borúra derű, szokta mondani meteorológus mihály. épp ezért kaptok most egy fotót, amit már régóta tartogatok a vinyómon.
a képen a magyar népzenész afrikai negroid faroklengetőt láthatjátok. ha rákattintotok a képre, jön a meglepetés. még tavaly jártam egy forgalmasabb mulatóban, és összeakadtam ezzel a díszpinttyel. de alig ismertem meg, mert májkrém dzsekszon nyomdokaiba lépett, és elkezdett fehéredni. a haja meg szőkülni. hiába no, white rulez. mivel nálam volt a bunkofon, ezért gyorsan lefényképeztettem magamat őfeléségével, első szőke pákóval. tudni kell róla, hogy igen meglepődött rajtam, hogy nem lányrajongó vagyok és nem akarom egyből lepippantani. hallottam másoktól, hogy karrierjét a fekete szalámijára és ennek a szerszámnak nők felé irányuló nagy vonzerejére építette. nem követem a bulvárhíreket, de bizonyos vagyok benne, hogy egy olyan országban, ahol mindenki salgótarjáni zebracsíkos dzsipókat néz a tévében miközben lagzi lajcsit hallgat, mialatt felesége lágy klorokszos vízben mossa tisztára ruháját az új energoluksz mosógéppel, ami intelligensen mos, akkor erre van és lesz is igény.

Bachterman tudósítását olvashatták a detoxból

morzsoljunk el egy könnyet Fülöp “Fülig Jimmy” Szabolcs emlékéért, aki életének 54. évében február 21.-én kolozsvárott hosszú szenvedés után itthagyta a földi síkot és egy jobb világba távozott. isten veled, Jimmy! hiányozni fogsz.

aloha, emberek!
mostanában szarul alszunk Bachternével, és próbáltuk kinyomozni, hogy mi lehet az oka. elsődlegesen az ágy, a matrac, az ágykeret, a párna és a tartólécek jöttek szóba. másodsorban a feng shui, a villamosáram keltette rezgések/mágneses mezők és a vízvonalak. ma a wellnessz magazinban találtunk egy olyan részt, ami céloz a matractartó keresztlécek feszességének ellenőrzésére. nosza, meg is csekkoltuk: Bachterné az ágyra feküdt, én meg az ágy alá. mondtam neki, hogy mocorogjon, mire szépen hullámozni kezdett. én meglepődve tapasztaltam, hogy a lécek nem sokat fognak vissza a mocorgásból. hopp, szólok, gyere cseréljünk helyet, itt van a hiba! gyors helycsere és ágyonmocorgás után abban maradtunk, hogy ki fogjuk cserélni a léceket keskenyebbre és kétszer annyit rakunk a matrac alá, a jobb felfekvés érdekében.

később, mikor már nyugalmi állapotba kerültünk, gondoltam egy nagyot és belelapoztam ebbe a wellnessz magazinba, mert kíváncsi voltam, hogy milyen is egy kisalakú (állítólag azért kicsi, merthogy a mostani retikülök kicsik és így belefér az ojság) női magazin belülről. nos, tiszta szofterotikus képekkel van tele. béres alekszandra vaginatornázik, karcsúsító tornázik otthon egy háziasszony, egy 19 éves csaj pózol ruhában és meztelenül. mondom is egyből Bachternének, hogy nincs esetleg-e meg ebből a magazinból régebbi szám? mondta, hogy nincs. sajnos
ami azonban igazán felkeltette a figyelmemet, az egy hirdetés volt, amiben különbözőféle biopárnákat mutattak be. tudjátok, szivacsos tönkölybúzás, zabos, kukoricás, ergonómikus, meg amit éppen ránk tudnak sózni a jobb alvás reményében. volt egy párna, ami nagyon extrém volt: hegyi kecske alhasszőrével töltött fájdalomcsillapító és nyugtató hatású párna. elképzeltem, hogy hogyan szerzik be a fent említett szőrzetet:
egy fickó ül az alpesi hegyoldalon két sziklának álcázott szikla között az árnyékban, és vár. amikor egy kecske éppen arra a két sziklára ugrik, és egy kicsit megpihen, akkor a fickó – kezében egy csőre töltött villanyborotvával – hirtelen felsuhint, és egy emberes csíkot nyír ki a kecske hasszőrzetéből, majd gyorsan visszahúzódik a szőrrel az árnyékba. az állat persze riadtan elugrik onnan, de a prém már megvan. a fickó ismét standby állásba kerül, és várja a következő pácienst.

