Na milyen nap volt tegnap? Agyfasznap. Miért? A sok tolongó köcsi miatt. Miért tolonganak? Mert ők akarják neveletlen kis fattyaikat elsőnek vinni az iskolába. És ők akarják a legkorábban is elvinni onnan. A kocsijuk persze nem is lehetne kisebb; óriási városi traktorokkal, egyterűekkel, hatalmas limuzinokkal tolakszanak-furakszanak. Miattuk dugul be a város olyannyira, hogy moccanni sem lehet tőlük reggel meló előtt és délután meló végén az utakon. Milyen szerencse, hogy a bicikliutak (és a tömegközlekedés is) kihasználatlanok, mert így ilyenkor röhögve lehet a beragadt hülyék közt elkerekezni.

Továbbra is azt mondom, hogy bringázz munkába. Amíg megteheted.
A kölködnek meg vegyél buszbérletet, elvégre azért van az 50%-os diákkedvezmény.

|>| Mark Knopfler – Coyote

Perception is influenced by expectation and expectation is affected by what others prime you for.

|>| Supreme Beings of Leisure – Never The Same

Újabb filmek. Olvassátok.

• The Incredible Hulk: Nem értem, hogy a régi Hulk miért nem volt jó, de halivúdnak újabb rókabőrt kellett lerángatni Lou Ferrigno-ról és a nagy zöld melákról. Kétségtelenül látványos film ez is; a halivúddi rudik rájöttek arra, hogy a történettel nem fogják tudni becsalogatni a népeket a mozikba, így a látványra gyúrnak rá. De itt is azonnal felismertem az ex-hulkot, mint biztonsági őr-portást. Hulk smash big brains!
• Fehér tenyér: Lokális embereknek talán ismerősek lehetnek a film helyszínei – a Vénkerti iskolában játszódik, Debrecenben. A puma nevezetű vadállat tornatanár pedig nem más, mint Kincses Feri bácsi, aki engem is oktatott tornából. Más kérdés, hogy én nem lettem gyűrűs bajnok, és valahogy túléltem a dolgot, az öreget meg elvitte a harmadik szívrohama. Jó film, a színészek egytől egyig tornászok, így béna vagy elsusmusolt tornagyakorlatot nem látsz. Minden valódi.
• Főnök inkognitóban: Louis de Funes összest kaptam havertól, és úgy gondoltam, hogy apránként megnézem mindet. Ez a film a hitler imperszonáció (muskatnuss!) miatt volt érdekes, amúgy egy szokványos lütyős akció-vígjáték, az akkori speciális effektek villantásával.
• Jarhead: Egy igen erős képi világgal rendelkező amerikai kormányzat, háborúellenes, kapitalista világ ellenes kritika. Jake Gyllenhaal pedig jó színész. A képi világa eléggé erős, a crispy critteres rész – és az égő olajkutak – nagyon ütött. De úgy általában a mondanivalója is. Ne feledjétek: a háborúban a tétlen várakozás a legrosszabb. Aztán a maszturbálás.
• Gran Torino: Clint Eastwood igen jó drámája ez. Az öreg kérges nem csak színésznek jó, hanem rendezőnek is. Mindenesetre nagyon jól alakította a rasszista (tele volt japó, ferdeszemű, nigger és hasonló dumákkal) kiégett vén veteránt, aki a fiával és menyével sem jön ki sehogy. De a pantallót csecsbimbóig rántva hordja. Persze teljesen érthető szemszögből mutatja be a történetet, így nagyon jól kidomborodik Kowalski embersége. Kötelező darab.
• Adams Aebler: Ezt még Venator ajánlotta, mint vicces filmet, amit érdemes megnézni. Megnéztem, és tényleg vicces. Bár a vége felé már sejtettem, hogy a csuhás fejlövése gyógyhatású lesz, de ennek ellenére tetszett, minden idegensége és morbidsága ellenére is. A kopasz szépen kigyógyult a szkinheadségéből, és cuki almás pitét csinált a végére. De cinikusságából semmit sem vesztett.
• Videodrome: Kultfilm, bár nem értem, miért. Az örökérvényű mondanivalója – miszerint a tévé öl, butít és nyomorba dönt, nem mellékesen pedig kimossa az agyadat – számomra nem ismeretlen és nem is újdonság. Lehet, hogy ’83-ban még nem volt annyira egyértelmű. A film trükkjei, mivel még a CGI dömping előtt készültek, figyelemreméltóak. A gyomortasakos pisztolytáska, a pisztolykéz és a lélegző tévé igen érdekes effekt volt a filmben. Television rules the nation. Nézzétek.
• Zombieland: A Júdea Népe Front ismét alkotott: egy vicces, fatalista vígjáték négy kiválasztottról túlélőről egy zombik által elfoglalt Amerikában. Woody bácsi hozza a cinikus köcsit, a nyomoronc kölyök a mázlis balfaszt, a két csaj meg a két mellékszereplőt. Na és persze ott van Bill Murray is, mint zombi. Egyszernézős, felejtős, köznben nevetgélős, a végén gusztustalanul happy end-es.
• Planet 51: Egy volt kolléga ajánlotta ezt, mint vicces animációst. Tényleg vicces, animációs. Arról szól, hogy a humán asztronauta leszáll az 51-es bolygón, amit lakatlannak hisz, közben az ötvenes években élő rakenroll élienek nyomják a bugivugit piszkosul. Van itt hülye antiföldönkívüli propaganda, bújkálás, vicces jelenetek, morális töltet. Elvégre gyerekfilm.
• Sweeney Todd: Kicsit viszolyogtam a film musical volta miatt, mert gyerekkorom borzalmai (my fair lady, a muzsika hangja, és más hasonló, csak bebaszva élvezhető cuccok) után nem sok kedvem volt ilyet nézni. De aztán eszembe jutott a JézusKrisztusSzupersztár, a RockyHorrorPictureShow, a Hair, és adtam egy esélyt. Szerencsére, mert tetszett az alkotás. Nagyon vicces az egész, a sok fröcsögő vérrel és pitével, a mocskos és büdös Londonnal, és a még mindig ronda, ám tehetséges Tim Burtonnével. A borotvapengék az egyedüli tiszta tárgyak az egész filmben. Johnny Depp pedig annyira magára vette a nyegle kalóz mozgást, hogy ebben a filmben is meglátszott egy-két mozdulatán a Keith Richards behatás. Egy csillagos négyest kap.

