ahelyett, hogy a rohadt topo zh-mra készülnék, a rohadt brogommal foglalkozom. csak tanulni ne kelljen. hábazmeg, hogy ezt a hülyeséget nem tudom kinőni. azt hinné az ember, hogy harminc éves korára kinövi levedli ezeket a gyermekkori dolgokat. nagyon úgy látszik, hogy nem. meg kell békéljek a gondolattal, hogy hülyén és resten fogok meghalni.

Bachterus ignoramus

ahogy olvasom kurt vonnegut – a bajnokok reggelije könyvét, egyre jobban körvonalazódik bennem az a gondolat, hogy normális ember nem ír könyvet, nem költ költeményt. csak az, akinek valami defektje van. lásd: vonnegut, p.k. dick, poe, asimov, byron, shakespeare, stb. a lista tetszés szerint folytatható.

erősen gondolkodtam, hogy extenzív játszási kényszerem csillapítására és a mostani pc-re átportolt játékok irányíthatatlanságának megoldására beruházok egy gamepad-ra. van már egy gravis exterminator nevű valamim, ami most éppen öcsémnél dekkol. ez utóbbi nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így odaadtam neki tartós használatra. ahogy néztem, amikor voltam nála, tartós porosodás lett a dologból. ezt ugyanebből a célból vettem, amiért most venném az újat. usb és gameportos cucc, egy rakat programozható gombbal és programozó szoftverrel. hat-switch-csel, analóg és digitális gamepad-dal.
van egy másik kontrollerem, ez saitek cyborg 3d névre hallgat. egy hasonló példányt láttam vaspati asztalán úgyszintén porosodni. ezen is minden szentszar van, throttle, 3 tengely, hat-switch, 8 gomb. az utolsó játék, amihez használtam az a mechwarrior 3 volt. azzal volt fílingje. mostanra már leszoktam a szimulátorokról. pedig most adta ki a mikrofos a flight simulator x-et, amiből kaptam is egy tiszteletpéldányt a disztribútoruktól.
az érzelmesebb felem által kinézett gamepad egy xbox360-as kontrollerje lenne, amit már usb-n lehet pároztatni a pc-vel is. igaz, hogy a mikrofos gyári drivere nem ér egy kalap szamócát sem vele, de lelkes ismeretlenek már hegesztettek pofás kis illesztőprogikat hozzá házilag. ezen is van két analóg joy, mint a ps2 irányítóján, piszkosul tud rrrrrezegni, ha a játék is úgy akarja, és ezen is van vagy 8 gomb. és ha az xbmc-s fiúk úgy döntenek, hogy a 360-as haxboxra is átportolják a szoftverüket, akkor lehet, hogy beruházok egy konzolra. a lokális disztribútorukat is ismerem, tehát az ingyenes szoftverek ellátottságával sem lenne gond.
a másik oldalról viszont erősen pofázik a racionálisabb agyféltekém, hogy ennek a kontrollernek sem lenne semmi értelme, és úgysem használnám. úgyhogy én meg, mint röhögő húskupac, hagyom, hogy bob arctor-hoz hasonlóan kifejlődjön bennem a skizofrénia. ennek csak ti látjátok majd a hasznát, mert majd kétszer annyit fogok brogolni.

gombot a kabáthoz illik vásárolni, ehhez a konfighoz már egy 16:9-es lcd tévé kijelző is dukál. meg egy bródbend kapcsolat, hogy tudjak előzeteseket nézni az apple.com-ról 1080i módban.
és akkor beleért a kezem a bilibe. végül is, ahogy kolláth adrienn mondta, merj álmodni magyarország.

Bachterman, a húszujjú konzolgeci

rábukkantam véletlenül egy érdekes oldalra, ahol fasiszta macskák fotóit lehet fellelni. igazából nem fasiszták, csak nagyon hasonlítanak a führerükhöz. tudjátok, sztereotip fekete, zsíros, félrefésült haj, és kicsi légybajusz az orr alatt.
az oldal a hitlerszerűmacskák.kom-on található. van néhány érdekes pofájú macsek, ajánlom figyelmetekbe a kopasz karmosat, amit a beszt of macskák közt a negyedikként rangsoroltak, amikor néztem.
megnéztem még a macskautálók linket, ahol a hatemail-eket gyűjtötték össze. van egy-két érdekes megnyilvánulás, ami nagyon hasonlatos a bonsaikitten-es reakciókhoz. tiltsák be, a készítők monnyanak le, stb. azért nem kell ezt annyira komolyan venni, emberek. cliff bleszinsky (lehet, hogy nem jól írtam a nevét; ő az unreal tournament sorozat pályatervezőinek egyike) is hasonlót kreált, még emlékszem, mi is küldünk be mázlisról beszkennelt képet az oldalára. ez az oldal kis nyávogó házikedvenceink seggének és egyéb altáji testrészének lapscanner általi digitalizálásával foglalkozik. igen vicces képek születtek már, érdemes megnézni őket.
a sok macskás oldal után azon tanakodtam, hogy mivel lehetne kiegészíteni a fent megkezdett sorozatot, és arra jutottam, hogy én exhumált macskacsontvázakat fogok fényképezni. ilyet még senki nem csinált, és ez is elég megbotránkoztató.

