a gépszétdobás miatt Bachterné két fiókban hordozott vinyója árván, fiókdugóhely nélkül maradt. és neki az ezeken a vinyókon lévő adatok nagyon fontosak, hogy az akut sorozathiányát leküzdhesse velük. tudniillik tele vannak a vinyók gilmore girlz-zel, kés alatt-tal meg mindenféle egyéb női cuccokkal. eddig csak a nézhetővé tétel érdekében kellett a gépembe préselni, hogy hálózaton vagy más alternatív módon tudja nézni a laptopján, most viszont, hogy nincs asztali gép, így abszolút elszakadt a hülye sorozataitól. erre a megoldást jó áron segítségével találtam meg, aki külső vinyófiókot ajánlott, usb-s csatolási felülettel. nem is került sokba, ahhoz képest, hogy csak egy alu dobozkából, egy gl811e-s chip-pel ellátott csatolófelületből, egy usb kábelből és egy külső tápból állt. voltak drágábbak is, amik már tudtak firewire-t is, meg sata-t is, de nem akartam annyira nagy beruházásokat eszközölni.
a lényeg az, hogy elsőnek öcsém vinyóját próbáltam ki az aluszekrénykében, mert az is nálunk vendégeskedett. meglepő módon nem ment a drága. asszony szólt, hogy le kellene menni anyósékhoz, és gondoltam kapóra jön a lehetőség, és kipróbálom néhány winfosos gépen, hátha az ubuntuval van baja. de nem, mert azokkal sem ment. természetesen délután beszéltem áronnal, aki elmondta, hogy az övé (igaz, hogy laptopvinyó kis tokban) mindenféle konfig nélkül működik, csak winfos alatt kell a lemezkezelőben aktiválni, és utána működik. és ha nem jó az enyém, akkor holnap majd árvácska – mivel ő szabin lesz – kicserélni nekem egy másik, nekem tetsző darabra.
én áron metódusából indultam ki, és próbáltam mindenféle rafkós módszerrel felmountolni a cuccot ubuntu alá. amikor hazajöttünk a meghiúsult winfos próbából, és már teljesen elcsüggedtem a szar hardver miatt, akkor jutott eszembe, hogy ki kellene próbálni a célvinyókat – Bachterné vinyóit is. és csodák csodája azok működtek. mindkettő. és hogy miért? azért, mert a master/slave jumperük masterre volt állítva. az öcsémé pedig nem. tehát elmondhatjuk, hogy egy nagyot szoptam egy rohadt kis jumper miatt. nem baj, ha esetleg valaki vesz ilyen külső vinyótartó 3,5″-os kis dobozkát, ügyeljen arra, hogy a benne lévő vinyó masterre legyen állítva. mementóként álljon itt a saját károm, amiből más remélhetőleg tanulni fog.

i pray for the strength to change what i can, the inability to accept what i can’t, and the incapacity to tell the difference.

…még az éjjel kimulatom magamat! húzd rá cigány, hadd szóljon a nótája, most viszem a gépemet eladásra! valahogy így is kezdődhetett volna a számítógépem elkótyavetyélésének története. de nem így kezdődött. úgy kezdődött, hogy öcsémmel random módon összedugtuk a fejünket, és elgondolkodtunk a játékok emelkedő gépigényén, és az új hiperszuper duál-kvadró-delta-penta core-os processzorok létjogosultságán. meg a ddr 3-as memóriákon. és az árgépet felütve elkezdtünk nézelődni mindenféle alkatrészek után. arra jutottunk, hogy egy decens (már megint ez az álműveltség!) gépet össze lehetne rakni 120-140 forintból. de ennek néhány akadálya van: az egyik, hogy nincs elég lecsón munkanélküliként erre a kunsztra. még ha el is tudnám adni a gépemet, ki lenne az a bolond, aki megvenné? végül is egy egygiga ram-os, ati 6600xt-s 2500-as bartonos amd procival felszerelt gépecskéről lenne szó, amin a 2006 évvégi játékokig minden játék fut max felbontáson. szóval a mostani belépő szintű fostalicskákhoz képest igen jó kis vas (volt) ez. ráadásul a szentimentális értéke annyira nagy volt számomra, hogy olyan érzés volt a gépem áruba bocsájtása, mintha a kocsimat/lakásomat adnám el. vagy levágnám a fél kezemet. mert tudni illik, hogy “az ember számítógép nélkül félkarú óriás”. végül is arra jutottunk öcsémmel, hogy ha kell valakinek 50 forintért, az vegye-vigye, üsse kavics, kell az új gép. pedig milyen szépen kihúztam takarékon majd’ négy évig gépfejlesztés (és felesleges pénzkidobás) nélkül.
a vasat természetesen jó áron szerzi be, jó áron. a jövőhét közepére lesz meg, és akkorra kellene eldöntsem, hogy csak ubuntu legyen a gépemen vagy csak winfos. a multiboot dolgoktól irtózom, mert alapjában véve félmegoldások.

