van egy bécsi zselatin nevű művészcsoport, akik egy gigantikus (60 méteres) rózsaszín játéknyulat építettek a coletto fava olasz hegy oldalába. 2025-ig tervezik a kiállítást fenntartani. a nyulat állítólag több tucat nagyi kötötte rózsaszín pamutgombolyagokból. a nyuszi különlegessége, hogy az oldala fel van nyitva, és kint vannak a belsőszervei. az alkotók célja az volt, hogy úgy érezd magad mellette, mintha gulliver lennél az óriások országában.
a nyúl kiválóan látszódik a googleearth-ben is. ha nem ismernétek ezt a programot, ajánlott a letöltése és kipróbálása, mert csudajó. sokkal frissebb adatbázisból dolgozik, mint a nasa world wind-je, és ingyenes. aki meg akarja előzni a nyúl keresgélését, annak itt van a koordinátákat tartalmazó file. csak meg kell nyitni a gearth-ben, és kész.
jó nyulazást!

igen hosszú vacilálás és költségvetés-számolgatás után végül is úgy döntöttem, hogy megveszem razide/steelrat/vaspati fényképezőgépét. egy fuji s7000-es, bagószagú, relatíve megkímélt állapotú, de agyonhasznált fotómasinát. az árát nem mondom, mert igen jó árú vétel volt. akit érdekel, itt talál hozzá techspeckókat. így elsőre nagyon nagytudású gépnek tűnik, habár sokkal bumfordibb és nehezebb, mint az s5500-asom. ez utóbbit odaadtam Bachternének, hogy valami normális géppel kattintgathasson, ne anyósék nikon coolpix l3-asával.

ez a gép már tud 1cm-es szupermakrót, objektívre pakolt tekerővel lehet szabályozni a zoom-ot és/vagy az élességet, és annyi gomb van rajta, mint egy nagykabáton, amiknek egyenőre nem ismerem a jelentőségét. de majd idővel. tud 12 megapixeles képeket is csinálni, viszont iso értékben csak 200 a minimum, és 800-at is csak 3 megapixellel tud csinálni. megeszi a cf kártyákat/ibm microdrive-ot (amiből még nem nagyon láttam egy darabot sem senkinél), ami ugye jóval olcsóbb az xd-nél. ja, és sokkal zajosabban fókuszál és zúmol. egyéb tekintetben tök ugyanaz, mint a régi gépem.

majd ha kicsit kitanulom, és sikerül elfogadható képeket csinálnom vele, akkor kaptok majd szépséges és kevésbé szépséges fotókat.

Bachterman, the shutterbug

igen, jól látjátok, a legújabb gta-val játszok. de nem pc-n, hanem öcsém ps2-jén. ugyanis a kis malacok a rockstar-nál nem fogják kiadni pc-re ezeket az epizódokat (gta-liberty city és vice city stories) ezért gondoltam, hogy megnézem, hogy mit változtattak a városon az első (harmadik) rész óta. kronológiailag ez a harmadik rész (gta3) előtt, és a vice city után játszódik. toni cipriani (nem összetévesztendő a hasonlóan olaszos nevű sitcom-sztárral, joey tribbianival) hazatér debrecenbe liberty citybe, és meglepve tapasztalja, hogy a helyzet szarabb, mint amikor önkéntes száműzetésbe vonult néhány éve. bandaháborúk, hatalmas bűnözési hullám és egyéb csemegék fűszerezik a nagy almát. merthogy new yorkban játszódik a játék.

a gamát 2005-ben kiadták psp-re, és utána jött ki a ps2-es verzió a nagy érdeklődésre való tekintettel. a térkép és a modellek semmit sem változtak a gta3 óta. olyannyira, hogy helikopterrel csak hekkelve lehet repülni és repülőgépnek is csak a dodo maradt meg. állítólag azért, mert az épületeknek nincs textúrázva a teteje, ahová le lehetne szállni (még mindig). viszont az összes eddig megismert motor benne van a játékban. hurrá hurrá! lehet tépni a pcj-600-zal a cochrane gát tetején. sok szempontból visszalépés a gta-sa-hoz képest, ahol a cj-nek külön öltözője volt, több safehouse-a, és tudott hízni vagy fogyni. a rádióadók is nagyjából ugyanazok, egy-két kivétellel (pl. nincs külön chatterbox). mint említettem fentebb, a térkép teljesen ugyanaz, tehát aki játszott a gta3-mal, az remekül fog boldogulni itt is helyismeret szempontjából.

