az asszony szólt, hogy nem gyöngyösnél másztunk fel az autópályára, hanem gödöllőnél. kicsit messze lett volna.
a másik említésre méltó dolog, hogy nagyon örült a vezetési lehetőségnek, mert így sikerült leküzdenie a baleset következtében azóta benne ülő félszt a közlekedéstől. tapsoljuk meg neki ezt a nagy bátorságot igénylő feladat teljesítését.

Bachter, updater

hosszú hallgatás után ismét a billentyűk mögé vetődtem, és iderettyintettem nektek egy rövid kis útibeszámolót. a dolog úgy kezdődött, hogy nagyon szorítottunk, hogy sikerüljön smarttal menni a smart-találkozóra. de a sors (és a mávbisztosító) úgy akarta, hogy a dugóval menjünk.

vasárnap (26.-án) odafelé eseménymentes utunk volt, hortobágy felé mentünk, majd f.abonynál fel a hármasra. ott lehetett tépni akár kilóhatvannal is, mert alig volt forgalom. pestországon keresztülcsörtettünk, és elátkoztam a picsába a hülye pda-t, mert folyton faszságokat mondott, én meg egyszer-kétszer hallgattam rá. ennyit a modern technikáról. megmondtam asszonynak, hogy rövid távon megívelem a csodagépet, ha továbbra is rosszul navigál. egy kis kátyúkerülgetés (és demszky anyjának szidalmazása) után kiértünk a dunakanyarba, ahol jó ötvenes tempó (és mögöttünk hosszú kocsisor) mellett elpirickáztunk visegrádig. kb egy órával korábban érkeztünk, így volt időnk megcsodálni a tájat, a közeli mol kút budiját (kolonc!), és az installált találkozóhelyszínt. volt egy kis park a parkoló mellett, ott egy családnak az apraja rohangált meglepően nagy beleéléssel egy háromkerekű tringán.

tíz óra körül már elkezdtek szállingózni az emberkék, majd háromnegyed tizenegy körül megérkezett a konvoj, ami a pesti csapatot szedte össze. volt egy kis értetlenség az egy órás óravisszaállítás miatt, ezért késtek annyit. csináltam róluk egy rakat fotót. nézzétek meg az albumot, a képek magukért beszélnek. kicsit karcsú volt a műsor a szponzorok és sjani hiányában, de jót kajáltunk és beszélgettünk. atco próbálkozott egy legszebb smart vetélkedővel, mert a hány-ember-fér-egy-smartba játékra senki nem akarta felajánlani az autóját. Bachterné vett egy smartklubos matricicát, amit majd jól fel fog applikálni ludwigjára.

volt egy konvoj tervezve a várba, de mi hamarább indultunk, és lemaradtunk róla. lehet, hogy nem is volt, mert fent nem láttunk senkit érkezni. a várban a pénztáros néni, miután meglobogtattuk a diákjainkat, ingyen beengedett. hoppá. ez jól esett. végignéztük a kiállításokat, kicsit bambultuk a panorámát és indultunk lefelé.

hazafelé inkább megkerültük pestet, és a szentendrei sziget felé vettük az irányt. tahitótvárosnál átkompolódtunk, majd rusztikus falvakon keresztülhajtva gyöngyösnél felrongyoltunk a pályára, és engedtem Bachternének, hogy kicsit vezessen. halálvágyam volt. az elindulás kicsit nehézkesen ment, mivel nem automata az autó. üveghangon csúsztatva a kuplungot végül is sikerült elindulni. egészen hazáig jöttünk, szintén hortobágyon keresztül, ahol megcsodáltuk a pusztát, poroszló hatodjára felgyújtott panzióját és egész kellemes kempingjét, tiszafüreden a visztartályt (a tanács részirül) és a nagyfalut.

otthon megnézegettük a képeket és ledöglöttünk aludni.

Bachterman, hivatalos smartbuzi

ms. Bachter is my emotional support. thanks to her, i am able to face my mistakes without judgement. i learn to make them right again

ma este hazafelé jövet megtapasztaltam, milyen a hangos zene hallgatásából eredő diszorientáltság. éppen a general base – base of love [rebased] száma dücögött a fülembe, amikor azt észleltem, hogy járás közben balra hordok. az agyam adta a parancsot: csak egyenesen, tovább, a középfülben csücsülő egyensúlyközpontom (az extenzív hangerőtől) viszont elküldte idegközpontomat a sunyiba. ennek következtében egész úton korrigálnom kellett mozgásomat. de nehogy azt higgyétek, hogy lehalkítottam a zenét. dehogy. ahogy öveges professzor mondta, nini, különleges esemény! kivizsgálni, megfigyelni! úgyhogy figyeltem és tapasztalatott gyűjtöttem az esemény rekreálásához. hazáig szédelegtem. majd legközelebb kipróbálom, hátha más zenével is működik. van fájintos záray-vámosi besztof lemezem, majd bekészítem a lejátszóba.