update: a gépre öcsémnek sikerült egy vevőt kerítenie. kivittük házhoz, elbúcsúztam tőle, megsimogattam utoljára, és könnyes szemmel hátat fordítva elporoztam haza.

avagy a kis lisztbogár. hadd mesélem el, hogy hogy jártunk ezekkel a drága élősködőkkel. Bachterném, mióta megvettük a kenyérsütőt, egyfolytában jobbnál jobb kenyereket és kalácsokat gyártmányol mindenféle webes receptek szerint. néha kísérletezik is (vegyes sikerrel) boltban kapható kenyéralapanyagokkal. ezek ilyen liszt, élesztő, magvak és egyéb adalékok (az egyébről kicsit lentebb), amiket a kenyérsütőgépbe borítva és kis víz hozzáadásával fáradtság nélkül lehet kenyeret készíteni.
a gondok forrását egy cora nevű, francia tulajdonban lévő hiperszuperben szereztük be. gondolhattunk volna korábbi rossz ómenekre, mint az egérrágta babapiskótás zacskó, lejárt szavatosságú fagyasztott halfilé, vagy a molyos száraztészta, de nem tettük, és tudatlanul megvettük a kenyérkeveréket. ez hazavitel után a spájzszekrényben került elraktározásra, és el is felejtkeztünk róla úgy jó egy hónapra. két hét múlva észrevettem, hogy apró barna bogarak jelentek meg a spájz környékén. gyorsan elnyomkodtam őket, és káromkodva gondoltam arra, hogy mire nagy nehezen sikerült kiirtani levendulával a kajamolyokat (Bachterné szerint molyzlik), megjelennek új rohadékok. ezek a kis buzi barnaságok viszont egyre többen lettek, és kénytelenek voltunk kidobálni a spájzból az összes fertőzött liszesárut a kukába. gondoltuk, hogy így majd alávágunk a szaporulatnak. egy ideig csend is volt, de egy hét múlva megint elszaporodtak, de olyannyira, hogy már a plafonon is grasszáltak. alig győztem őket levadászni. gyorsan megkukkoltam a neten, hogy mi a szar lehet ez a kis élősködőféle. a gugli szerint ez nem zsizsik (amit asszonykám mondott), hanem lisztbogár, és annak kukac állapotú vállfaja. mivel passzív úton terjednek, ezért mindenképpen a behozott cuccal jöttek ide látogatóba. tehát az egy hónapja megvett, kidobott, és azután újat vett lisztkeverékkel jöttek megint, amit szintén a cora-ban vettünk korábban.
na ezután elhatároztam, hogy spájz-szafarit tartok, és megkeresem a baj forrását. kisvártatva meg is találtam (amint azt a bejegyzésem illusztrációjaként kiválóan láthatjátok), és gyorsan kipucoltam őket a szekrénykéből. amikor kiraktam a pultra a második lisztkeverékest, csak úgy burjánzottak elő belőle a kis dögök.
tanulság: lisztes, bogarasodó lisztesárut csak olyan helyről venni, ahol rendszeresen cserélődik, és friss az áru. ergo nem nagyáruházból, hanem kisboltból. és miután megvettük, azonnal felhasználni. vagy áttenni hermetikusan zárható tárolóba. befőttesüvegbe, vagy valami vákuumos műanyag piklibe.

