számot vetettem az ezévi történésekről. kipucoltam az emotional baggage-et. letöröltem több, mint 600 sms-üzenetet a bunkofonról. januárban törte össze a kisköcsög asszonykám kocsiját; februárban áttért a djuice-ra szintén Bachterné. február közepén gerilla-matricáztunk blogadmin-nal és néhány falubéli ződpárt-aktivistával; hó végén Bachterné angol zárótesztje 97%-os lett. márciusban elszállt mátrixhv vinyója, rajta sok-sok fontos adattal; kis késéssel levizsgáztattam az autómat; mázlis (macska) a végét érezte. hó végén meghalt asszony nagypapája. áprilisban megtudtam, mi az a prikolics; kollégám agresszív lett, mert megmondtam a véleményem róla; anyám beismerte, hogy hibázik, de azért igyekszik; hó végére elpusztult mázlis. májusban jó sok fizetést kaptam; kiki barátom nem tudott a keresztapában az autóból kiszállni; megkíséreltünk nyerni a tihany camembert-tel; vizsgázgattunk az iskolában. júniusban vittük rudit (macska) állatorvoshoz; Bachterné csinált darázsfészket (kaja); bajnok lett a loki, és ki kellett menjek az esőben a kósa térre; sikerült egy csávón keresztül feléleszteni a döglött vinyómat; asszony úszni járt anyóssal; anyámék nyaraltak 1k-val; csináltam néhány sztárfotót kollegináról az iwiw apropóján. júliusban eurót vásároltunk (286 ft-ért) a nyaraláshoz; utána nyaraltunk, itt nem volt sms. augusztusban mátrixhv diabló2-zott; osztálytársam rómában nyaralt; jelentkeztünk nyelvvizsgára; a smarkot diagnosztizáltattuk; elbicniceltem a fogdokim psionját vaspatinak. szeptemberben fogdokim vett egy sony nw-e002f-et; összedobtam púderes kollégámnak egy gépet; warezkodtunk kikivel egy kicsit; Bachterné megvette az új depresszió albumot; elkapták tomketet pestországban. októberben nyelvvizsgáztam(tunk) csudapesten; szójaszószos csirkelábat láttunk a nagy kínai piacon; visszaállítottuk az óráinkat. novemberben kolleginát átbaszta a másik kollegina, mert azt hitte, hogy ő a soros, pedig nem; anyós vett egy 6103-as nokiját; szerepeltem rádióban; netet terveztünk; pogácsáztunk; megtudtuk, hogy a macskák taurint termelnek. decemberben kaptam szerencsecsigát lánysepitől (így néz ki: _@_, ); eladtam a döglött vinyómat; apámékat diszkriminálták; asszonytárs fogából letört egy darab; karácsonyoztunk; bosszankodtunk a közlekedési morálon és szilvesztereztünk.
az utolsó mondjuk még a jövő zenéje…

mit mond bachterné?
micsoda rendetlenség! gyerünk,
takarítsunk ki együtt!
a ruhád ott hever a padlón!
itt állsz majd ruha nélkül,
ha nem mossuk ki őket most rögtön!

mit hall ebből bachterman?
bla, bla, bla gyerünk!
bla, bla, bla együtt!
bla, bla, bla a padlón!
bla, bla, bla ruha nélkül!
bla, bla, bla most rögtön!

az ünnepek csendesen, békésen teltek el, egy kicsit be is kellett mennem dolgozni, úgyhogy mindenből jutott egy kóstoló. anyámékból, anyósékból, melóból. ami pozitív volt, az az ingyenkaja. mindenhol ingyen ettünk asszonypajtással. kaszinótojás, hallé, paprikáskrumpli, rántotthús, mindenféle sütemények és torták. igyekeztem mindenből keveset enni, hogy ne legyen gyomorrontásom.
apámék megkapták karácsonyra a tré-online-tól a vonalat, és azóta mind a négyen rá vannak zombulva a netre. sógorék is kaptak mikrohullámú netet, így náluk az egész falu online van már. a kölykök meg játszanak ezerrel multiban.
ajándék is lett jócskán. én a szöveg elején látható ironside bakancsot kaptam, jó vasalt, meg kényelmes is. csak kicsit körülményes a fel- és levétele. és jól recseg a bőr, ahogy lépek benne. kaptam könyveket is, három philip k dick regényt, neil gaiman amerikai istenek-jét, gerald durrell – my family and other animals-t, és a lord of the flies-t, william golding művét. lesz mit olvasni.
a nagyfaulban jártunkkor-keltünkkor megfigyeltük, hogy 25.-én dél körül senki nem volt az utcákon, csak elvétve néhány csövi. úgy látszik, hogy mindenki szépen csendesen ült otthon a fa alatt, vagy gyomorbajosan állt sorba wc előtt.

