halmozzon fel a rendszertelen evés miatt (mert így nem tudhatja előre, hogy mikor fog megint étkezni), és így szinte potyognak le róla a kilók. Ő Kovács-diétának hívja, de nem azért, mert a kovácsok használták falun, hanem azért, mert ez a saját neve.

Hát először is: Mindent, amit a világról meg lehetett tanulni. Például azt, hogy a háború szar, de nagyon. Továbbá azt is, hogy igenis, LEHET elég nőd. Az okos emberek szemüveget viselnek. Minél kevésbé foglalkozol a szexszel, annál több lehetőséged adódik majd rá. Amikor meghalsz, egy hosszú beszédet kell mondanod, és abba kell hagynod az utolsó mondat előtt. Mindenki Japánt akarja meghódítani. Minden földön kívüli élőlény a Földet akarja elfoglalni. Az űrben kiválóan terjed a hang. A hó szerelmet jelent. A legjobb csapatok öt főből állnak. Istennőkben kell hinned, nem istenekben. A tanárok kiválóan céloznak apró tárgyakkal. A bosszú óriási kalapáccsal a legédesebb. A nők buknak a vesztesekre, a férfiak viszont mindenre. A legfaszább fegyver még mindig a kard.

A hőst nem lehet kihozni a sodrából, amíg nem bántják a barátnőjét. A zöld hajú földönkívüli lány mindig elárulja a népét a szerelméért. Sose bízz egy óriásvállalatban. Sosem lehet elég hosszú a hajad. Az izzadás a stressz biztos jele. Az álmodozásnak mindig baleset a vége. A cuki kis szőrmók sosem az, aminek látszik. A cseresznyefák virágzása nosztalgiát jelent. Mindig emlékezni fogsz a szomorú történetekre. A kettős öngyilkosság romantikus. A puccos fagyit csak a lányok fogyaszthatják. Mindig a legerkölcsösebb szereplő fog meghalni. Akármennyi vért is vesztesz az orrodon keresztül, nem halhatsz meg vérveszteségben. A baseballsapkás fiú sokkal erősebb, mint amilyennek látszik. Minden démonnak/szörnynek hatalmas nemiszervei vannak. Minden gyerek tud óriásrobotot vezetni, csak gyakorolniuk kell néhány napot előtte. Az összes középiskolás gyereknek a szülei üzleti úton vannak távol. Mindig az idősebb nővér a kedves, a fiatal a pimasz. Minden magára valamit adó főgonosz vagy el akarja foglalni a világot, vagy fel akarja robbantani azt. Japánban mindenki kitűnően tud énekelni.

Akárhányszor építik újra, Tōkyot mindig egy óriási tűzgolyó rombolja le. A harcművész mindig védetlen a barátnője által adott pofontól. A takahasi-törvény szerint az étel kiváló motiváló tényező. Minél hosszabb egy harci fogás neve, annál hatástalanabb. A Föld sorsa általában néhány iskolás kölykön múlik. A hősnőnek mindig le kell vetkőznie és átöltöznie a rosszfiúkkal történő harc előtt. A gonoszt nem lehet végleg elpusztítani, maximum száműzni valami távoli dimenzióba, ahol is néhányszáz év múlva felébred. Ötven éves kor alatt bárki tud három métereseket ugrani. Az ostoba, balfasz kapitányok megnyerik a csatát akármekkora túlerővel szemben is. A rosszarcú főgonoszoknak jutnak a legszebb és leglátványosabb halálnemek. Egy szamurájkard mindent átvág. Hatvan év fölött mindenki összemegy, ahogy öregszik, egyre apróbbra.

A legszexisebb mangalányokat rajzolók nevei mindig U-val kezdődnek. A jpop-ban az angol szavak nem azért vannak, mert van valami értelmük a kontextusban, hanem azért, mert jól hangzanak. A hős mindig elbukja az első csatát az új ellenféllel. Sose bízz azokban, akiknek két fülbevalója van. Sosem lehet kéznél elég répád. Könnyedén megtudhatod, hogy melyik show a legnépszerűbb, elég megnézni, hogy hány H-dōjinshit csináltak a szereplőiről. Az interneten az anime=hentai, a hentai=szerelem. Az animenézők 85%-a szereti a hentait is. Az anime-szereplők 93%-a, akiket az interneten, a tévében és DVD-n láthattál, szerepelt már H-dōjinshiban.

forrás: az internet. fordítás: kútfejem.

