mivel a házunkban én vagyok az ügyeletes szakidani, mindenki velem programoztatja a garázs- és kaputávirányítóját. ma is pölö két emberkének nyomtam be az új programot. ebből az egyik a kedvenc garázsajtó-bombázómnak kellett, mert a férje vett egy motort, és majd ő is akarja a garázst használni. nosza, akkor essünk neki. tizenöt időegyeztetés után sikerült egy időpontot összehoznunk. a külső nagykapuhoz létra is kellett, mert ott magasan van a műszer. én vittem a garázsból a létrát, és ott találkoztunk. utána lementünk a garázs szekcionált kapujához is beprogramozni a funkciót a másik gombra. ehhez nem kellett létra, mert elértem a földről is a jeladót. összenyomkodtam, odaadtam neki, ő megköszönte és adott egy tábla milka csokit. naszóval ennyi előjáték után jöjjön a tényleges lényeges rész:
én a létrával és a csokival a kezemben kinyitottam a garazsam ajtaját, és visszaraktam a létrát a helyére. bekattintottam a zárat a kapun, kiléptem a garázsból és megrántottam a kaput, ami nagy lendülettel megindult lefelé. észrevettem, hogy túl közel állok a kapuhoz, és ha nem állok arrébb, jól lábon fog baszni a kapu. megpróbáltam bal lábbal indulva arrébbugrani, aminek az lett a következménye, hogy a két papucsos lábam összeakadt, és én meg elborultam, kezemben a tábla csokival. tenyérre, könyökre és térdre estem. mondták már, hogy nem tudok esni. nem is csoda, mivel nincs alkalmam gyakorolni, mert nem szeretem a feleslegesen önmagamnak okozott fájdalmat.
szóval gyorsan feltápászkodtam, és rohantam felfelé, hogy kimossam a sebeket. lett egy csomó, bosszantóan vérző folt rajtam. a hideg víz úgy marta a nyílt sebeket, hogy majd megőrültem. normális nagyméretű kötszer az nem volt otthon, ezért addig szalvekvikket ragasztottam a sebekbe sebekre. egy órával később ültömben észrevettem, hogy valami csöpög a lábfejemre. néztem, valami narancs színű lé. körülnéztem, hátha megtalálom a felborult fantás üveget. mivel ilyet nem találtam, megtapogattam a térdemen leragasztott sebet, és meglepődve vettem észre, hogy én termelem a narancslevet. a különleges színt a vérrel keveredett nyirokváladék okozta. a folyást később a melóban az elsősegélydobozból megoldottam némi kötszer és géz segítségével. azóta nem folyik annyira, de a vattás gézpárnát már lassan átáztatta.
segítség, kilyukadtam! ha továbbra is ereszteni fogok, kérnem kell az asszonytól vulkanizáló készletet, hogy befoltozhassam a térdem.

bachter “stunt” man

kicsit elkéstem a frissítésekkel, ennek az oka a meleg és a maximális mértékű punnyadásom. kicsit kiestem a blogolásból, és utána nagyon nehezemre esett visszaesni bele. de megembereltem magam, és befejeztem a megkezdett bejegyzéseket, megvagdostam a képeket, és feltöltöttem a cuccot az oldalra.

néhány idegen szó magyarázata következik, egyenesen a bachter-szótárból:

• matymaring: (mn, fn, i) 1. egészen lágyinges, seprence, úgymond semmirevaló. használják még valami nagyon puttó dolog körbeírására is. pl.: – mi ez a matymaringos trutymó? – ez az ebéded. 2. olyan tárgy vagy kütyü, aminek működési elve ismeretlen a használója előtt. pl.:…és akkor duke nukem elővette a kézi matymaringvetőjét, és egy egész tárat kilőtt a gyíkarcú mutáns rendőrmalacra. 3. ~ol: pöcsöl, szarakodik, nem a dolgát csinálja. pl.: ne matymaringolj ott, hanem gyere segíteni!
• lágyinges: (mn) hajnali gyerek, hurkalé, nagyon csenevész és egyszálbél málészájú mamlasz pl.: danika az anyátok köztből
• seprence: (mn, fn) 1. a valóságban _nem_ bacchanalia furiosa. valójában egy stenactis annua nevű gyomnövény. a bachter szóhasználatban minden olyan dolog, ami egy kicsit is gyenge minőségű. 2.lásd: sepi. ~ néven jelenleg egy ismerőst nevezek, de nem személyének gyalaváz minősége miatt.
• pacuha: (mn) rendetlen, seprence módon öltözött. pl.: tűrd be az inged a nadrágba, nagyon pacuha vagy!
• gyalaváz: (mn) nagyon semmirevaló, tré, gyalázatosan seprence pl.: tök gyalaváz az autód. locsold le benzinnel és gyújtsd fel.
• puttó: (fn) 1. kedves kollégám, az s51-es simsonos adonyi puttó. (ejtsd: put’tó!) a szerencsejáték rt elorozta a nevet, és egy játékot nevezett el így. állitólag használják még kis, kövér szárnyas angyalok megnevezésére is. 2. ~s: minden kétséget kizáróan gázos, vagy ciki. pl.: simson s51.