híve légy, mint dalnak a zenész
löttedt farkad lepje be a penész.
de nehogy e vers miatt legyünk haragba
a karácsonyi malacot húzd valagba.

a tökéletes karácsonyi haiku-sms.

a teremtés rövid története, karácsonyra:

• kezdetben teremté az úr a bitet és a byte-ot. és teremté ezekből a szó-t.
• és a szó-ban két byte volt, és nem létezett semmi más. és az úr elválasztotta az egyet a nullától. és látá az úr, hogy ez jó.
• és mondá az úr: legyen adat. és így történt. és mondá az úr: foglalja el az adat a megfelelő helyet. és megteremté az úr a floppy diszkeket, a hard diszkeket és a kompakt diszkeket. és látá az úr, hogy ez jó.
• és mondá az úr: legyen számítógép, ahova a floppy diszkeket, hard diszkeket és kompakt diszkeket be lehet helyezni, és elnevezte hardvernek. és látá az úr, hogy ez jó.
• és szoftver még nem létezett akkor. de az úr megteremtette a programokat, nagyokat és kicsiket az ő fajtájuk szerint. és mondá az úr: szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek meg a memóriát.
• és mondá az úr: teremtsünk programozót, és alkosson a programozó új programokat, és irányítsa a számítógépeket, a programokat és az adatokat.
• és megteremte az úr a programozót, és elhelyezte a számítóközpontban. és megmutatta neki az úr a könyvtárszerkezetet, és mondá neki az úr: használhatsz minden könyvtárat és alkönyvtárat, de ne használd a windows-t.
• és mondá az úr: nem jó a programozónak egyedül. álmot bocsátott rá, és kivette egyik oldalbordáját, és másik lényt teremtett belőle, aki felnéz a programozóra, aki szereti azt, amit a programozó csinál, és elnevezte az úr ezt a lényt felhasználónak.
• és ott volt a programozó és a felhasználó a csupasz dos alatt, és látá az úr, hogy ez jó.
• de bill okosabb volt az úr minden más teremtményénél. és bill megkérdezte a felhasználót: mondta-e az úr, hogy ne futtass egyetlen programot sem?
• és a felhasználó válaszolt: azt mondta az úr, hogy használhatunk minden programot, minden adatot, de mondta, hogy soha se használjuk a windowst.
• és mondá bill a felhasználónak: hogyan beszélhetsz olyasmiről, amit meg ki sem próbáltál? abban a pillanatban, hogy a windows-t futtatod, olyan leszel, mint az úr. képes leszel bármit létrehozni egy egyszerű egérkattintással!
• és a felhasználó látá, hogy a windows gyümölcsei szebbek és könnyebb őket használni. és látá a felhasználó, hogy minden tudás haszontalan, mert a windows képes azokat helyettesíteni.
• és a felhasználó installálta számítógépén a windowst, és mondta a programozónak, hogy ez jó.
• és a programozó azonnal elkezdte keresni az új drivereket. és megkérdezte őt az úr: mit keresel? és a programozó válaszolt: új drivereket keresek, mert nem találom őket a dos-ban.
• és mondá az úr: ki mondta neked, hogy új driverekre van szükséged? futtattad a windowst? és a programozó válaszolt: bill mondta nekünk!
• és mondá az úr billnek: azért, amit tettél, gyűlölt leszel minden teremtmény előtt. és a felhasználó boldogtalan lesz miattad. és örökké a windowst kell árulnod.
• és mondá az úr a felhasználónak: azért, amit tettél, csalódni fogsz a windowsban, és az megeszi minden erőforrásodat. lassú programokat kell majd használnod, és örökkön örökké a programozó segítségére fogsz szorulni.
• és mondá az úr a programozónak: azért, mert hallgattál a felhasználóra, sohasem leszel boldog. programjaidban hemzsegni fognak a hibák, és ki kell javítanod őket, és újra ki kell javítanod őket az idők végezetéig.
• és az úr kiűzte őket a számítóközpontból, az ajtót bezárta, és jelszóval levédte.