Bachterman, az auro-disszonatív

végre, sikerült a napokban kárfelméretni a kisautót, és elkezdhettük a javíttatását frankón. kábé két hónap telt el a baleset óta, és saccra ugyanannyi fog eltelni, míg Bachterné járhat megint vele. csak csengessen az a hülye mávos biztosító egylet.

sikerült szert tennem egy jabra bt-250v-s brútuszos, vibrás headset-re, ráadásul elég jutányos áron. nagyon kellemes és könnyű a viselete, nem vágja szét a füledet és nem húzza le a nagy súlya. aki sokat telefonál vezetés közvben, annak csak ajánlani tudom. hét óra beszélgetési időt és kétszáz óra készenléti időt ígér a leírása. majd meglátjuk. a képen a kis kerek mütyür a dokkolója, ezzel kell tölteni. a színe pont tökéletes, megy a bunkofonomhoz (no meg az egeremhez). elkerülendő a hülyének nézést, az utcán nem fogom használni, csak a kocsiban. már régről kiszemeltem magamnak ezt a kis csodát. sokat nézegettem teszteket, fórumokat, kérdezgettem indivídumokat, és arra jutottam, hogy nekem ez lesz a legjobb. mostanra érte el a számomra megfelelő ár/érték arányt. nomeg elegem volt már, hogy folyton az autóban hívtak, és azért nem vettem fel, mert vezettem.
az elkövetkezőkben huzamosabban fogom majd tesztelni. egyelőre csak annyit tudnék elmondani róla, hogy egyszerű párosítani a telóval. ha bekapcsolom a fülest, akkor a bunkofonon átkapcsol a profil, és ha hívnak, automatán felveszi három csörgés után. ha jobban meggondolom, ez inkább a telóm érdeme… szépen villog a kék led a tetején, amit kurvára nem látok amikor a fejemen van, de olyan jó cyberes érzés. megnéztem magam tükörben, hogy hogy nézek ki benne. egy dolog ugrott be elsőre: borg. a star trek borgjai. asszimilálódtam.
sokan ódzkonak tőle, mert be kell dugni a kis átlátszó rudit a hallójáratba. egyáltalán nem kényelmetlen, sőt. van hozzá még három pótbogyó, amiből kettő női fülnek készült (kisebb), egy pedig olyan nagy krumpli, mint ami a képen is van rárakva. egy nagyon hangyányit tompítja a hallásomat, ha a fejemen van. beszédet, zajokat, forgalmat, zenét jól hallok tőle.
zárszóként: jó vétel volt. az önkormányzat

Bachterus, a borg. az ellenállás hasztalan

engedelmetekkel most írnék a pesti útról, amivel sáros voltam:

zöldhajnalban kelés (ez egyfajta betegség), majd ki az állomásra, ahol századmagunkkal megleptük a hétórás icét. az eseménymentes út után kőbánya felsőn leszálltunk, majd elbattyogtunk az egyes főkapuig, és megtámadtuk a jegyszedőket. bent szabadprogram volt (mindenki megy, amerre lát), mi asszonytárssal szisztematikusan végignéztük az összes csarnokot. fotóztunk konzerveket, a kvízprofesszort, kézműveseket, kajákat, terítési verseny díjazottjait. egy órakor nekivágtunk, és a kékvakonddal megközelítettük a hisztéria megállónál lévő nemzeti múzeumot. ott csak bunkofonnal fotóztam, mert ötezer forintot kértek a fotójegyért. anyátokat. szép volt és jó is, csak asszonytárs megjegyezte, hogy mivel ez egy elég pedigrés múzeum, igazán állíthatnának ki mást is, nem csak replikákat. gyorsan szaladtunk a deáktérre, onnan pedig a nyugatiba, ahol különkocsi volt nekünk foglalva. ez utóbbit sokan nehezményezték, mert inkább jöttek volna ic-vel, kényelmesen, mint beheringezve a sötétben. három és fél óra múlva már a nagyfaluban voltunk. elbúcsúztunk, majd a dugó felé vettük az irányt, és hazapirickáztunk.

utólag Bachterné örömködött, hogy felvittem, mert ő még nem járt a béemvé területén, és még utazás-gasztro kiállítást sem látott. majd’ elfelejtettem, úgy néz ki, hogy le van zsírozva az ezévi nyaralásunk helyszíne is.

we’re nothing like god. not only do we have limited powers, we sometimes are driven to become the devil himself