ismét szösszenek innen, sartiról. a bitang szél másnap sem akart alábbhagyni, így megint nándibácsiztunk. utána ettünk, pihentünk. szombaton folytattuk az unalmas izgalmas strandolást. másnap sem történt semmi izgis, ettünk, napoztunk, fürödtünk, pihentünk. hétfőre kicsit szétfolyt az időérzékem, és azt se tudtam, milyen nap van. kedden jött a turnusváltás, kicsit kárörvendően röhécseltünk, hogy ők már mennek, mi még maradunk. utána pancsoltunk. kicsit túl is süttettük magunkat, így enyhe napszúrással és klímával felszerelkezve egész nap a szálláson punnyadtunk, és olvastunk. a könyvek, amiket én olvastam (néhány kiragadott idézettel, ajánlóval):

• john brockman – az elmúlt 2000 év legfontosabb találmányai: “a világ szavai adják a világ lelkét. az igazság beszéde a maga valós magányában az a természet, amely saját szavai által keletkezik.” és “az eke tette lehetővé, hogy az emberek áthágják azt az ökológiai törvényt; miszerint a nagy, erőszakos állatok száma csekély, ugyanis mi vagyunk a legfélelmetesebbek, és mégis hatmilliárd egyedünk él a földön. az eke átalakította a föld tájait, és a velünk rokon fajokat félresöpörte.”
• bogáti péter – az utolsó ember, avagy c. robinson különös története: “az alma, amit a kígyó megetetett velünk, az egocentrizmus volt. a tudás, amelyet kaptunk, mindössze egy téveszme: azt hittük, miénk a világ. nos, a világ emlékeztetett rá bennünket, hogy szó sincs róla, s mivel a halhatatlanságot elkótyavetyéltük, benyújtotta a számlát. ennyi az egész.”
• douglas adams – dirk gently holisztikus nyomozóirodája: professzorok, macintosh-ok, nyomozók, adams a legjobbját nyújtja ebben a regényben
• douglas adams – a lélek hosszú, sötét teadélutánja: talán a fordítás volt tökéletlen, de ez nem tetszett annyira, mint az előző. pedig ebben is volt svlad cjelli.
• kürti andrás – a csodálatos mukátor: ‘68-as sci-fi tökös pesti nyomozóval, rafkós főgonosszal, egy nyugdíjas bérszámfejtővel és egy muki nevű dakszlival
• ray bradbury – marsbéli krónikák: sci-fi klasszikus a marslakók és a földlakók sorsáról, háborúról, békéről, emlékekről
• w.r. thompson – vfm-547: rövid novella egy háztartási robotról és gazdájáról

a könyvek, amiket Bachterné olvasott:

• l.m. montgomery – anne otthonra talál
• l.m. montgomery – anne az élet iskolájában: ezen két remekmű női könyv, ami a váratlan utazás című szintén női tv sorozat előzményeit dolgozza fel. állítólag nagyon kedves, aranyos regény
• philip k dick – valis: még nem fejezte be, de nem bírja lerakni

még hétfőn esett meg, hogy a bringák helyett mi is kikölcsönöztük a legzajosabb motrot, egy malaguti firefox-ot. szintén 80 köbcentis, hogy bírja az emelkedőket és a két személyt (ezek lennénk mi). elvégre is – mint azt brogomban többször megjegyeztem – azért vannak elveink, hogy legyen mit felrúgni. iszonyat hangja van, de nem érdekel.

a keddi csoporttal jött egy osztály is, ami csupa kis seprencéből állt (fiúk, lányok vegyesen). volt velük egy tömbszerű tanítónéni is, aki hirtelen felindulásból beiratta őket két kirándulásra is, hogy ne legyenek sokat a szálláson. napernyőt nem hoztak magukkal a kis butusok, így strandolni csak rövid időközönként tudtak. a szomszédok szerint este nagyon szoktak zajongani. ebből mi persze nem sokat hallunk, a csukott ablak és redőny miatt. a klímát továbbra is kértük, mert nélküle őrületesen nehéz nyugodtan aluszni.