maria, aki már harmadjára szerepel gta-ban, mint salvatore nője, ismét adja a hülye picsát. annyira felbosszantott egy-két küldetése, hogy majdnem odavágtam a kontrollert a földhöz. toninak viszont voltak jó percei, amikor cinikusan oda-odaszólt luckynak vagy némelyik másik npc-nek.

a grafikájáról nem írok, mert az olyan, amilyen. viszont furcsa volt, hogy néhol igen beszaggatott a játék. érdekes. esetleg upgradeljek újabb videókártyára? a hangok és a zenék jók. most nem válogattak össze nívós szinkronszinészeket a játékhoz, de a jelenlegiek is nagyon értik a szakmájukat.

piszok nehéz a játék, legalábbis nekem kontrollerrel nehezemre esett irányítani. remélem azért valamikor majd átírják pc-re is. á, dehogy.

sergio Bachteroni

sikerült végigjátszanom a “sejtszilánk” nevet viselő sunnyogószimulátort a napokban. igaz, hogy kb egy hónappal ezelőtt kezdtem el, de most, így nyaralás után sikerült a végére jutnom. mivel már ismerem és játszottam is a sorozat előző részeivel, ezért volt viszonyítási alapom. a játékról csupa pozitív vélemény kristályosodott ki bennem:
a zenéjét amón tobin szerezte, noha más stílusú, mint az előző részeké, remekül illeszkedik a játékhoz. (kiadték külön soundtrack cd-n is) a grafikája szuper – lett volna – ha elfogadható sebességgel fut a gépemen. de lebutítva is igen szípsíges volt. a hangok szépen szóltak surroundban, minden zörejre és hangra oda kellett figyelni a sikeres pályateljesítésekhez. lényegesen könnyítettek a küldetéseken, én pl. normál fokozaton játszva nem használtam sem az sc2klaunchert, sem egyik addonját sem. csak a pisztoly elektromos zavaróját, a bütykös ökleimet, a virgonc virgácsaimat, a speckó sokatlátószemüveget és az árnyékokat. ja, és a mindenthekkelőt is, de azt megkövetelte a játékmenet. ez egyik utolsó pályán majdnem elvéreztem a defenzív játékstílusom miatt.
a kis párbeszédeket és élcelődéseket is nagyon élveztem, pl. grim folyton húzta sam-et, hogy milyen öreg.i was born in the hifi era. did you mean wifi era? no, that was 20 years ago.
a multiplayer részét tovább hegyezték, és pakoltak bele coop játékmódot is. ezeket – ismerős + elégséges gép és idő – hiányában nem volt időm kipróbálni.
volt egy zavaró bug az utolsó pályán, amikor a tábornok szövegelését meghallgatva kellett utána megmenteni. na itt folyton összecsinálta magát a játék. lefagyott a kép, a hang zavarossá vált, és csak a ctrl+alt+reset segített. itt kénytelen voltam csítelni, mert ha már ennyit baszkódtam a játékkal, megérdemlem, hogy végignézzem a konklúziót.
összességében egy nagyon jó megszerkesztett játék, amit csak ajánlani tudok mindenkinek, aki nem csak az adjunknekikezerrel ticsungpartit tartják etalonnak.