Bachter, a lexikonográf

a melóban ma dromi (a lokális szakidani) parancsba kapta, hogy zsírozza meg a női budi nyikorgó ajtaját. mivel általában minimális tárgyi eszköz áll rendelkezésére, praktikus megoldásokat szokott találni a karbantartási feladatok elvégzésére. most egy kanál kolbászzsírt szerzett, és az ajtó leemelése után jól bekente vele a forgópántokat. aggódó kérdésemet, hogy ez most így jó lesz-e, egy laza poénnal hárította: hát persze! de vigyázni kell, hogy ne engedj kutyát az ajtó közelébe, mert elkezdi majd nyalogatni, és akkor megint nyikorogni fog. én azért kipróbálnám, hogy a kutya ajtónyalogatás után elkezdene-e nyikorogni.

bachter, a laikus

voltunk kint faterrel a kertben, az új szalonkasütő tetejének a sablonját elkészítendő. fúrtunk, faragtunk, és közben fotózgattam is, lazítás gyanánt.

a sufniban sok lom között volt ez a tíz forintos bankó. annyira jó állapotban volt, hogy gyorsan lefotóztam. annak idején volt egy fasza papír húszforintosunk is, amit sikerült kissé kőmosottá tenni a mosógép és anyám segítségével. azon, ha jól emlékszem, dózsa kartárs volt, a fő bricsesz-kommandós. ha megnézitek a régi rendszer papírpénzeit, észrevehetitek, hogy a magyar történelem nagy alakjai közül a csóróbbja a kisebb címletű bankókra került, míg a nagy pénzekre olyanok, akiknek volt mit a tejbe aprítaniuk.
tizes: petőfi, huszas: dózsa, ötvenes: rákóczi apánk mányoki ádám előadásában, százas: kossuth, ötszázas: ady, ezres: bartók, ötezres: széchenyi.
a numizmatikusok szerint nyolcszáz forintot ér ez a kis papírdarab. még emlékszem régről, amikor a lottóötös valami egymillió ötszázezer pénz volt, és ötezresekből megtöltött egy koffernyit. manapság három milla néhány kis kupac pénz, ami nem mutat olyan jól egy kofferben. nem úgy, mint régen, amikor kicsit kevesebb volt az a milliárd-billárd pénz.

a kert előtt kis mozgolódásra lettünk figyelmesek, és én gyorsan szaladtam a géppel, tényfeltárni. ez a két teherautó és néhány munkás próbálta meg a lehetetlent: a nádkévékkel agyonpakolt utánutón megcsúszott árut visszaigazgatni. biztosan kiállításra vitték a kerekes kutat és a kutyaólat is. most majd kapják a lebaszást a főnöktől, hogy miért késtek el a fuvarral. ha meg a fakabát rt állítja meg őket a tengelyterhelt vontatóért, akkor is ők szívnak. hajh, nem egyszerű a fuvarosok élete.
végül is nem vártam meg, hogy leszedték-e az egészet az utánfutóról, vagy csak jól megtuszkolták oldalról, hogy csússzon vissza, mert fater szólt, hogy nem halad a munkánk.

istencsászár anyósának speciálisan lejtőre tenyésztett kutyái vannak, az én nagyanyámnak viszont házi gyíkfarmja. a fóliasátorban laknak, a párás melegben az uborkalevelek alatt. a fotón egy fiatalabb példány látható, akit nagymutter régi ismerősként üdvözölt, és megkérdezte tőle, hogy hogy érzi magát, és hogy hogy van a családja. a gyík csak sziszegett, mire nagyanyám leszállt a lábáról. a gyík megköszönte az érdeklődést, és visszahúzott a fóliába melegedni.