szerdán nyakunkba kaptuk a lábunkat, és lemotoroztunk marmarasba. ennek az volt az oka, hogy a hozott dollárunkat itt a faluban csak 1,4-es váltási arányban akarták beváltani, ami enyhén szólva is pofátlanság. (a nemzetközi banki középérték 0,8) szóval motoroztunk. most, hogy tavaly is megjártuk ugyanezt az utat, már rutinosan döntögettem a mocit kanyarból kanyarba. és Bachterné sem visongott annyira, ha 50 fölé mentem. marmarason most nem gyalogoltunk annyit, hanem bementünk egyenesen a főtérre motorral. találtam egy igen lejtős utcát, amin megindultunk lefelé. de annyira lejtős volt, hogy satufékkel kellett fékeznem, és még így is elég gyorsan jöttünk. kerestünk egy bankot és egy fagyizót, mert nagyon meleg volt. a bankban 1,28-cal váltottak és ráadásul még 10 € kauciót is bezsebeltek. kiszámolgattuk, hogy még így is jobban jártunk, mintha a sithon travelnél váltottunk volna sartin. meg aztán motoroztunk egy jót. visszafelé még beugrottunk porto karrasba 2,5 €-ért fejenként, ha már úgyis ott voltunk, és tavaly nem néztük meg. ennyibe került ugyanis a bámész turistáknak a beugró, ha meg akarják tekinteni a létesítményeket. de a kaszinóban mindenkinek tilos fotózni. porto karrasban két csudadrága hotel, kaszinó, golfpálya, helikopterleszálló, yachtkikötő és kohi-kohi beach bar várta a pénzüket elverni szándékozó gazdagokat a világ minden tájáról.

fellifteztünk az egyik (puttóbb) hotel hatodik emeletére, és megcsodáltuk a panorámát. találtunk magyarokat, akik egyből kiszúrták a tájszólásunk alapján, hogy honnan jöttünk. megnéztük még a tengerparton a beach bar mellett a frissen vásárolt porschémat a sok sznobot, akik elég durván kinéztek minket onnan. de azért Bachterné beledugta a cipőjét a parton a vizükbe, hogy lássák, nem csak övék a világ. megkuksiztuk még a yachtokat is, és tepertünk haza a porschémmel porschekék kölcsönzött malaguti firefox-szal sartira. hazafelé még fényképeztünk szélfútta homokköveket.

csütörtök egy eseménymentes nap volt. Bachterné talált egy böszme nagy bogarat a vízben, és azt én jól lemakróztam. pénteken strandoltunk, ettünk és punnyadtunk. hihetetlen meleg van itt is, olyan 36 fok. ráadásul még a páratartalom is megemelkedett. dietrich apánkat is sikerült lencsevégre kapnom. ő egy olyan eleme a partnak, hogyha nincs lent a víz mellett, hiányzik. egyszerűen nem lehet elképzelni a strandolást nélküle. eljutottunk arra a szintre, hogy ha nem látjuk, folyton keressük, hogy hol van. ha pedig megtaláltuk, akkor megnyugvásul vesszük tudomásul, hogy a mai napunk is tovább tökéletesedett. igazából egy szót sem szóltunk hozzá, csak annyit láttuk már, hogy muszáj volt megjegyezni az utókornak. német-szlovák kettős kasztú ex-sportoló lehet, külső jegyeiből ítélve. és a +2-es frisbee-ből, amit folyton hajigál.

a mai napom (szombat) azzal telt el, hogy ebből a katyvaszból egy emészthető brogbejegyzést készítsek. remélem olvasható a kézírásom. majdnem kihagytam, hogy most más étteremben ettünk, és meglepően jó volt a kaja. 10,8 €-ért ettünk egy két adagos hústálat, szuflakit, girost, bifsztekit meg mittudomén miféle finom fűszeres húsokat. nyam.

majd még jelentkezem. jó eséllyel otthonról. a képek továbbra is a fenti linken.

Bachterus & Bachternéus bronzus istenus

itt ülök a leptok előtt, és pötyögöm be az elmúlt négy nap történéseit. van miről írni.

induláskor gyanúsan fájdalommentesen túlestünk a bebuszozódáson. hamar kiderült azonban, hogy a buszban a klímaszivattyú-tartója megmihálylott, így nem igazán lett volna az úton hűtésünk. leszállás, csomagok ki, és kb egy óra várakozás után gazdagabbak lettünk két plusz sofőrrel és két nememeletes busszal. bevágódtunk az egyikbe és go!