Bachterus ex mortis cattus fotograficus

szegény kis diamond-os fejhallgatóm megadta magát, és azt mondta, hogy a törésgátlónál az egyik kábele megszakad. eredetileg még a rio-hoz vettem, anno valamikor 2000-ben, ócsón. most kicsit monó lett, de azért fél fülre szól. úgy határoztunk Bachternével, hogy mivel az “új” körtemuzsikának (ennek) a gyári fülesében nincs ormó, és a régi tropa, ezért veszünk egy újat. a bal oldali képen látható fülesre esett a választás, mert eredetileg egy ipod in-ear headphone-t akartam vásárolni, csak sajnáltam a 12 ropit érte. panasonic rphnj50b a típusa, és ugyanazt tudja, mint az apple cucca, csak olcsóbban. bedugózza a füledet, teljesen (vagy inkább majdnem teljesen) kizárva a külvilág zajait. kicsit olyan érzés a használata, mintha a pápa golyóálló üvegkalitkájában hallgatnám az iron maident. very bulletproof.
néhány technikai adat, egyenesen a pana marketinggépezetéből:

• impedancia: 16 ohm
• érzékenység: 104 db/mz
• frekvenciátvitel: 6hz-25khz
• kábelhossz: 0.6 m
• tömeg, kábel nélkül: 8 g
• mini csatlakozó: van
• szín: fekete
• egyebek: szilikon-gumi fülpárna, nyakba akaszthatós kivitel

nyakba lehet akasztani a pántját, és arra ráapplikálni a körtemuzsikát. egyelőre úgy hordtam, hogy a dzsekim belső zsebébe süllyesztettem (épp elért odáig a drót), hogy ne fityegjen tajgányi mellkasom közepén. Bachterné előnyben van velem szemben, mert neki fizikai adottságai miatt van hová elrejteni a lejátszót, még ha meztelenül is használja. ha belegondolok, egy nyakba akasztható szokol rádiót is simán el tudna rejteni.
egyszóval úgy érzem, hogy jó vételt csináltam. vagyis csináltuk, mert a felét asszonytárs fizette. elvégre ő is használja, ha nem is fele-fele időarányban. az ő elmondása szerint nagyon más a hangzása, és meg kell szokni az audiális elzártságot a külvilágtól.

Bachter, ex-monó manó

sikerült összeraknom a faterék új gépét. ez a csoda ment fel rá csont nélkül. gondolkodtam linuxon is, miközben települt, de inkább elvetettem az ötletet. jobb a ringyóz az öregéknek, már úgy megszokták.
fater meglepődött a sok újításon, amit a gépösszerakás közben produkáltam verbálisan és fizikálisan neki. kicsit okítani kell, hadd értsen a dolgokhoz, ne nézzen hülyén, ha megkérdezik tőle, hogy hány nanoszekundumos a ddr-ramja, vagy hogyan maszkolja a routere az ip-jét. felemlegettem a régi idők 386-osait, köztük az első pc-met, amit 98ezerért vettek nekem (persze szigorúan tanulás céljából) ez egy 386-os volt, 4 mega rammal, 210 megás wd caviar vinyóval, 5,25-ös és 3,5-es floppival és hangkártya nélkül. a pöcsömet rávertem a lost vikings speakeres sípolására, akkora nagy dolog volt az akkoriban. ha fater sokat okul számítástechnika terén, nyitok egy boltot, és megteszem őt eladónak.
az “oprendszer” telepítése végén nekifeszültünk az adsl szereld magad mókájának, ugyanis ez ugyanaz az adsl modem, mint amit a t-kom ad, ha előfizetsz náluk. a bibi itt kezdődött, mert hiába küldtek el minden papírt lelkiismeretesen a tvnetes emberkék, a mélyen (sosem) tisztelt fatáv rt baszott bekapcsolni a központban az adsl jelátvitelt. így internet nem lett. a levelezést és a tárcsázót azért belőttem, és megígértem, hogyha lesz net, akkor i’ll be back!

Bachter, az offline nethekker

egyébként innen van.

kaptam fájdalomdíjként a fogdokimtól audio cd-ket hallgatás céljából, és jól meg is hallgattam őket. (meg persze ami tetszett, annak jól szétrippeltem az arcát) jó kis régi zenék voltak. camel, oscar peterson, stan getz, frank gambale, creedence, vivaldi jazzesítve, paul anka swingesítve és gershwin. az utóbbit hallgatva Bachterné megjegyezte, hogy ez tom és jerry zene. a paul ankára pedig azt, hogy ilyet még nem hallott, de kimondottan jónak ítélte. tudniillik ez egy olyan album, amin rock slágereket ad elő swingesítetten. pölö a smells like teen spiritet a nirvanától. csak ismételni tudom magam: így leírva érdekes, de meghallgatni érdemes.