szerintem ha a vásárló tudja, hogy ennyi kalanddal jár a párnájának megtöltése, szívesen fizet érte 20000 forintot. merthogy ennyi az ára. lehet rohanni a demkóféderbe venni kettőt.
végezetül egy kép. mit esznek a kockák?

hát egeret. kapható a kismandulában jutányos áron. friss és finom.

számítógép alakú tortát mintha már láttam volna náluk. már alig várjuk a billentyű, joystick, monitor és pendrive alakú sütiket.

Bachterman, a torkosborz

i’m a genius, but i am a misunderstood one, because nobody thinks i’m a genius

don’t worry about what people think. they don’t do it very often

pont egy hete, hogy nem böffentettem ide semmit. már annyira elharapózott az írjál már valamit vaze tartalmú üzenetek száma, hogy még jóanyám is felhívott, hogy mi van má’? az elhúzódásnak több oka is van. először is: hegesztegetem fusiban a smartklub.hu új dizájnját. remélem tetszeni fog az illetékeseknek. preview nincs, ne is kérjétek. titok.

a másik ok, vagy inkább érdekesség, hogy zöldülök. no nem dizájn tekintetében – ezen már rég túlvagyok – hanem aktivizmust tekintve. tomket is írt róluk, a zöld pártról van szó. kicsit másként közelítik meg a politikát, mint az eddigi politikai “elit”. de nézzétek meg a weboldalukat. van egy-két érdekes követelésük. és a kampányuk is különleges, humoros, cinikus. pölö ez a kép is:

az van a képre írva, hogy kedves, intelligens és nem lop. és nem ugat sokat. szerintem azt is odaírhatták volna, hogy hűséges. manapság ez egy nagyon fontos erény.

tele van a zöld párt matricájával az ország, amit hathatós gerilla-segítségek ragasztottak fel jól látható helyekre mindenfelé. vaspati állítása, miszerint én is részt vettem eme akciókban, minden valóságalapot nélkülöz. én kérem sztárügyvéd voltam a sztárprimadonna feleségemmel abban az időben a rózsadombon, és éppen szocpolból építgettük a liftes, háromszintes, fedett úszómedencés viskónkat. kéremszépen ez inszinuáció!

politikai felhangoktól nem voltam mentes: Bachterman

sziasztok olvasók/voyeur-ök!
valami bűzlik a cikisvárosban. valami készül. valami lappang. gyanús elemeket láttak a városban. sustorgásokat és pusmogásokat hallani. fiatalok csoportokba verődve járják a várost. majd meglátjuk, mi lesz itt.
eredetileg a robbanócukros milkáról akartam írni. Bachterné vett egy táblát és megkínált belőle. jópofa dolog volt, hogy a sistergés a koponyám tetején kihallatszott a fejemből. hamar elkopott.
ami viszont ma történt velem és pozitívan említésre méltó: szépen lassan gördültem az árpád tértől a nyál utcára a dugóval, mivel ma már voltam arra a másik irányból és a zsernyákok trafikoztak. mögöttem egy szép nagy béemvéterepjáró (az a kompenzálós fajta) jött volna 50-nel. kicsit rámmászott, hogy éreztesse, hogy ő menne gyorsabban is. mutattam neki három ujjamat, hogy lássa, harminc. nem vette a lapot, és mivel a szembejövőktől nem tudott előzni, rámvillogott. én tartottam a sebességet. biztosan kiverhette az ideg a biztosítékot, mert felkapcsolta az országútit. én persze, mivel előrelátó gyerek vagyok, a belső visszapill tükröt már felfordítottam, mert utálom, ha túl sok fény jut a szemembe, ráadásul a paraszt terepjárósnak magasabban is van a fényszórója. a nagysándorjózsef utcasaroktól már gyorsítottam, mivel a kresz szerint az útkereszteződés oldja a tiltó táblát, de az oldalsó tükörben hátrapillantva meglepődve konstatáltam, hogy a béemvés szépen index nélkül leállt a nsj utcasarki kiskocsma elé. hát ezért kellett sietni.
Bachterman, a defenzív úrvezető