Bachter fisher, a harmadik harclépcső bajnoka

eszembe jutott egy jó sztori a görög élményekből, amit nem írtam le:
amikor a relax étteremben másodjára rendeltünk random fagyiból álló classic-kelyhet, akkor mondtam máááriának, hogy legyen szíves rakasson abból a citromos matymaringból is bele, mert a múltkoriban nagyon ízlett nekünk. lemon sorbet-et. ezt az utóbbit már nem mondtam neki, mert ment a konyhára leadni a rendelést. kisvártatva jött is a fagylaltkelyhekkel, és elmondta, hogy a görög szakácsbácsi kicsit hülyén nézett rá, amikor közölte vele ellenvetést nem tűrő hangon, hogy jó matymaringosra csináld a fagyit!, amire ő azt kérdezte tőle, hogy ezt akkor most görögül vagy magyarul volt-e, mert piszkosul nem érti, miről van szó.
ha másról nem is, de a matymaringról emlékezni fognak ránk, ha jövőre is meglátogatjuk őket.

within the penumbra of dissonance, we find joy

egy kis bruhaha a nehéz napokra:

egy vállalat vezetője egy nap új alkalmazottat vesz fel.
- mi a neve? – kérdezi a jelentkezőtől.
- jános – válaszol a férfi.
a főnök arca elborul:
- nézze, nem tudom, eddig milyen szedett-vedett helyen dolgozott, de nálunk senkit nem szólítanak a keresztnevén. ez csak fölösleges bizalmaskodáshoz vezetne, ami tudvalevőleg a tekintély rombolását eredményezi. alkalmazottaimat kizárólag a vezetéknevükön szólítom – kovács, kiss, tóth – csak a vezetéknév, érti, ugye? magának én nagy igazgató úr vagyok. semmi haverkodás, és akkor minden rendben lesz. akkor kezdjük még egyszer. mi a teljes neve?
a jelentkező sóhajt, majd kiböki:
- drágám. a nevem drágám jános.
- oké, jános, akkor beszéljünk az anyagiakról…

és egy kis nemzeti sztereotipizmus:

egy csodásan magányos szigetre a következő embercsoport vetődik egy hajótörés miatt: két olasz, két francia, két német, két görög, két angol, két bolgár, két kínai, két amerikat és két ír férfi, továbbá minden nációból egy nő. egy hónap elteltével a semmi közepén lévő magányos kis szigeten a következő furcsaságok észlelhetők:
- az egyik olasz férfi legyilkolta a másikat az olasz nő miatt.
- a két francia férfi pikáns hármast alakított a francia nővel.
- a két német pontos heti időbeosztás szerint, felváltva hál a német nővel.
- a két görög pasas egymással hál, a görög nő pedig főz rájuk.
- az angol férfiak azóta is várják, hogy valaki bemutassa őket az angol nőnek.
- a bolgárok hosszú percekig nézték a végtelen óceánt, majd újabb hosszú percekig szemlélték a bolgár nőt, végül úszni kezdtek.
- a kínaiak alapítottak egy vegyesboltot (mosodát, étkezdét, …) és teherbe ejtették a kínai nőt, hogy legyen elég személyzet.
- a két amerikai férfi az öngyilkosság határán van, mert az amerikai nő folyamatosan azon nyavalyog, hogy nem tudja megvalósítani önmagát, nem beszélhet a pszichoterapeutájával, fel szeretné végre dolgozni az anyjával való kapcsolatát, és kövérnek látszik a pálmafák mellett, és ezen az sem változtat, hogy itt nem kell adót fizetni.
- az írek felosztották a szigetet északi és déli részre, valamint lepárolót építettek. nem emlékeznek szexre, mert a kókuszpálinka némi homályosodást idéz elő az agyukban, de boldogok, mert az angolok nem érzik jól magukat.

ma virágkarnevál volt, amit szépen átaludtam. a kémeim jelentették, hogy a nagyfalutévés reggeli tudósítás a felvonulásról alulmúlta az összes eddigi közvetítésüket. tegnap-tegnapelőtt csinálgattam folyamatosan pólóterveket, tessék megkuksizni. ott vannak a stuffok menüben. feltöltöttem az arc-os plakátokat is.

vigyázat! flash 8 kell a nézegetőnek

ennyi mára, megyek vissza melózni. a kutyát nem érdekli a gagyi tüzijáték.

Bachterman, a morózus muthafucker