végignéztem (hű, de nehéz volt) a la mala educación-t, almodóvar legújabb filmjét. (magyarországon rossz nevelés címmel futott) a sztori érdekes, és egészen más megvilágításban mutatja meg a homárokat. a szokásos transzveszcicák is felbukkannak, de erősebb szerepben, mint a mindent anyámról-ban. az első meglepetés akkor ért filmnézés közben, amikor ignacio az ágyban a kiütött motoros srácon lovagolva nyálas ujjaival belubrikálta ánuszát, és belecsusszant a méretes falloszba. na, mondom magamnak, bachter fiam, lesz itt még cifrább is. és lett is. egy öregedő tiszteletes bimbózó pedofilizmusa; szétesett drogos bátyókák dülledő szilikonmellei; csipetnyi vér, meztelen férfiseggek és vazelin. meg kell mondjam nektek, nem egy hétköznapi film. ha bírja a gyomrotok az ilyesmit, akkor mindenképpen ajánlom megnézésre.

és most valami egész más:
legyetek szívesek megkuksizni az új fotóalbum-nézegetőt. ugye tetszik?
Bachterman, a branermaister

az élettel az ember úgy van,
sodródik, mint bacilus a húgyban.
de ez is jobb a semminél.

blues company – barmok bolygója

nem, nem a ti gépetekben van a hiba. én felejtettem a hdd-ről a frissítéseket feltölteni az uw szerverére.
kárpótlásként (szokásomhoz híven) néhány képet nyomok.
vásárolni voltunk Bachternével, és a bunofonommal kattintgattam mindenféle marhaságot:

a képen az alsó gyufa a dobozra van festve, a felső, kékfejű viszont a dobozból lett kiszedve.

ezen a képen nincs mit magyarázni. btw, a majompark kínai boltjában találtam az öltözőfülkében.

találtam nektek egy bakteres képernyővédőt, amit a képre kattintva érhettek el és tölthettek le. igazából nem bakteres, hanem vasutas. de olyan jó.

Bachter, a fájltranszfer ősatyja.

u.i. friss hír: Bachterné unszolásomra befestette feketére a haját. anyósjelöltem véleménye a manőverre ez volt: nyugodtan letagadhatsz vagy tíz évet a korodból, fiam. hoppá hoppá. felfedeztem a fiatalság forrását.

épületes téma következik, az idealizált amerikai szuperhősökről lesz szó.
akik egy kicsit is ismerik a pókembert, azok tudják, hogy nem mindig a csinos kis piros/kék nacijában hintázott hálóján. volt egy időszak, amikor az egyik rajzoló kitalálta, hogy mi lenne, ha újítana. elvégre lassan közeledik kétezer, (persze ez jóval a millenium előtt volt) meg hát újabb sztorivonalat is tudna szőni belőle. a végeredmény ez lett:

egy szép fekete pókember, modern képességekkel.

az új ruha nagyon rövid ideig húzta, mert a szerkesztő úr/urak úgy találta jónak, hogy egy amerikai szuperhős ne legyen feketében, mert abban a bűnözők járnak, és visszaszövette az eredeti ruhájába a pókfejet. lehet gondolkozni, hogy miért is. akinek nem esik le, annak itt egy kis segítség:

ugye ugye? egyből hazafiasabb a sávos-csillagosban feszíteni.

és most valami egészen más:
akik meglepődtek az előző post ide nem illő stílusán, azoktól én kérek elnézést. túl sokat olvastam a sandman comicsból, amit matrixhv barátom juttatott el hozzám nagy buzgalommal. a comicsokat köszönöm neki, és kevesebb szomorúságot kívánok neki. elvégre is az élet hullámvasútján nincs olyan, hogy mindig lent vagyunk. a hullámvölgy után mindig ott van a felívelés.

a halál áll ma előttem:
mint a beteg ember gyógyulása.
mint továbbhaladni egy
kertbe a betegség után.

a halál áll ma előttem:
mint a mirrha illata.
mint egy vitorla alatt
üldögélni jó szelek idején.

a halál áll ma előttem:
mint egy patak folyása.
mint egy férfi visszatérte
a csatahajóról otthonába.

a halál áll ma előttem: mint az otthon,
amely után az ember vágyakozik.
rabságban töltött, hosszú évek után.

people complain that the entertainment industry caters to the lowest common denominator of public taste, but i disagree. i think it’s a fallacy that taste bottoms out somewhere. if they could find a way to aim even lower, they’d make some real money

néhány friss játékról ejtenék néhány szót. csak azért, hogy ne unatkozzatok a monitor előtt. egyébként is, honnan tudjátok a weboldalam címét? kik vagytok ti? mit csináltok itt? hogy micsoda, hogy játékok? jól van na, itt következnek:
végigjátszottam a f.e.a.r.-t. félelmetes volt. és tetszett. a grafika olyan barbibabás/gijoes-an plasztikus volt, a hangok nagyon ott voltak a szeren. a hangulatra csak annyit tudnék mondani, hogy nagyon hasonlatos volt a half-life-hoz. a scriptelt pályáival meg a kommandós keményfiús témával. emlékezetes momentumok is akadtak bőven: az első az volt, amikor a heavy guy először megjelent a színen. hopp, ott egy kicsit berosáltam. no meg aztán a vége felé a halott mókusok is nagy riadalmat okoztak. szerencse, hogy nem este játszottam. a hibákról csak annyit szólnék, hogy itt is akadnak, de nem bosszantóak. az eax-advanced hd driverrel a hangok néha pattogó-sistergő hangokat hallattak, de ez csak két esetben fordult elő. végszóként egy ötös alával zárnám az elemzést.
a serious sam 2-t már korábban végigtoltam, csak most jutottam el odáig, hogy írnék is róla. a grafikus engine nem sokat változott az első két epizód óta. kicsit turbóztak rajta, de alapjaiban ugyanaz. szép nagy külső terek, mindenféle hülye vezethető jármű, jópofa hangok. és rengeteg fricska más fps-eknek. pl. kapja az ívet az ut2k4, a quake3, a doom, és talán még a far cry is. a játék valójában a doom 1 és 2 nyomvonalán haladva az agyatlan hentelést helyezi előtérbe, és ezt a játék végéig fenntartja. egy négyest szavazok az ötből, mert szép és jó és nembugos, de hosszú távon fárasztó az agyatlan humor és az agyatlan lövöldözés.

bachtersam2, a f.é.l.e.l.e.m. ügynöke

when you look into infinity, you realize that there are more important things than what people do all day