útközben elég sokszor megálltunk pössenteni, mert senkit nem érdekelt, hogy buszon vagyunk, és nem lehet nyakló nélkül inni és budira menni. mind1, a busz jó volt, jobb, mint az emeletes. és a csapat is kultúrált, csendes, olvasni szerető, nem őrjöngős emberekből állt. pihenő utáni indulásra mindenki pontosan ott volt, nem retinenskedett senki. az országok között sem volt baj: egyik határon se baszakodtak, nem volt leszállítás, köcsögösködés. kaptunk néhány pöcsétet az útlevélbe, és mehettünk is.

érkezéskor a szokásos zűrzavar fogadott. nem lehet elfoglalni a szobákat, mert még ganézzák, és még nem lehet a buszba bepakolni a távozóknak, mert a mi cuccaink még ott vannak. szóval volt feszültség. később kiderült, hogy az előző csapatból valaki megfújt néhány távirányítót, és ezért a görög tulaj kiverte a balhét, és beszedte az összes távirányt. a tavalyi ingyenes törölköző is a múlté lett, mert valami okból most nem kaptunk. pedig számoltunk rá. az egy hetes klímahasználatot is felvitték 5 € per napról 7 € per napra. és állítólag a tulajnő allergiás a ventillátorra, úgyhogy mindenki jól tette, hogy nem hozott magával. milyen szerencse, hogy a pénzünkre nem allergiásak. lecuccoltunk az eléggé silány módon takarított szobában, és irány a part. hál’istennek ott nem változott semmi, a víz és a homok ugyanolyan jó volt, mint tavaly.

este lementünk sassoshoz binyiglit bérelni, mert tavaly már rosszul voltunk a vernyegő pöcsköszörűk fejhangjától. meeeemeeeemeeeee böböböbö! borrzasztó. legalább mi ne zajszennyezzünk. és sportolunk is mintegy mellékesen. kaptunk két elég ramaty műszaki állapotban lévő kerékpárt. de legalább csendesek. Bachterné kapta a teleszpókost, mert csak egy volt ilyenből, én meg lovagiasan feláldoztam a tojásaimat a közjó érdekében. megnéztük, hogy sassosék min ügyködtek tavaly ősszel. vagyis annak a gyümölcsét: egy kis vasgyúrót, akit jaszasz-malasznak hívnak (lehet, hogy nem pont így írják, de én valami ilyesmire emlékszem). hatalmas a gyerek és jó erős, pont mint az apja.

elugrottunk a relax-ba is, üdvözölni a régi team-et. természetesen itt is megismertek minket (mint a rossz pénzt). gyorsan ettünk is egy kis rántott szeletet + rántott sajtot relax módra, csokis-vaníliás milkshake-el és gyümölcssalátával megspékelve. nyam. ez nagyon hiányzott már. a csapatból is sokan hiányzottak, kosztát besorozták katonának, pisti a ködös albionba távozott barátnője után, kornél pedig apuka lett. marika és kriszta maradtak, kiegészülve egy rakat új arccal.

másnap folytattuk az ismerős helyek bejárását, és az ovelix-be mentünk. ott nem ismertek meg, mert nem bratyizódtunk össze a népekkel, de a felszolgálófiút megint őrjítettem, hogy a szuflakikat nem pitában kértem, hanem tányéron. utána mr.magic-et kerestük fel, ahol két-két €-ért pompás adag fagyit nyaltunk el. kicsit tájékozódtunk a netkaffé árairól, vásároltunk mythos sert, a szálláson besöröztünk és este lementünk a partra panorámát fényképezni. ebből egy gyors sorozat lett, mert a susnyásba bemászva megtámadtak a vérszomjas nőstényszúnyogok, és jól megcsípkedtek minket.

a szálláson felváltva punnyadtunk és könyvet olvastunk. én pölö végigolvastam a valist horselover fat-től philip k dick-től. rendkívül erős, mély lélegzetvételű olvasmány volt, ami azóta is ülepszik bennem. ne feledjétek, a birodalom sosem ért véget.