general protection fault.

once it’s too late, you appreciate what a miracle life is. you realize that nature is ruthless and our existence is very fragile, temporary and precious. but to go on with your daily affairs, you can’t really think about that, which is probably why everyone takes the world for granted and why we act so thoughtlessly

orson scott card egy zseni. pont. a végére jutottam a végjáték (ender’s game) c. könyvének, és azt kell mondjam, igen karakterépítő élmény volt. egy hat éves kissrácról szól, akit kiképeznek kurva kemény katonának, kiváló stratéga válik belőle, és majd megmenti a földet a hangy inváziótól. egy kis pszichológia, egy kis manipuláció. többet nem akarok ellőni a sztoriból, olvassátok el!

a mai kollokviumomon sikerült egy kövér ötöst összehoznom, amit stílszerűen zabálással ünnepeltünk meg. Bachterné idegei már fel voltak spécizve a belvárosi közlekedés és a munkahelye jóvoltából, ezért kis “utolsó” ajándékvásárló körutunkat én vezettem végig, mert viszonylag pihentebb voltam nála. köszönhető a redbullnak, és a benne buzgó taurinnak. meg is jegyezte, hogy figyelte, de nem nagyon pislogtam.
a majomparkba mentünk a hülye markt miatt, ahol dvd-t vásároltunk – volna ajándékba, ha lett volna. én azért vettem két klasszikust: danny the dog és a life of brian. akkora tömeg volt a parkolókban, hogy lent csak leghátulra tudtam beállni, úgy is keresztbe, a fal mellé. a smark befér, mert igen rövid.
a belváros felé vettük az utunkat a meghiúsult shoppingolás után, ahol gyorsan találtam is nemfizetős-nembüntetős parkolóhelyet. megsasoltuk a kósa téri bazársort, jajj bocsánat, autentikus kézművészeti kistermelők által készített termékek árusítását, és vettünk is néhány …-t. azért nem írom, hogy mit, mert lehet, hogy az ajándékozott is olvassa a brogot. kaját nem akartunk venni a lacikonyhán (nem kívánjuk szegény lászlók népességét csökkenteni), ezért próbaképp a byblos török gyrozdába vetődtünk be. mivel sokat bóklászok arra gyalogszerrel, ezért a hely kívülről ismerős volt, és még emlékszem az épülő kósa konkurencia központ pozdorjakerítésére festett reklámjukra, ezért bizalommal nyitottam irányukba. a jól felfújt árakon meg sem lepődtünk (950 pénz egy gyrostál), lévén közel a kósa tér, közel a turista-felvevő terület. rendeltünk is kettőt az utóbbi tálakból, és kisvártatva ki is hozta nekünk asztalhoz a csaj. ami meglepő volt, mert ki volt írva a bejárat mellett, hogy kiszolgálás a pultnál. ezek szerint inkább a rendelés a pultnál, kiszolgálás az asztalnál felirat lett volna helyes. a személyzet egy vidámabb és egy ruganyos csajból állt. láttunk egy kopasz fejet is monitor mögé bújva, de őt – egyelőre – nem tudtuk hová tenni. nagyon gyorsan összerakta a csajszi (nem a rugózós) a kajánkat, és jó étvágyat kívánva elénk helyezte. én első ránézésre anyám fetás-paradicsomos nyári görögsalátáját (isteni módon állítja össze az ízeit, kiváló gasztronómiai élmény amúgy ezt fogyasztani) néztem ki belőle. talán a sok paradicsomdarabka miatt. másodikra az édeskáposzta és a lilakáposzta különös kombója tűnt fel. buja fokhagymaillat lengte körül, ami miatt gyorsan (gyros-an. hű, ez nagyon szar volt…) nekiestem. közben Bachterné is meggusztálta, és ő is nekilátott. az ő első benyomása az volt, hogy ez inkább fitness-saláta, mint gyros. a káposztás-fokhagymás cucc, amivel nyakon öntötték, jól eláztatta a krumplit és a sületlen húst. szóval ahogy ettem, az járt a fejemben, hogy káposztás uborkás hideg salátát majszolok. a fokhagyma is csak íz volt, mivel fokhagymaporral pótolták az eredetit.
emlékeztetőül itt egy kép, hogy hogy kellene egy görög gyrostálnak kinéznie. friss, ropogós, jól átsütött minden, és egyszerű. pita alul, hús és krumpli szélen, paradicsom, hagymakarika, rajta pici oregánó, és a legszélén uborkás-kapros, vagy más random sűrű köretek. nyam.
egy gyros nem attól lesz gyros, hogy mindeféle szarral nyakonöntik a húst és a krumplit, hanem az alap fűszerezéstől. és a byblos-os gyrosnak ez híján volt. a csalamádétól, amit raktak rá, teljesen átnedvesedett minden alatta. a lilakáposztától meglilult. borrrzasztó. és drága is. kerüljétek, hacsak nem vagytok a főnök haverjai, és nem ingyen van.
főnök, mert kiderült, hogy ki a kopasz fej tulajdonosa. miután kikísérte a nőismerős vendégeit, utána én a pultnál fizettem az ott lévő csajoknak, ő a monitorhoz visszafelé menet megmarkolta a mosolygósabbiknak a fenekét. a szemem láttára. very unprofessional. nem vagyok az a prűd fajta, csinálja nyugodtan, akivel akarja, de a beosztottait ne előttem markolássza. (főnök-beosztott kiszolgáltatott testi kapcsolatból legyen elég erre a városra a hotel gondola) otthon meg azt csinál az ember, amit nem szégyell.
ahogy írom ezeket, a fokhagymaport még mindig érzem a számban. basszameg, most nézem, hogy mennyit írtam. pedig rövidre akartam fogni. na mindegy, most már kitörölni nem fogom. úgyis elolvastátok.