meghal a cigány, a túlvilágon találkozik kádár elvtárssal. kádár megkérdi:
- te cigány, mikor volt jobb élni? mostanában vagy az én időmben?
- a te idődben a politikusok politizáltak, a munkások dolgoztak a romák meg loptak. mostanában meg a politikusok lopnak, a munkások politizálnak és dikk, azt akarják, hogy én dolgozzak!

most hétvégén lesz az autómentes nap, reméljük jó idő lesz ránk, és nem fog az ülőgumónk a nyeregre fagyni. a máv különleges kedvezménnyel kedveskedik az “alternatív” közlekedők részére: a héten nem kell fizetni a vasúti kerékpárszállításért. máv mobilitás az akciójuk neve. természetesen én mindenben a hátsó gondolatot látom, és itt is a “megújult” mávstart a huszas-harmincas fiatalok megfogását, mint legfogékonyabb réteget célozták meg a marketingjükkel. bánja a fene, csak legyen olcsóbb a jegy, és legyen kevésbé szar a színvonal. mert így még mindig jobban megéri autóval elutazni bárhová.
a kritikus tömeg programajánlója a tovább gomb alatt.
(tovább…)

ma egy félórás kertbeni telefonbeszélgetés alatt (eszmecsere volt az m3-asról ferihegy2-re jutásról és a jpg-k cd-re írásáról) eszméltem rá, hogy érik a dió. össze is szedegettem fél kézzel vagy harminc darabot a földről. előtte benne voltam a nintendóban, és egy kézzel azt nem tudom kezelni.
gyorsan felkopogtam Bachternének, hogy jöjjön gyorsan két szatyorral meg a partvissal, mire ő leloholva kérdezte, hogy mi van? sok a kosz? én a diófára mutattam, és kisvártatva már az egyik alsó ágán kapaszkodtam fölfelé, föl a csúcsra, mint rocky balboka. majmokat megszégyenítő mozdulatokkal elkezdtem ugrálni az ágakon, amiről záporozott a dió. asszonykám nem győzött elugrálni a csonthéjas kis dögök elől. amikor már eléggé lefáradtam, és decens (imádom ezt a szót használni, mert rávilágít hiányos műveltségemre) mennyiség gyűlt össze a fa alatt, lemásztam. ezután gyorsan eljátszottuk a kommunista rigmusok egyik idevágó passzusát (te meg babám szedjed rózsás köténykédbe), és lihegve feljöttünk. asszonypajtás megjegyezte, hogy ezért vannak úgy kibikásodva a falusi emberek, mert minden évben megverik a diófájukat, és általában nem egyet, hanem többet.
holnap szerzek egy diótörőt, és nekiállok bomlasztani.

csak azt tudnám, hogy mit csinálnak a franciák rokfortzabálás után a szájszagukkal? ugyanis én akárhogy mostam a fogam, öblögettem szájvízzel, rágóztam 2 kg-nyi rágóval, csak megmaradt a szájszagom. az történt ma, hogy Bachterné rokfortos-paprikás spagettit csinált, és jól beettem belőle ebédre. a szájszagot próbáltam kompenzálni, mert a szobanövényeim közeledtemre erősen kókadásnak indultak…
rövid gondolkodás után arra a következtetésre jutottam, hogy a franciák nem is próbálnak a rokfort szagára rágyúrni, mert nekik évszázadok során kialakult egy olyan szájflórájuk, ami azonnal megöli az ellenséges penészbaktériumokat és egyéb bűzkeltő kajamaradványokat. vagy akkora szimbiózisban vannak a juhokkal, hogy meg sem érzik eme apró kis szagot. a nyelvükben is alig van “levegőt kifelé fújó” hang, ami szintén a szájszag nemkompenzálását látszik bizonyítani. ha lenne ilyen hang, akkor biztos jobban ügyelnének a szájhigiéniára, mert amúgy bevérzett szemmel lefulladna minden beszélgetőpartnerük.
na mind1, azért megmondtam Bachternének, hogy többet nem akarok penészes-bűzös sajtot látni az asztalon. maradunk a parmigiano reggiano-nál.