ma reggel (inkább hajnalban) görög idő szerint fél nyolckor sepertünk a pékségbe, hogy mindenféle finomságot vegyünk reggelire. utána rongyoltunk a partra, ahol a korai idő miatt alig lézengtek embörök. hatalmas szél fújt a tenger felől, és emiatt óriási hullámok gerjedtek. nándi bácsit emiatt sokszor felemlegettük. tudniiliik ő volt hajdúszoboszlón a hullámmedence hullámgenerátor-kezelője, és amikor asszonytárs még kicsi volt, és nagypapájával voltak szoboszlón, akkor megkérték nándi bácsit, hogy indítsa be a hullámgépet egy ötvenesért, amikor senki nem volt a strandon. szóval nándi bácsi nyomta piszkosul a hullámokat, mi meg örültünk neki, mint hülyegyerek a karácsonyra kötött nyárisapkának.

a fotókat a fenti kollázsra kattintva találjátok, a következő bejegyzésnél majd rakok fel újabb képeket hozzájuk.

addig is maradunk a két bronzosodó isten:
Bachterman és Bachterné

kedves fiúk és lányok, kik eddig szavaimat ittátok és szomjaztátok! halljátok a nagy Bachter igéit:
három hétre a távozás mezejére lépek képzeletbeli monopoly-táblámon, és megkezdem nyaralásom. azazhogy megkezdjük, mert ugye megmondta hoffer géza bácsi is, hogy egyedül nem megy… viszem magammal az asszonykámat is, nélküle nem élet az élet.
úticélunk ezúttal is sarti lesz, görögországban. megint tirpákokkal teli busszal megyünk, és megint zajos, olcsó apartmanban fogunk megszállni. hiába na, ha kell, tud urasan mulatni a magyar.
ha lesz kedvem és időm és marad néhány €cent a tarsolyomban, bevágódok a helyi netkávézóba, és töltök nektek brogot a csészétekbe, hogy legyen mit szürcsölgessetek a távollétemben. a lakást és a kocsit vérmes pitbullkutyák fogják őrizni ezen idő alatt, úgyhogy ne nagyon matassatok a környékükön. bunkofonon nem leszek elérhető, mert a csomagom nem tud rómingot. aki ennek ellenére akar hívni, természetesen hívhat. ímélekre nem nagyon lesz lehetőségem gyorsan válaszolni, úgyhogy türelem. a melóra is igyekszem majd minél kevesebbet gondolni. (nem, nem, nem kedvesem!) ha esetleg ti is sartira jöttök nyaralni ezidőtájt, akkor ott találkozunk!
jaszasz!

Bachterman és Bachterné, leendő bronzbarna istenek

sikerült szert tennem a *.qatsi filmtrilógiára, mert a baraka-t megnézve igencsak érdekelt, hogy milyen lehet a másik három film, amit az utóbbihoz hasonlónak írnak le. az első film a koyaanisqatsi – life out of balance, avagy kizökkent világ. arról szól (az én nézetemben), hogy a föld, mint bolygó az egyensúlyra törekszik, a rajta élő emberek viszont nem.
a második film a powaqqatsi – life in transformation, avagy alakuló világ. a formálódó világról szól, és rajta az emberrel, mint potenciális tényezőről. azt próbálja ábrázolni, hogy mennyire a maga kényére kedvére alakítja a természetet az ember, és hogy ezt nem lehet a végtelenségig húzni.
a harmadik filmesszé a naqoyqatsi – life as war címet viseli. háborúzó világ. az emberiségben élő konfliktuskezelést és vallási és faji különbségeket fegyverekkel történő megoldását írja körül.
az első film még 1982-ben készült, a második 1988-ban és a harmadik 2002-ben. nekem az első tetszett a legjobban, talán a minimális videótechnika-használat miatt.
ha néhány szóval kellene összefoglalnom a trilógiát, ezt mondanám: a világ kicsit más szemmel. egyfajta utazás. ahonnan jöttünk és ahová tartunk. körkép. figyelmeztetés. remekmű.

bóklásztunk a a városban asszonytárssal, és teljesen kész volt, hogy az összes ember, aki szembejött, mind nagyon rusnya volt. nem az a tipikus debreceni embör, amit huszonharminc év alatt megszoktam, hanem az extra ronda fajta. az uglypeople.com a mai sétánkhoz képest sehol sem volt.