Néhány éve, emlékszem, sokan nevettek az első öngyilkos bombamerénylőkön: értetlenkedtek, olyan furcsának és ellentmondásosnak tartották őket, mint a kamikazékat. De azok mégis csupán legendabeli japánoknak tűnnek, olyan régiek, olyan távoliak. Aztán hirtelen megjelentek azok az emberek, akik hitből és/vagy elkeseredettségből gyilkoltak. Később őket terroristának nevezték el a valódi terroristák. Viszont tény: a kényelmes, langyos vízben meghízott, ingermentes és tunya européer számára elképesztő és rémisztő volt ez a fanatizmus. Lehet ennyire kétségbe esni? Lehet ennyire hívőnek lenni? Lehet ennyire bátorrá válni? A 2006-os tüntetések születésénél én azt mondtam: nem lesz elég nagy a tömeg, amíg a birkaember meg tudja venni a sörét, meg tudja nézni a szappanoperáját, s lesz táp a csecsemőjének. Akkor viszont, ha ezeket elveszik, ha nem lesz mit veszítenie, ha a gyermeke éhezik, s ő nem lát többé javulást, könnyen öngyilkos merénylő válhat belőle. A legveszélyesebb az az ember, akinek elvették mindenét, ezért már nincsen mit vesztenie. Néhány magyar (bármilyen hihetetlen ez a viszonylag kényelmes helyzetünkből figyelve) már közel áll ehhez a szinthez. Mégis az ilyen valódi céltól, átgondoltságtól és stratégiától mentes szalmalángszerű fellángolások nem érnek túl sokat. De a Magyarok Nyilai-szerű kezdő terrorcsoportok megszületése, majd későbbi megerősödése szükséges és logikus következményei voltak és lesznek a hazánkat és nemzetünket elnyomó nemzetközi érdekeltségű hatalom szellemi terrorjára válaszul. Csak az csoda és jellemzően magyar, hogy ilyen későn érkezett, ilyen sokat kellett tűrni hozzájuk. Ez még mindig csak az út eleje.

Blogintól loptam, elnézést kérek.

A fogadóállomás (a honlapjuk szerint így kell nevezni) ‘85 november 1.-én épült, Taki bácsi (aki szintén Feri, mint a hegy) ‘88 decemberében taxiskodott arra a Szomszédokban, én pedig 2007 szeptemberében voltam ott először. Jó eséllyel itt fogom elhagyni cigányországot. Videó alant a taxishiénákról. (tovább…)

Nézzétek meg a videót, és töpregjetek azon, ami én töprengtem el. (tovább…)

Márpedig én most leszögezem, hogy a negyedik legjobb dolog a pina után a Google Earth. El lehet vele szállni! Nincs is más dolgunk, mint elindítani a programot, és winfos alatt nyomni egy ALT+WIN+A gombkombinációt (Niklas “Bucky” Wirth bácsi eme kombináció hallatán már elismerően füttyentene), vagy linux alapú gépeken a CTRl+ALT+A-t, majd kiválasztani, hogy gyorsan (F-16) vagy lassan (SR22) szeretnénk repkedni, kiválasztani egy repteret, ahonnan indulni szeretnék (a jelenlegi pozíciónkból is repülhetünk), és egy start flight gombot nyomni. Ezután megragadhatjuk a dzsojsztikunkat, vagy ennek hiányában az egeret, vagy ennek hiányában a kurzorgombokat, és repkedhetünk.

Nem árt a realizmus érdekében kicsit spanolni a layereken, egy felhőréteg rengeteget dob az élményen. És ugyebár mondanom sem kell, hogy akárhová elrepülhetünk a Föld bármely pontján. Azerbajdzsánba, a Góbi sivatag dűnéi fölé, San Franciscoban megnézhetjük a nagy piros hidat, amit valamiért arany kapu hídnak hívnak, elrepülhetünk a Nagyfalu 2003 óta hanyagolt alacsonyfelbontású műholdképe fölött, vagy akár a Grand Takonyban Kanyonban is búvárkodhatunk. Bizonyos rasszokat kevésbé kedvelőknek örömhír, hogy a West Bank fölött elrepülve, egy lomha jobbkanyar után megszórhatjuk sivító virtuális bombákkal Tel Avivot. Kevésbé rasszfüggőknek tudom ajánlani a Nílus zöldellő deltáját, azt mondják, év mostani szakaszában csodálatos látványt nyújt. Kuba fölött is élmény repkedni, mert megmutathatjuk hosszú középső ujjunkat Fidelnek, a kasztráltnak. De sorolhatnám Buenos Aires, és a Rio vegyszerkék deltájának felderítését, Sun City körkörös utcáinak a megkukkolását Arizonában, csapni egy kört a Nordkapp körül, Bajkonur és a Kozmodrom felderítését a vörös homokban, a Jaipur-i erőd megtekintését Indiában, és még sok-sok más látnivalót. A lehetőségek adottak, csak ki kell használni őket.

Sajnálatos azonban, hogy az égboltra (Google Sky) átkapcsolva nem lehet repkedni, mert szívesen meglátogattam volna a Tau Cetin Tau bácsit. Tirittárárá tutú! (a tecsős link miatt külön elnézést kérek)