Rettegjetek, a blog démoni borbélya hamarosan visszatér ajánlóival.

|>| Zero 7 – Destiny

Korábban írtam a flash belassulásról, és annak orvoslásáról. Úgy néz ki, hogy egy banális véletlen folytán sikerült rájönnöm a tényleges megoldásra. Az oda vezető út azonban Safari-val, ChromePlus-szal, és sok szopással volt kikövezve.

A megoldás: egy futó flash ablakban jobb gomb nyomása után a settings menüpont kiválasztása, majd a felbukkanó kis ablakban a display fülön az enable hardware acceleration kikapcsolása. Nem is fűznék hozzá többet, csak annyit, hogy dögöljön meg a flash.

|>| Skymarshall Arts – Farscape (Hymn to Aurora)

Annyit hallgattam a melóban hálózathegesztés közben az Ace of Base-t, hogy megbüdösödött a lábam a strandpapucsban tőle. Pfejj. Ezek után az isten se mossa le rólam, hogy szeretem a zenéjüket.

|>| Johnny Cash – Hurt

A tegnapi bloggertalálkozón ICS-éknek tetszett a kisfalum csendje.

|>| Depeche Mode – Enjoy The Silence (Acoustic)

A mostani, 28 fokos, szeles melegről eszembe jutott gyerekkorom nyara. Reggel felkeltünk falun, és tizennyolc fokok voltak. Akkor mackófelső kellett. Aztán ahogy jött a “kánikula”, úgy vetkőztünk neki. Aztán már csak kisgatya és mezítláb. Úgy az egészséges. A huszonnyolc fokban már minden bajunk volt, mert nem ahhoz voltunk szokva, és az már nagyon meleg volt.

Az általános iskolás osztálykirándulások is emlékezetesek voltak a reggeli hűvös időkről, amikor indultunk. Talán kicsit fáztunk is. Hátunkon-mellettünk a nagy hátizsák, benne a szülők által gondosan odacsomagolt elemózsia- és előítéletcsomag.

Az idő persze azóta melegedett, nyárról nyárra melegebb lesz a nem épp temperált kontinentális kánaánban, az Árpád medencében. Aki pedig azt mondja, hogy a globális felmelegedés a ludas, az ignorens, és inkább nézze meg ezt. Svindli az egész.

|>| Kula Shaker – Song of Love / Narayana

Lehet, hogy demagógul fog hangzani, de a képmutatás csimborasszója, hogy most naponta söprik az utcákat és hetente irtják a szúnyogot repülővel, mert mindjárt itt van gusztushúsz, kotmányunkünnepe és vele együtt jön a sok turista. Amíg nem volt ünnep (és nem mellékesen önkormányzati választások), addig jó, ha kéthetente volt söprés hajnalonként, a szúnyogirtás meg talán egész nyáron egyszer, ha volt.

A nyakas civisparaszt persze mindig le van szarva. De előtte még menjen savazni a bugrisra. Polgármonster úr! Menni kék.

|>| Greg Laswell – Sing, Theresa Says