Bachter+né, biblikus héroszok

múlt hét szerdán, megszegve elhamarkodott eskünket, beugrottunk efendibe gyrosozni. az előzménye az volt a dolognak, hogy öcsém kifigyelte, hogy a másik két bénagyerek nem nagyon szerepel, mert nem váltak be, hanem ismét a morózus srác nyomja az ipart. mint megtudtam, sanyinak hívják. megfogadtuk, hogy ha nem ő lesz, oda se szagolunk. de mivel ő volt, ezért bementünk. szokásos, kicsi+nagy, ohne csipi után megkérdezte, hogy nem viszünk-e haza egy kis pitát. kérdeztük, hogy mi van? erre ő mondta, hogy túl sokat rendeltek, és nem akarják kidobni. sima kenyértészta, jó kenyér helyett. le is lehet fagyasztani. ingyen van. vigyétek már, na. ezeket is mondta. mire mi: akkó jöhet. adott is két zacsival vagy 20 darabot. meglepődve ültünk le, és még evés alatt is azon rágódtunk, hogy de jó, hogy bejöttünk. figyeltünk másokat, de ők nem kaptak a pitából. hiába, a törzsvendégség valahogy meg kellene térüljön. kifele menet még kértünk vagy 30 darabot, (volt még egy csomó nekik) amit leszállítottunk szüleimnek. ők is nagyon örültek a potyának.
asszonytárs másnapra csinált is magának a munkába két szendvicset a pitákból, csak elfelejtette magával vinni. tíz órakor írt, hogy hopp, a tízórai itthon maradt. én sms vissza, hogy így jártál, berakom hűtőbe, hogy ne romoljanak. egy zacsival lefagyasztottunk a pitákból. jó lesz pirítani, ha éppen kenyérhiányban szenvedünk.