Bachterné valahol olvasta, hogy a férfiaknál orgazmus után beindul egy általam mormota hormonnak nevezett alváselősegítő hormoncsomag termelése. ez abban nyilvánul meg, hogy piszok hamar elalszunk szex után. volt egy-két filmben téma, hogy a tyúkok utálják, hogyha a pasijuk dugás után elalszik rajtuk, merthogy az milyen illúzióromboló. na kérem szépen, itt a rejtély nyitja: a mormota-hormon.
egyébiránt ez fölöttébb veszélyes lehet reggeli túrókúra kúrótúra után, ha éppen munkába igyekezne az ifiúr, és a hormonok miatt visszaalszik. ilyenkor szokták mondani (nagyon találóan), hogy azért késtem, mert elbasztam az időmet.

dr. wolaffka ottokár, spermabiológus és hereadjunktus

elkészült a nagy mű! a szomszédok és fater hathatós közreműködésével sikerült letudnunk a szalonnasütőtlen társasház frusztráló problémáját. a tényleges erőfeszítés kb egy hét volt, nem beleszámolva az előkészületeket és a talapzat beszerzését.

a tetejét külön öntöttük ki betonból, és jól megvasaltuk, hogy tartson. ez utóbbi egy hétig kötött a garázsban. a “székek” ugyanazok a betondarabok, mint a sütő alja, csak fekszenek, és össze vannak forgatva. a tűztér egy ndk-s pótkocsi fékdobjából lett kialakítva, az aljára belülről egy rács került, hogy ne potyogjon ki a parázs alulra. az alapzatra lyuk került kivágásra, hogy legyen luftja. ezt a likat be lehet zárni egy tégladarabbal. a padokra fog majd kerülni deszkákból seggpolc, kicsit szélesebben, hogy kényelmesen elférjenek a jóemberek a tűz körül. a talapzatot belülről körbekentük csemperagasztóval, hogy csak ott járjon a levegő, ahol kell.

csak hogy legyen elképzelésetek a súlyáról és méreteiről, 3 diszperzites vödör sóder, két kis zsák cement és 30 kiló vas került bele csak a felső “asztallap”-ba. az u-idomok egyenként 40-60 kilót nyomnak (nem mértük pontosan, de két embert rendesen megfingatott, ha hosszú távon kellett cipelni). a fékdob is kb 20 kiló. a teteje 120×120x10 cm-es a közepénél mérve. a tetejét négyen hoztuk fel a garázsból, és hiába volt köztünk a világ legerősebb embere, majd’ megszakadtunk.

gigantcucc. fogarasi árpád is megirigyelhetné ezt a betonszarkofágot. sőt, ha lenne lehetősége, akkor rögtön bele is költözne. a vasalás részirűl.

Bachter “kéremkapcsojjaki” man

megint Bachterné, és megint én írok róla.
mivel indulunk nyaralni, és dúl a paranoia és a borúlátás (na persze a biztosítók marketingkampányai is sikeresnek mondhatók), ezért elhatároztuk, hogy kötünk utasbiztosítást. vagyis én elkísérem az asszonyt, hogy hadd kössön. nekem nem kell ilyesmi, én szuicid alkat vagyok. meg is kötöttük az atlasszal annak rendje és módja szerint, és vidáman vigyorogva indultunk hazafelé. otthon azonban asszonykám egy érdekes körmondatra lett figyelmes a tájékoztató szövegében:

jelen biztosítási szerződés szövegezésében, feltételeiben foglalt bármely ezzel ellenkező értelmű rendelkezéssel szemben, jelen biztosítás fedezetéből kizártak az alábbiak által közvetlenül vagy közvetetten okozott, azokból eredő, vagy azokkal kapcsolatosan keletkező veszteségek, károk, illetve bármilyen jellegű költségek és kiadások, tekintet nélkül arra, hogy azok előfordulásához vagy a veszteség bármilyen egyéb folyamatához bármely egyéb ok vagy esemény, akár ezzel egyidejűleg hozzájárul-e:

- háború, megszállás, külföldi ellenségek cselekedetei, ellenségeskedések vagy háborús cselekmények (függetlenül attól, hogy hivatalosan hadat üzentek vagy sem), polgárháború, felkelés, forradalom, lázadás, polgári zavargás, beleértve ennek felkeléssé növekedését is, katonai vagy bitorló hatalom; vagy biológiai vagy vegyi fertőzés rakéták, bombák, gránátok, robbanóanyagok.

ha esetleg van olyan ember, aki érti ezt, és el is tudná mondani egy mondattal, hogy mi ez, az jelentkezzen nálam, és megvendégelem egy mackósajtra.

Bachter, aki nem született ügyvédnek