mivel most dandárja van az esküvőknek és a lagziknak (amit egyébként nem értek, mert ki a fene akar a legnagyobb melegben a létező legkényelmetlenebb formális ruhájában feszíteni egy esküvőn), ezért gondoltam kicsit körülnézek, szippantok magamba egy kis szakmaiságot. ez a terítési módozat nagyon megtetszett, ezért fényképeztem le. el is neveztem tangerine dream-nek a neves német zenekar után. az első, ami eszembe jutott a látványról, az a solero barackos jégkrém volt. a teríték valami 120 főre volt berendezve, négy lábbal és egy fősorral. ha nekem lenne esküvőm, akkor én a bordó-fehér terítékre szavaznék. ez is szép, de nem az én stílusom.

ennyi voltam mára.

never mess up an apology with an excuse

people have many different ways of thinking. even if a mistake is made, as long as a person realises their mistake, it’s possible to make it right again. and if you keep your vision clear, you’ll see the future. this is what one must realize

nem is tudom miért, de elmentem az évzárónkra. gizgazgatónő mesélt unalmas statisztikákról, mondott lelkesítő és biztató szavakat a fiatalabb korosztálynak, és kiosztásra kerültek a bizonyítványok. én is megkaptam a sajátomat, de nem hoztam haza, mert kinek büszkélkedjek az erős közepes teljesítményemmel. az egész hercehurca kb egy órán át tartott. arra gondoltam, hogy utána elmegyünk dőzsölni az osztálytársakkal valahová, de ők szerteszét széledtek. sepi például rendkívüli munkagyűlésre ment, mert variáltak az időbeosztásukon. két műszakból hármat csináltak, és így nincs elég ember az óraszámhoz. nem fogják tudni kiadni a szabikat, sem a pihenőnapokat. szegény sepi. reméljük megjavul a helyzete.

bachterandus maturandus

ezt az egészet neb masontól hallottam, aki dagon ezoterikus rendjének tisztes tagja:
tegnap éjjel egy idegen érkezett a városunkba, és a burnham kölyök után kérdezősködött. nem tudom te hogy vagy vele, de mi innsmouthiak nem szeretjük a dolgaink után szaglászó kívülállókat. ráadásul az az átkozott thomas waite megszegte a harmadik esküt. hallottam, hogy lemészárolta a tulajdon lányát. ha engem kérdeznek, én már az elején megmondtam volna, hogy tom-ban nem lehet megbízni. elliot ropes és nathan birch közrendőrök andrew martin rendőrfőnök vezetésével majd gondoskodnak az ügy elsimításáról. mi innsmouthiak szeretjük a régi módszerek szerint intézni az ügyeket… másrészről ott van az az ostoba, részeges zadok. el fogjuk hallgattatni. már így is túl sokat fecsegett dagon rendjéről a kívülállónak.
ha minden jól alakul, gilman hoteljében ma este rajtaütünk az idegenen, és feláldozzuk dagon oltárán, ha a csillagok állása megfelelő lesz. hallottam, hogy a szövetségiek figyelmét felkeltette a finomítónk nagymennyiségű aranytermelése. reméljük, sikerül időben elkapni az ügynököt, mielőtt jelentést tehetne a főnökének, annak a bosszantóan arrogáns j. edgar hoovernek.
holnap éjjel brian burnham kerül feláldozásra dagonnak az ördög zátonyánál, az öreg robert marsh vezetésével. benne sokkal több van az innsmouth-i örökségből, mint jacobban, sebastianban és estherben összesen. én is az innsmouth-i örökséget hordozom magamban. obed marsh kapitány örökségét, amit a déltengeri szigetekről hozott vissza magával még 1838-ban.
a shaggoth szépen növekszik a finomító alatt. ha cthulhu főpap eljő, és az öregek veszik át a hatalmat, akkor hozzá hasonló lények fogják benépesíteni a földet, kipusztítva az emberiséget. cthulhu a sötét óceán alatt várakozik, és r’lyeh-i házában alussza nyugtalan álmát. halljuk a hívást. nem menekühetsz előlünk, kívülálló. i’a cthulhu! i’a ftaghn!
térdre fogtok ti még borulni dagon apánk és hydra anyánk előtt! i’a shub-niggurath! v’hu-ehn n’kgnath fha’gnu n’aem’nh! v’naa-glyz-zai v’naa-glyz-zn’a cylth! i’a ry’gzengrho! i’a dagon!

Bachterman, dagonnak és hydrának feltétlen híve