nem említettem, de Bachternének megtörték a smartját. a bihari vállalkozás egyik iq-betyár sofőrje. a baleset úgy zajlott le, hogy Bachterné lassítva megállt a buszöböl híján az úttesten várakozó helyi busz mögött, mert kielőzni nem akarta a beláthatatlan útkanyarulat miatt, amikor hirtelen egy 328-as (a szám nem biztos) merci kisteher belepukkant hátulról. az asszony azonnal kipattant, és még látta, hogy a kisköcsög fején ott van a bunkofon. a fickó azzal nyitott, hogy mit csináltál kiscsillag? a buszt meg kellett volna előzni. Bachterné elővette führernés stílusát, és higgadtan lekezelte az eseményt. kitöltöttek egy olyan baleset-esetén-kitöltendő papírt, és megegyeztek, hogy a kisköcsög volt a hibás. alá is írta. a ludwignak csak a hátsó műanyag lökhárító panelje tört darabokra és a kipufogódobot nyomta rá a blokkra, de a mercinek szétszakadt a hűtője és elfolyt a hűtővize. úgy váltak el, hogy mivel mindketten alliancosok, hétfőn 9-kor találkoznak a biztosítónál.
hétfőn érkezett kisköcsög és bihari úr zöldséges mercivel (főnöke) és mi a biztosítóba. kiderült, hogy a főnök átiratta a kocsit a vasutas biztosítóhoz, és január 1-től már nem ott vannak. papírmunkáztunk egy kicsit, és (mivel a kisköcsög a góré által kondicionálva lett ezügyben) azt húzta be, hogy ő nem volt hibás, mert a nő satufékezett az álló busz mögött, és ő belecsúszott. hogyne, én meg az új pápa vagyok. a góré még hitetlenkedve benyögött egy olyat (biztos feszültségoldónak) hogy hogy történhetett ez meg? én mondtam neki, hogy igazából nem kellett volna bunkofonnal a fejen vezetni. a kisköcsög felnézett a papírírásból, kicsit gondolkozott a válaszon, és azt mondta, hogy éppen akkor hívták telefonon és felvette. hadd mutatkozzam be, első Bachter vagyok, az új pápa.
tudni kell a vasutas biztosítóról, hogy nem igazi biztosító, hanem egy klubszerü képződmény, ahol van klubtagsági díj is. évente valami 2000 pénz. és elég nehéz rajtuk a lecsót behajtani. egy alkusz ismerősöm mondta, hogy nem nagyon kellene megbízni bennük, mert nincs elégséges tőkefedezetük az elégséges kárrendezéshez. ráadásul pestországban lakoznak csak, tehát a személyes megkeresést és ráhatást csak 240 km és másfél óra akadályozza. két hét folytontelefonálás, pszáf-fel fenyegetőzés és könyörgés után voltak csak hajlandóak lépni ügyünkben. (tisztára kafkai világot élünk) állítólag már olyan 140-180 ügyfél vár a kárfelmérésükre, amit egy alvállalkozó végez nekik. hál’istennek van a nagyfaluban is fiókjuk. most már lassan ideje lenne elküldeni javíttatni ludwigot.

Bachterman, hivatásos c-kategóriás dodgem és dózervezető és kinevezett pápa.